Szerző: Tina | 2016. február 25. | alkotószoba, Blog, hétköznapi tippek, kreativitás
Tegye fel a kezét, akinek egy saját helyiség, egy egész szoba vagy műhely áll rendelkezésére – “csak” arra, hogy amikor úgy hozza a kedve, nyugodtan alkothasson!
Nos, bátran állíthatom, hogy (ma, Magyarországon) ez a ritkább.
Jártam az elmúlt években – még Feng Shui tanácsadói koromban és azóta privát csoportoknak tartott rajztanfolyamok okán – rengeteg lakásban és nagyon érdekes volt megfigyelni azt is, ki hol és hogyan alkot a szabadidejében. A legtöbben a nappali egy sarkában vagy az étkezőasztalon ülünk neki rajzolni-festeni-ragasztgatni, ha elkap az ihlet – ahol persze ritkán tudunk zavartalanul egyedül lenni, ha körülvesz egy család is. Ahol a felemelő alkotói káoszt össze is kell pakolni, ha aznap vacsorázni szeretne a jónép. Ahol ne essen le, ne folyjon ki, ne ragadjon oda, ne csússzon mögé, mert akkor gond van. Ahol óvatoskodni és figyelni kell folyamatosan és sokszor még csak el sem férünk rendesen…
Láttam alkotószobákat is. A legtöbbje még tágas, kényelmes ház esetén is a tetőtérbe szorítva vagy a szuterénba száműzve, apró, sötét helyen – sokszor még a mosókonyha léte is előbbre való, mint egy alkotókuckó.
Annak most nem másznék a mélyére, vajon miért is bánunk ilyen mostohán az életünk egy fontos részével (már akinek a festés és rajzolás, egyéb kézműves tevékenység az) – viszont miután én a szerencsésebbek közé tartozom, aki éppen most rendezi be az alkotószobáját (ami egyben azért vendégszoba is lesz, a történet így teljes :-)), szeretnék megosztani veletek néhány tapasztalatot és ötletet alkotósarok kontra alkotószoba témákban.
A kettő között ugyanis óriási különbségek vannak!
Ha csak egy átmeneti asztalod, sarkod van az alkotásra…
1. … akkor a legeslegfontosabb a rendszerezés!
Mappák, dobozok és ha van hely nekik, akkor polcok (akár egy szekrényben, csak ezeknek a cuccoknak fenntartva). Fehér dobozban a szalagok, türkizben a maradék papírok, pirosban kizárólag a festéshez szükséges kellékek, csíkosban a rajzeszközök – és így tovább.
Egy nagyon alapos leltárt és rendszerezést egyszerűen nem úszhatsz meg, ha ezentúl időspórolósan és zavartalanul szeretnél hódolni a hobbijaidnak. Ha összeadod, szó szerint drága órák telhetnek el azzal, hogy keresel valamit – ismerős? Hol az ecset, a fekete akrilfesték, hová is tettem a múltkor vett pasztellpapírt? Ez az, ami nem hiányzik, amikor éppen időd és ihleted is van egyszerre.
Hanem hopp, elő a piros dobozt és már festhetsz is! 🙂
Az alkotói káoszt pedig a dobozon belül kiélheted, nekem ezekben mindig össze-vissza volt beledobálva minden – de ők maguk szépen felcímkézve és a helyükre téve minden alkalommal. Az én dobozaim évekig a kanapé alatt laktak – nem a legelegánsabb, de működő megoldás volt.
Ha gyermekeid vannak, érdemes egy olyan dobozt is rendszeresíteni, amelyben a nekik szánt ill. közös alkotáshoz alkalmas cuccok vannak – hiszen biztosan vannak saját kincseid, amelyeket nem gyermekkézbe szánsz, így ezekben nem esik majd kár.
kép: findinghomeonline.com
kép: writeclickscrapbook.com
2. Csak kreatívan!
Zseniális ötleteket lehet találni a neten, pl. Pinteresten szerkénybe vagy akár csak egy falidobozba rejtett alkotókuckókról, lenyitható asztalokról. Ezek aztán tényleg bárhol elférnek, bennük pedig egy csomó kellék is. Ügyes kezű, barkácsolós családtag a mi segítségünkkel akár egy régi bútordaraból is hamar és bizonyosan örömmel készít nekünk ilyesmit, de jófej asztalosok is örülnek egy efféle megbízásnak. Felcsukva csak egy vékony doboz és egy szép kép vagy tábla látszik az egészből.
Azért jobb egy ilyen szekrényke, mint az étkezőasztalon szétpakolni, mert egyrészt csak a mienk, másrészt egy helyen vannak a kellékek és az asztal – még ha az állandó összepakolást így sem spóroljuk meg. Ami a hátránya, hogy az asztallap nem túl nagy, helyigényes hobbikhoz ez nem biztos, hogy elegendő.
kép: http://www.zulily.com/
kép: countryliving.com
3. Ahol csak jól esik!
A sehol-alkotószobának megvan az az előnye, hogy bárhol “jogod van” alkotni a lakásban, hiszen nincs hol. 🙂 (Mondjuk olyan ez, mintha nem volna ágyad, így bárhol aludhatnál a lakásban, ahol csak aznap jól esik.)
Úgyhogy kísérletezz bátran! Kipróbálhatod, melyik asztalnál és melyik széken a legkényelmesebb, mikor hová esik kedvező fény és kihasználhatod ennek az előnyeit. Rajzolj törökülésben, hasalva, az erkélyen, a konyhapultnál, a fürdőszobában! Szerintem legalább olyan izgalmas mindezt kipróbálni, mint maga az alkotás. 🙂
Mindehhez pedig jó szolgálatot tehet egy ilyen, kis helyen elférős és bárhova magaddal húzhatós zsúrkocsi, kreatív kocsivá átlényegülve:
kép: buzzfeed.com
Ha pedig megadatott Neked egy alkotószoba…
1. … akkor is kezdd a rendszerezéssel!
Ám van egy nagy a különbség a fenti dobozolós-technikához képest: itt ugyanis – bár van, amit érdemes továbbra is dobozban tartani, mondjuk szétpotyogós sokféle-apróságokat – a legtöbb mindent érdemes szem elé tenni, nyitott tartókba és kisebb polcokra pakolni.
Ha mindennek megvan a helye, mindent hamar megtalálsz és még rendetlenség-érzésed sem lesz.
Amúgy meg: na és ha lesz…? 😀
kép: http://www.apartmenttherapy.com/
kép: sfgate.com
2. Szóval mégis: legyen rendetlenség!
Véééégre nem kell minden nap elpakolni! Végre készülhet egy alkotás napokon, heteken keresztül is! Végre kihasználhatom, hogy zseni vagyok és átlátok a káoszon
Egy tisztességes műhely foltos és ragad és néha szellőztetünk csak, hogy kimenjen (vagy inkább kicserélődjön) a por. Ennyi. 🙂
Mégis: gondolj ki helyet a félkész és kész alkotásaid számára, figyeld meg Magad az elején, miért merre nyúlsz az asztalon és rendezd át az alkotó környezetedet, hogy a leg-ergonómikusabb legyen! Erre nincsenek szabályok, nagyon egyedi, az alkotás fajtájától és az alkotó személyiségétől is függ, kinek hogyan gördülékeny és kényelmes kibontakozni.
kép: naindejardin.blogs.marieclaireidees.com
kép: http://www.theguardian.com/
3. Éljen az egész falat betöltő inspirációs tábla!
Mit “tábla”: falra fel mindennel, ami inspirál! Hát itt már nem érdemes parafatáblákkal bajlódni: az egész falat használd bátran egy nagy inspirációs felületnek!
Szedj elő mindent, amit eddig mappákban dugdostál, vagy amit a család leparancsolt a falról, pedig Te szeretted, a nagyi emlékeivel, a gyermekkori kedvencekkel, a barátok kedves ajándékaival, újságból kivágott szépségekkel, idézetekkel, saját alkotásokkal – mind-mind a falra kívánkozik!
Erre találták ki a “gallery wall”-t, avagy az olyan falfelületet, ahová minden felkerülhet, ami személyes kedvenc, nem csak fotók és képek, de feliratok, régi szekérkerék, fémfogasok (csak mert szépek), könyvből kitépett oldal, képeslapok (akár az írott felükkel), préselt virág (keretben vagy anélkül), legyező, sőt, ruhadarabok, egy kalap, egy pár kesztyű – egyszóval bármi, ami a szívünknek kedves és örömmel tekintünk rá.
Ezek segítségével tényleg egy teljesen személyes szobát tudunk berendezni, olyat, mintha a szoba a mi egyfajta”folytatásunk” lenne – így pedig nagyobb örömmel és ihlettel használhatjuk azt.
kép: lynnehoppe.blogspot.com
kép: thedesignfiles.net
+ 1. Végezetül pedig egy nagyon praktikus, személyes kedvenc: az asztali szemétledobó! 🙂
kép: http://www.neathousesweethome.com/
kép: http://www.neathousesweethome.com/
A fenti rövid (és még bőőőven bővíthető) összefoglaló után azt gondolom, hogy az átmeneti alkotókuckónak és egy alkotószobának is megvannak a saját előnyei – még fontosabb, hogy mindkettő jól használható és nem kifogás a nem-alkotásra egy alkotószoba hiánya a lakásban.
Mint életünk szinte minden területén, itt is kár A Tökéletes Körülményekre várni, mert rengeteg időt és lehetőséget, kiteljesítő pillanatot elszalaszthatunk vele, ha csak várunk.
További alkotószoba-ötleteket a Pinterest táblámon ITT találsz >>> https://hu.pinterest.com/martina75/alkotoszoba/
Alkoss, ahol tudsz, használd, amid van! 🙂
További ihlettel teli tavasz-várást kívánok Neked, sok szeretettel!
Mucsi Tina
Szerző: Tina | 2015. augusztus 19. | Blog, hétköznapi tippek
Tavalyelőtt tavasszal vidéken voltunk és a “kincstári” Moleskine útinaplómba festegettem éppen, amikor megcsörrent a telefonom. Felvettem és mintegy félórás beszélgetésbe merültem, szokásom szerint sétálgatva, miközben a füzetemet és a festékeimet ott hagytam a padon, a hátam mögött – az akkor 3 éves kislányom pedig megtalálta… Felszisszentél? Nos, igen, telifestett a naplómban két oldalt… 🙂
Egy évvel előtte pedig szintén idilli környezetben, egy vidéki rajztanfolyamomon a szabadban alkottam a tanítványokkal, amikor a félkész grafit portrém homlokára valami növénynedv rácseppent, eltüntethetetlenül.
Történt már Veled is ilyesmi?
Amikor nagyon készülsz, mert szeretnél alkotni valami nagyszerűt, van alapanyag, ihlet, idő, minden tökéletesen indul – és akkor hirtelen valami félresikerül. Kifolyik a ragasztó, felborul a festék, ráömlik a félkész rajzodra a kávé, a rajztábláról való eltávolításkor elszakad a festményed széle…
Tudod, mit mondok én erre?
Így a legjobb! A tökéletesség ugyanis színtelen és unalmas, a valódi élmények és értékes emlékek ezekben a “hibákban” rejlenek.
Az útinaplómat nézegetve mindenki akkor mosolyodik el, amikor a kislányom figuráit meglátja benne (én is, hát még később milyen szép emlék lesz!), a grafitrajzom homlokán pedig most egy szintén mosolygásra késztető hibajavítós folt díszeleg: amikor csak rápillantok, pontosan tudom, mikor és hol készült és éppen kik vettek akkor körül, míg sok más rajzomhoz nem kötődik semmi hasonló.
Ezen kívül pedig az egyik legnagyszerűbb kreatív kihívás, hogy a félresikerült dolgot korrigáld vagy beleépítsd az alkotásodba: “sima terepen” nem kunszt nagyot domborítani, ám nehezített viszonyokból kihozni a legjobbat, na, az megmozgat, fejleszt, épít és a végén sokkal nagyobb sikerélményt tud adni!
Meg kell tanulnunk értékelni a “hibákat”, a tökéletlenséget is. A legtöbb művészi alkotás a tökéletlenségből inspirálódik, ezek a helyzetek hoznak fel olyan érzéseket, megéléseket, tapasztalásokat, amelyek nyomán egyáltalán érdemes papírt és tollat, ceruzát, ecsetet ragadnunk.
Miközben például ezt írom, két gyerkőc zsong körbe, vacsoráznak, inni kérnek, üvölt a minimax, percenként idejönnek valamiért… Az elmúlt 5 évem már így telt, két gyerkőc folyamatos nyüzsgése közepette, így építettem fel a vállalkozásomat egy 55 m2-es lakásban, a nappali sarkában egy íróasztalon, dolgozószoba nélkül. Persze, várhattam volna Az Ideális Körülményekre is – de nem így tettem. 🙂
Hadd osszak meg most Veled még valami személyeset is, ami ráadásul nagyon aktuális az életemben: most tavasszal jutottunk el odáig, hogy vettünk egy házat (éljen a leendő dolgozó- és alkotószoba! :-)). Erősen felújítandó ugyan (tehát korántsem “tökéletes”) és több alkalommal meggyűlt a bajunk az eladóval is, aki már a legelejétől belekötött mindenbe, amit szerettünk volna, szerződésbe, feltételekbe és végül majdnem az utolsó pillanatban kért még egy hónapot a kiköltözésre, amikor nekünk már el kellett jönnünk a lakásunkból… Inkább vállaltuk a nekünk minden szempontból teljesen előnytelen szerződés-módosítást, minthogy a határidőnél legyünk kész tények el állítva. Borult a szépen betervezett felúíjtás, amivel nyár végére, iskolakezdésre készen is lettünk volna és amire a férjemmel mindketten 1,5 hónapot szántunk a nyarunkból – így júniusban vészes gyorsasággal egy hónapra (!) albérlet-keresés, ahová mindenünkkel együtt elférünk, költözés a gyerekekkel, hogy aztán nyár végén költözzünk majd újra, mostmár a sajátunkba, addig hetekig dobozokból-élés, ideiglenesség és a felúíjtás még ezek után jön csak, majd szeptemberben… (És erősen részt fogok venni a felújításban, a két kezemmel. Lehetne egy azonnal “tökéletes” ház is – de szerencsére nem az.:-))
Egy teljesen elbaltázott nyár?
Igen, lehetett volna az is, ha úgy állunk hozzá. Ehelyett úgy döntöttük, hogy élvezzük a felújított, tágas és tiszta, nagyteraszos albérletünket, a “ránk szakadt” 1,5 hónap közös szabadidőt a gyerekekkel, felújítás helyett balcsiztunk, kapolcsoztunk, velencei-tavaztunk, kirándultunk, strandoltunk – valójában ez egyfajta távolabbra-elutazás-nélküli-nyaralás volt, ráadásul elég hosszan, hiszen egy hónapig lak(t)unk egy idegen lakásban, a saját városunkban, nagyon érdekes, újszerű megtapasztalás ez is. Mehetett volna minden “tökéletesen”, az eredeti tervek szerint is, az kétségtelenül sokkal kényelmesebb lett volna, ezt is már egy felújított lakásból írnám – de van egy olyan érzésem, hogy ebből a nyárból – a sok stresszel együtt, nem tagadom, hogy jutott abból is – így sokkal több mosolygásra késztető emléket viszünk magunkkal, mint egyébként tettük volna… 🙂
Szóval ha legközelebb pecsétes lesz, kifolyik, eltörik, leszakad, elhúzódik, elveszik, látszólag elromlik és félresikerül, gondolj arra, hogy ez így sokkal izgalmasabb, ezekből lesznek azok az emlékek, amelyekről tényleg lesz majd később mit felidézni.
További élménydús, alkotókedvvel teli nyarat kívánok Neked! 😉
Tina
Szerző: Tina | 2014. október 26. | Blog, hétköznapi tippek, önismeret, stresszoldás
Évek óta kérdezgetik tőlem, hogy “hogy lehet, hogy mindig annyi mindenre van időd”…? Írtam már időbeosztásról több alkalommal is, de most megosztom Veled azt a legfontosabb “titkot”, ami nekem legtöbbet segít a hétköznapokban.
~
Azt szokták mondani, hogy “a szennyeskosár soha nem ürül ki”, mindig van benne utánpótlás – tehát a mosás ez alapján egy végtelen hajsza. Mintha hiába dolgoznánk, még akkor is, ha közben azért mindig van tiszta ruha – a kosár egyszerűen sosem üres. (Ami elég szép teljesítmény tőle, ha meggondoljuk, hogy ez az egész életünket végigkíséri.)
De ha jobban belegondolsz, a mindennapi teendőkkel is így van ez: sohasem fogynak el. Sosincs vége. “Mindig van valami”, ezt sokszor még mondjuk is, jóra-rosszra egyaránt.
A legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek (Te is…?), hogy azt várják, hogy egyszer vége lesz. Hogy eljön az az idő, amikor varázsütésre egyszerre nem lesz tennivaló. “Majd ha a gyerekek felnőnek, majd ha máshol fogok dolgozni, majd nyáron, majd télen, majd ha süt, majd ha esik…” Majd akkor. És a legnagyobb önbecsapás: a “majd a szabi alatt” – érted: nyáron, a 365-ből éppen abban a 14 napban…
Rossz hírem van: ennek sosem lesz vége. (Illetve persze de, de azt szerintem inkább egyelőre még ne várjuk.) Nem lesz olyan, hogy nincs mit – vagy ha már kevesebbet kell, akkor az azt jelenti, hogy idősebbek lettünk és kevesebbet is bírunk… (Érdekes ez is: amikor kevesebbet bírunk már, akkor kevesebbet is vállalunk, kevesebbet teszünk és mégis jól működik minden.)
Akkor pedig mikor? És hogyan?
Szerintem bármikor.
És kizárólag úgy fog ez menni, ha saját magadat és a kikapcsolódásodat, pihenésedet és vágyaidat legalább annyira fontosnak tartod, mint a kötelező(nek kikiáltott) tennivalókat és mások elvárásait. Vagy inkább annál még többre.
Ha “sosincs vége” és Te a végét várod, az öngól. Egyetlen megoldás van: mindeKÖZBEN KELL időt teremtened Magadra!
Nálam évek óta (értsd: pici gyermekek mellett is) ugyanolyan napi-hetirendi pont az is, hogy ÉN. Amikor beírom, hogy postára menni, bevásárolni, gyerekeket hozni-vinni, ügyfeleknek leveleket megválaszolni, akkor azt is beírom bizonyos időközönként 1-2 órára, hogy ÉN. Ez az Én-idő. Ami szent és sérthetetlen, ugyanannyira, mint a családra mosás-teregetés, a kéményseprő fogadása vagy akár a tanfolyamaim megtartása. Igen, szervezni kell, segítséget kell kérni, meg kell oldani. Ugyanúgy, mint minden egyéb “nagyon fontosat”, azokat is valahogy mindig sikerül, ha nagyon akarjuk. Ahogyan ezt is. HA nagyon akarjuk. (És nem vagyunk éppen mártír-játszmában… Ha abban vagy, inkább lépj ki belőle, hosszútávon nagyon nem éri meg!)
Egy ÉN-napomon készült naplóoldal. Nem terveztem el előre, hogy aznap rajzolni-festeni fogok – talán nem is sikerült volna ilyen jól, ha “muszájból” készült volna…
Ezt aztán idővel odáig dédelgettem, hogy kétheti egy nap, majd heti egy nap – ez utóbbin dolgoznom kell, még nem mindig sikerül betartani. (Ez egyéni, de nekem, úgy tűnik, ezt kell még “fejben megugrani”: hogy igen, mostmár akár ez is lehetséges… :-))
Ilyenkor nem is tervezek előre vagy ritkán. (Lehet persze ilyenkor mindig edzeni, futni, rajzolni vagy valami egyéb hobbinak is élni.) Számomra maga az iszonyatosan pihentető, hogy nincs “kell”, nincs magam szabta terv és menetrend, amit be KELL tartani, végig KELL csinálni. Ez az egyik legfontosabb lényege az egésznek: amihez akkor és ott kedvem van.
Csak sétálgatok naphosszat, ücsörgök egy padon? Rendben van. Rajzolok? Gyerekruhákat válogatok? Tortát sütök? Megnézek egy kiállítást? A polcomat átpakolom? Teázni hívok egy barátnőt? Végigalszom a napot? Ez is mind-mind rendben van!
Ez nagyon fontos pont: RENDBEN van, bármi történik is az ÉN-időben. Nincs olyan, hogy “valamit nem csináltam meg, pedig kellett volna, mert lehetett volna, jajmiértisnem, delustavagyok”… Lelkiismeret-furdalás szigorúan kizárva! (Hiszen nem stressz-napot tartottam, ugye.) Nincs terv, nem sikerülhet félre, nincs mit megbánni.
Vannak persze élethelyzetek és vannak családok, amikor és ahol szépen rá kell szoktatni a családtagokat arra, hogyha ezt szeretnéd bevezetni. Hogy jogod van hozzá. Sőt: létszükséglet, ha nem szeretnél bepörögni vagy depresszióba esni. Ez elég erős érv lesz nekik is. 🙂
Időt nem kell csinálni, időd mindig van. Te osztod be. Azt teszel bele, ami fontos Neked.
Legyél fontos saját magadnak! Ennyi a “titok”.:-)
Sok szeretettel:
Tina
~~~
***EZ most végre RÓLAD szólhat!***
Szerző: Tina | 2014. augusztus 2. | Blog, hétköznapi tippek, művésznapló, rajzmeditáció, rajztippek, útinapló
Elérkezett a nyár utolsó hónapja és ilyenkor könnyen érezheti úgy az ember (nyaralás ide vagy oda), hogy úgy igazán mégsem volt ideje arra, amit eltervezett, hogy “majd nyáron…!”…
Pedig viszonylag sok időt csíphetünk le magunknak – például akár a rajzolásra is.
Nem hiszed…?
Íme 3 egyszerű, de nagyszerű tipp! 🙂
1. Utazás közben
Amikor persze nem te vezetsz, hanem például buszon, vonaton, repülőgépen. Igen, amikor általában a legtöbben a telefonjukat nyomogatják… Akkor például nagyszerűen lehet rajzolni! 🙂
Hogy mit? A táj itt gyorsan elsuhan, az csak nagyon gyakorlottaknak ajánlott, így inkább rajzmeditációs alkotásokat érdemes vagy valami olyasmit lerajzolni, ami éppen előttünk van, akár a táskánkat, a vizes palackunkat, az összecsukott esernyőnket, ez mind kiváló gyakorlás vagy jó téma az útinaplónkba.
2. Strandon
Megvannak a régi balatoni nyarak, a Füles újság rejtvényeinek fejtése vagy a Ludas Matyi olvasása a vízparton…? 🙂
Bizony, akár a strandon is van időnk olvasás helyett az alkotásra. A vízpart, legyen az strand vagy nyílt víz, kiváló témákat ad a rajzoláshoz-festéshez és nagyjából megunhatatlan (ha még a kiváló Egry József sem tudta megunni… :-)). Kikeverni a víz és az ég színeit már önmagában relaxáló hatású…
3. Étteremben, kávézóban várva
Gyakorlott szülők a kisebb gyerkőcöknek visznek magukkal kifestőkönyvet éttermi látogatásokra, ami (ideig-óráig…) lefoglalja a csemetéket, ők maguk pedig jobb esetben szusszannak és beszélgetnek az ásványvíz felett, de sok esetben inkább a telefonjukba mélyednek a várakozás negyed-félórájára…
Nos, ehelyett is lehet például rajzolni: a teríték vagy a már kihozott, ehető hőfokra várakozó étel az egyik legkiválóbb rajztéma! 🙂
Sok szeretettel kívánok Nektek ihlettel teli pihenést, további szép nyarat! ~ Tina
~
- Szeretnél még több időt Magadra?
- Több napot egyhuzamban, ami csak Rólad szól?
- Vagy szeretnél végre saját útinaplót készíteni, de eddig nem mertél hozzákezdeni?
~~~ 4 nap csak Magadra… 4 nap, ami végre csak Rólad szól… 4 nap önfeledt kikapcsolódás, pihenés, relaxáció ~ és közben megtanulod a művészi látásmód legfontosabb alapjait! ~~~
Szerző: Tina | 2014. május 2. | Blog, hétköznapi tippek, művésznapló, rajztippek
“Te mekkora táskával jársz nyaralni meg sétálni, hogy útközben rajzolni-festeni is tudsz??” Nem naggyal: a tolltartóm szinte kisebb, mint a sminkes nesszeszerem.:-)
Tavaly a kisebbfajta Moleskine akvarellpapíros naplót vittem mindenhová (1B), ami éppen belefért a háromfakkos, zippzáras tolltartómba (12), idén egyel nagyobba festek (1A), ez nem fér bele. De azért mellé igen.:-) A naplókat például az Alexandrákban lehet kapni, de igényesebb nyomtatványboltokban is beléjük futottam már.
Az úti akvarellkészlet cseréhető festékkapszulákkal (2) művészellátós téma, fajtától és akcióktól függően 6000-9000 Ft körül van, Van Gogh márka és a ceruzákhoz képest látható, mekkorka. Van nálam mindig egy kisebbfajta ragasztóstift (3), ez inkább az aktuális smash book-art journal hibridemhez szükséges, ha magammal viszem egy-egy hétvégére vagy nyaraláskor (ez ilyenkor a szálláson marad, mert nagyobb) és ha beleragasztanék út közben egy bármit, cukorpapírt, vonatjegyet, szalvétát. Radír (4), hegyező (5), kabala mogyoró alakú radír a barátnőmtől (6), amit sosem használok, csak nálam van, mert szeretetből rámgondolással hozta nekem Olaszországból.
Az igazi medzsik viszont a mindig nagy ovációt keltő vízpatronos ecset (7), amelybe vizet teszek, úgy indulok útnak, vagy ha ezt elmulasztottam, akkor egy szökőkútból utántöltve tudom lefesteni tenmagát, de volt már benne duna- és balatonvíz is.:-) Ezt papírzsepin (11) tudom letunkolva kitisztítani, amelyből ezért egy pár mindig a rajzcuccban figyel.
Vékonyhegyű filctoll (8) és zselés toll (9): előbbit akkor használom, ha nem szeretném, hogy elfolyjon festés közben, mert vízálló, utóbbit éppen ellenkezőleg, ha azt szeretném, hogy a kontúr művészien befeketézze a festést…
Ceruzák (10): a szürke Faber Castell mert jó, a virágos, bécsi múzeumi mert szép. Néha a természetbe indulva bedobok pár zöldes-kékes akvarellceruzát is, bár ezeket aztán ritkán használom.
És végezetül tehát a tolltartó még egyszer (12), amelybe mindez simán belefér, ahogyan említettem, akár még a kicsi füzet is.
Szóval csak bátran, ennek a kis hordozható műteremnek bármelyik női táskában lehet helyet találni és nem nehéz – de annál nagyobb öröm egy kávézóban vagy parkban előpakolászni és alkotni vele-belőle!
Sok örömet kívánok hozzá Neked is! 🙂
Tina
Egy fél óra krakkói alkotás…
~
Idén nyáron már Te is útinaplóznál?
Most otthonról is megtanulhatod, IDE KATTINTS! 🙂 >>>
Szerző: Tina | 2014. február 24. | Blog, hétköznapi tippek, kreativitás
Mindigis szerettem rajzolni, gyermekkorból hozom ezt a szenvedélyt. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig tudtam úgy rajzolni, festeni, ahogyan most. Nekem is tanulni kellett.
1. Az alapok
Az első és legfontosabb tapasztalatom a rajzolással kapcsolatban az, hogy ha úgy érzed és mindenki azt mondja, mondta mindig, hogy “de szépen rajzolsz!”, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy igazán tudsz.
Különböző szintű velünk született rajztehetséget hozunk magunkkal, ami elsősorban nem a kéz ügyességét, hanem a látásmódot jelenti: azt, hogy hogyan érzékeljük és adjuk vissza a bennünket körülvevő világot. Ez aztán az évek múltával sajnos nagyon könnyen a háttérbe szorulhat, megkophat akár már a kisiskolás gyermekkortól, amikor hangsúlyosan a “tanulós” bal agyféltekénké lesz a főszerep. A belső egyensúly érdekében ezt muszáj ellensúlyozni, így nagyon fontos lehet, hogy tudatosítsuk a hozott látásmódunkat és tanuljunk még hozzá: a művészi látásmód és a rajztechnikák ugyanis megtanulhatóak és ezek után bármikor tudatosan előhívhatóak, gyakorolhatóak!
Az első rajztitkom tehát, hogy félretettem a pökhendi “én már úgyis mindent tudok a rajzolásról”-hozzáállást és nyitottan, őszinte kíváncsisággal elsajátítottam az alapokat. Ami életem egyik legjobb döntése volt.
2. A gyakorlás
Amikor csak tehetem, lépten-nyomon!
Nagyon értékes tapasztalat lehet mások munkáit megfigyelni és utánozni, akár a technikáját, akár a stílusjegyeket, a gyakorlás pedig egy idő után óhatatlanul továbbvisz ennél: beleolvad a személyiséged és valami egészen egyedi lesz a végeredmény. De csak akkor, ha sokat gyakorolsz. A legnagyobb kincs az, ha saját tapasztalatokat szerzünk, saját stílust fejlesztünk ki, amikor úgy alkotunk, hogy abban már igazán benne vagyunk és nem csak másolunk.
A második rajztitkom: rajzolj, alkoss minél többet, ha teheted, akár naponta pár percet! Megbánhatatlan időtöltés és nem hízlal, nem káros az egészségre. 🙂
3. A folytatás
Van egy mondás, miszerint “ha valami nem épül, akkor pusztul”. Olyan nincs, hogy valami csak úgy “van” és nem változik. Ha dolgozunk rajta és hozzáteszünk, akkor épül, ha nem foglalkozunk vele, akkor pusztul. Így van ez a rajzolással is.
Az alapok begyakorlása után nagyon érdemes továbblépni és megnyílni az új technikák, lehetőségek felé is! A grafitceruza után elővenni a színes ceruzákat és velük is kísérletezni, vagy a külső valóság ábrázolása után “befelé” is nyúlni és a saját érzéseinket megörökíteni… Fantasztikus, felemelő felfedezőút ez, ami önmagában is izgalmas és élvezetes és egy-egy technika elsajátítása, így a kész alkotások adta sikerélmény is minden esetben életminőség-javító hatású.
A harmadik rajztitkom tehát az állandó nyitottság az újabb és újabb lehetőségek és technikák felé, a kísérletezés, a folyamatos fejlődés.
Tehát kezd el bátran az alapokkal, gyakorolj és légy nyitott – kívánok Neked is hasonlóan élvezetes utat a rajzolás és festés birodalmában! 🙂
Sok szeretettel:
Tina
~
De hogyan kezdjem el a rajzolást….?
~
Legutóbbi hozzászólások