Sokan fordulnak hozzám mostanában babás megkeresésekkel: több hónapnyi, akár évnyi sikertelen próbálkozás után a “meddőség” lelki okainak feloldása céljából. Talán azért, mert a 9 hónapos kislányom jóvoltából éppen “nyakig vagyok” a témában – jó értelemben persze:-) -, vagyis az energiáim most nagyrészt a babázásról szólnak. Bár korábban is sok hasonló esetem volt már, nem győzök mindig újra csodálkozni, hogy mennyi különböző oka lehet az (átmeneti) gyermektelenségnek. (tovább…)
A válasz nagyon egyszerű: minden, amiben hiszünk. Minden, ami a mi saját valóságunk. Ami – és ezzel érdemes tisztában lennünk – soha nem az abszolút és egyetlen valóság. (tovább…)
A méltán bőkezűen díjazott filmet az elmúlt hetekben már sokat dicsérték és kritizálták, forgatták jobbra-balra (bár én egy kritikát sem olvastam el róla, mielőtt tegnap végre megnéztem, szándékosan), kiemeltek és szapultak benne részleteket és alakításokat. Engem egészen más is megragadott benne. Szeretném a filmet most egy kicsit rendhagyó szempontból méltatni, mint a kritikusok és az Oscar-kiosztók. (tovább…)
Szeretjük a biztonságot. Ez az (egyik) oka annak, hogy sokszor láthatatlan falakkal vesszük körbe magunkat: megszokásokba, napi rutinba, bevált (?), de legalábbis a túlélésben már többször szerepet játszott mintákba kapaszkodunk és így, mondhatni nyomtatólóként “csináljuk végig” az életet. Közben pedig fel-felkapjuk a fejünket, ha olyasvalakiről hallunk, aki “már megint valami újba fogott és az is sikerült neki, vajon hogyan csinálja??”. (tovább…)
Korábban már írtam a kreatív személyiség jellemzőiről, dr. Fodor László egy igen hosszú, tartalmas listát gyűjtött össze a témában. Természetesen számos, a témával foglalkozó kutató mélyedt el még ugyanebben. Csíkszentmihályi Mihály máshogyan közelítette meg a dolgot: arra jött rá a terület kutatása közben, hogy “ha egy szóval kellene kifejeznem, hogy miben különböznek más emberektől, akkor a komplexitás jelző jutna először az eszembe. Azt értem ezen, hogy olyan gondolatokat és viselkedést ötvöznek önmagukban, amelyek a többi embernél elkülönülnek egymástól. Egymásnak homlokegyenest ellentmondó szélsőségeket olvasztanak magukba – “egyéniségek” helyett mindannyian “sokféleségek”. A fehér színhez hasonlatosan, amely a spektrum minden árnyalatát tartalmazza, az emberi lehetőségek egész tárházát hordozzák magukban.”
“Cliff Arnall [britt pszichológus] képlete szerint a rossz időjárás, az ünnepek alatti túlköltekezés miatti böjt, a karácsonyi boldogság és eufória elillanása, az újévi fogadalmaink megszegése miatti önutálat tökéletes együttállása minden évben január utolsó teljes hetének hétfőjén következik be.” (2011. január 24-ről, propeller.hu)
Aztán megérkezett a február is és egyre-másra hallom ismerősöktől, hogyan dőlnek romba szépen lassan vagy egy hirtelen legyintés miatt az újévi fogadalmak. De miért olyan nehéz betartani, amit előzetesen kitaláltunk és elhatároztunk? Aminek ezek szerint szükségét látjuk ahhoz, hogy jobban ézezzük magunkat a bőrünkben? Vagy annyira mégsem szeretnénk jobban érezni magunkat…?? Összeszedtem pár jellemző hibát és a lehetséges megoldásokat, hogy hogyan lehet betartható fogadalmakat hozni – akár itt és most! Nem kell egy évet várni vele!
Legutóbbi hozzászólások