Szerző: Tina | 2016. február 25. | alkotószoba, Blog, hétköznapi tippek, kreativitás
Tegye fel a kezét, akinek egy saját helyiség, egy egész szoba vagy műhely áll rendelkezésére – “csak” arra, hogy amikor úgy hozza a kedve, nyugodtan alkothasson!
Nos, bátran állíthatom, hogy (ma, Magyarországon) ez a ritkább.
Jártam az elmúlt években – még Feng Shui tanácsadói koromban és azóta privát csoportoknak tartott rajztanfolyamok okán – rengeteg lakásban és nagyon érdekes volt megfigyelni azt is, ki hol és hogyan alkot a szabadidejében. A legtöbben a nappali egy sarkában vagy az étkezőasztalon ülünk neki rajzolni-festeni-ragasztgatni, ha elkap az ihlet – ahol persze ritkán tudunk zavartalanul egyedül lenni, ha körülvesz egy család is. Ahol a felemelő alkotói káoszt össze is kell pakolni, ha aznap vacsorázni szeretne a jónép. Ahol ne essen le, ne folyjon ki, ne ragadjon oda, ne csússzon mögé, mert akkor gond van. Ahol óvatoskodni és figyelni kell folyamatosan és sokszor még csak el sem férünk rendesen…
Láttam alkotószobákat is. A legtöbbje még tágas, kényelmes ház esetén is a tetőtérbe szorítva vagy a szuterénba száműzve, apró, sötét helyen – sokszor még a mosókonyha léte is előbbre való, mint egy alkotókuckó.
Annak most nem másznék a mélyére, vajon miért is bánunk ilyen mostohán az életünk egy fontos részével (már akinek a festés és rajzolás, egyéb kézműves tevékenység az) – viszont miután én a szerencsésebbek közé tartozom, aki éppen most rendezi be az alkotószobáját (ami egyben azért vendégszoba is lesz, a történet így teljes :-)), szeretnék megosztani veletek néhány tapasztalatot és ötletet alkotósarok kontra alkotószoba témákban.
A kettő között ugyanis óriási különbségek vannak!
Ha csak egy átmeneti asztalod, sarkod van az alkotásra…
1. … akkor a legeslegfontosabb a rendszerezés!
Mappák, dobozok és ha van hely nekik, akkor polcok (akár egy szekrényben, csak ezeknek a cuccoknak fenntartva). Fehér dobozban a szalagok, türkizben a maradék papírok, pirosban kizárólag a festéshez szükséges kellékek, csíkosban a rajzeszközök – és így tovább.
Egy nagyon alapos leltárt és rendszerezést egyszerűen nem úszhatsz meg, ha ezentúl időspórolósan és zavartalanul szeretnél hódolni a hobbijaidnak. Ha összeadod, szó szerint drága órák telhetnek el azzal, hogy keresel valamit – ismerős? Hol az ecset, a fekete akrilfesték, hová is tettem a múltkor vett pasztellpapírt? Ez az, ami nem hiányzik, amikor éppen időd és ihleted is van egyszerre.
Hanem hopp, elő a piros dobozt és már festhetsz is! 🙂
Az alkotói káoszt pedig a dobozon belül kiélheted, nekem ezekben mindig össze-vissza volt beledobálva minden – de ők maguk szépen felcímkézve és a helyükre téve minden alkalommal. Az én dobozaim évekig a kanapé alatt laktak – nem a legelegánsabb, de működő megoldás volt.
Ha gyermekeid vannak, érdemes egy olyan dobozt is rendszeresíteni, amelyben a nekik szánt ill. közös alkotáshoz alkalmas cuccok vannak – hiszen biztosan vannak saját kincseid, amelyeket nem gyermekkézbe szánsz, így ezekben nem esik majd kár.
kép: findinghomeonline.com
kép: writeclickscrapbook.com
2. Csak kreatívan!
Zseniális ötleteket lehet találni a neten, pl. Pinteresten szerkénybe vagy akár csak egy falidobozba rejtett alkotókuckókról, lenyitható asztalokról. Ezek aztán tényleg bárhol elférnek, bennük pedig egy csomó kellék is. Ügyes kezű, barkácsolós családtag a mi segítségünkkel akár egy régi bútordaraból is hamar és bizonyosan örömmel készít nekünk ilyesmit, de jófej asztalosok is örülnek egy efféle megbízásnak. Felcsukva csak egy vékony doboz és egy szép kép vagy tábla látszik az egészből.
Azért jobb egy ilyen szekrényke, mint az étkezőasztalon szétpakolni, mert egyrészt csak a mienk, másrészt egy helyen vannak a kellékek és az asztal – még ha az állandó összepakolást így sem spóroljuk meg. Ami a hátránya, hogy az asztallap nem túl nagy, helyigényes hobbikhoz ez nem biztos, hogy elegendő.
kép: http://www.zulily.com/
kép: countryliving.com
3. Ahol csak jól esik!
A sehol-alkotószobának megvan az az előnye, hogy bárhol “jogod van” alkotni a lakásban, hiszen nincs hol. 🙂 (Mondjuk olyan ez, mintha nem volna ágyad, így bárhol aludhatnál a lakásban, ahol csak aznap jól esik.)
Úgyhogy kísérletezz bátran! Kipróbálhatod, melyik asztalnál és melyik széken a legkényelmesebb, mikor hová esik kedvező fény és kihasználhatod ennek az előnyeit. Rajzolj törökülésben, hasalva, az erkélyen, a konyhapultnál, a fürdőszobában! Szerintem legalább olyan izgalmas mindezt kipróbálni, mint maga az alkotás. 🙂
Mindehhez pedig jó szolgálatot tehet egy ilyen, kis helyen elférős és bárhova magaddal húzhatós zsúrkocsi, kreatív kocsivá átlényegülve:
kép: buzzfeed.com
Ha pedig megadatott Neked egy alkotószoba…
1. … akkor is kezdd a rendszerezéssel!
Ám van egy nagy a különbség a fenti dobozolós-technikához képest: itt ugyanis – bár van, amit érdemes továbbra is dobozban tartani, mondjuk szétpotyogós sokféle-apróságokat – a legtöbb mindent érdemes szem elé tenni, nyitott tartókba és kisebb polcokra pakolni.
Ha mindennek megvan a helye, mindent hamar megtalálsz és még rendetlenség-érzésed sem lesz.
Amúgy meg: na és ha lesz…? 😀
kép: http://www.apartmenttherapy.com/
kép: sfgate.com
2. Szóval mégis: legyen rendetlenség!
Véééégre nem kell minden nap elpakolni! Végre készülhet egy alkotás napokon, heteken keresztül is! Végre kihasználhatom, hogy zseni vagyok és átlátok a káoszon
Egy tisztességes műhely foltos és ragad és néha szellőztetünk csak, hogy kimenjen (vagy inkább kicserélődjön) a por. Ennyi. 🙂
Mégis: gondolj ki helyet a félkész és kész alkotásaid számára, figyeld meg Magad az elején, miért merre nyúlsz az asztalon és rendezd át az alkotó környezetedet, hogy a leg-ergonómikusabb legyen! Erre nincsenek szabályok, nagyon egyedi, az alkotás fajtájától és az alkotó személyiségétől is függ, kinek hogyan gördülékeny és kényelmes kibontakozni.
kép: naindejardin.blogs.marieclaireidees.com
kép: http://www.theguardian.com/
3. Éljen az egész falat betöltő inspirációs tábla!
Mit “tábla”: falra fel mindennel, ami inspirál! Hát itt már nem érdemes parafatáblákkal bajlódni: az egész falat használd bátran egy nagy inspirációs felületnek!
Szedj elő mindent, amit eddig mappákban dugdostál, vagy amit a család leparancsolt a falról, pedig Te szeretted, a nagyi emlékeivel, a gyermekkori kedvencekkel, a barátok kedves ajándékaival, újságból kivágott szépségekkel, idézetekkel, saját alkotásokkal – mind-mind a falra kívánkozik!
Erre találták ki a “gallery wall”-t, avagy az olyan falfelületet, ahová minden felkerülhet, ami személyes kedvenc, nem csak fotók és képek, de feliratok, régi szekérkerék, fémfogasok (csak mert szépek), könyvből kitépett oldal, képeslapok (akár az írott felükkel), préselt virág (keretben vagy anélkül), legyező, sőt, ruhadarabok, egy kalap, egy pár kesztyű – egyszóval bármi, ami a szívünknek kedves és örömmel tekintünk rá.
Ezek segítségével tényleg egy teljesen személyes szobát tudunk berendezni, olyat, mintha a szoba a mi egyfajta”folytatásunk” lenne – így pedig nagyobb örömmel és ihlettel használhatjuk azt.
kép: lynnehoppe.blogspot.com
kép: thedesignfiles.net
+ 1. Végezetül pedig egy nagyon praktikus, személyes kedvenc: az asztali szemétledobó! 🙂
kép: http://www.neathousesweethome.com/
kép: http://www.neathousesweethome.com/
A fenti rövid (és még bőőőven bővíthető) összefoglaló után azt gondolom, hogy az átmeneti alkotókuckónak és egy alkotószobának is megvannak a saját előnyei – még fontosabb, hogy mindkettő jól használható és nem kifogás a nem-alkotásra egy alkotószoba hiánya a lakásban.
Mint életünk szinte minden területén, itt is kár A Tökéletes Körülményekre várni, mert rengeteg időt és lehetőséget, kiteljesítő pillanatot elszalaszthatunk vele, ha csak várunk.
További alkotószoba-ötleteket a Pinterest táblámon ITT találsz >>> https://hu.pinterest.com/martina75/alkotoszoba/
Alkoss, ahol tudsz, használd, amid van! 🙂
További ihlettel teli tavasz-várást kívánok Neked, sok szeretettel!
Mucsi Tina
Szerző: Tina | 2015. május 15. | Blog, kreativitás, rajztippek
Hozzánk csak az elmúlt pár hónapban érkezett el “az új őrület”, ami Amerikában már pár éve tartja magát: a felnőtt kifestőkönyv.
A lényege nem sokban különbözik a gyermekkorunkból már jól ismert kifestőkönyvektől, azaz előre megrajzolt formákat kell színekkel kitölteni. Különbség inkább csak az elő-rajzok témájában és összetettségében van: többnyire egész oldalas mandalákat, tájképeket, absztrakt fantáziarajzokat kell a saját ízlésünk szerint színekkel befejezni.
De miért is jó a felnőtt kifestőkönyv?
-
Angliában is teli vannak velük a könyvesboltok, ezt éppen Chippenhamben fotóztam…
Mindenekelőtt egy egyszerű kikapcsolódási lehetőség, amihez nem is kell egyszerre sok idő. Nem kell hozzá más, mint a kifestőkönyv (vagy egy kisebb formátumú kifestő füzet, esetleg nyomtatott, fénymásolt lapok) és színes ceruzák és már kezdődhet is az alkotás. Két megbeszélés között (vagy a megbeszélésen J), ügyintézés és várakozás közben, bármilyen hasonló unalmas “üresjáratban” előkapható a kifestő és bármikor félbehagyható, majd később folytatható.
- Olyan eredménye van, ami biztos sikerélményt ad. Nem lehet elrontani. Művészek alkotta rajzok adják az alapot, így a fele már készen van és szép, mi “csak” a színeket adjuk hozzá és ezzel garantált is a biztosan pozitív végeredmény. Vonzó alternatíva ez a mai teljesítmény-orientált világban, ahol jellemzően az életünk több területén is elég sok elvárásban és bírálatban van részünk.
- Végre valami, amit nem a mobiltelefonnal kell csinálni. Olyan örömforrás, ami egyszerű, mégis teljesen elvarázsol és a saját kezünkkel alkotunk, az ilyen tevékenység pedig mindig kiteljesítő és felszabadító.
- Hozzájárulunk egy nekünk tetsző, már önmagában is szép alkotás kiteljesítéséhez. Ráadásul szabadon, a saját pillanatnyi hangulatunk és ízlésünk szerint. Ez ugyancsak sikerélményt ad, önbizalmat növel, megnyugtat és felemeli a lelkünket.
- A színekbe való belefeledkezés közben flow-élményt élhetünk át. Ez azt jelenti, hogy maximálisan elengedünk minden egyéb gondot és gondolatot, szinte eggyé válunk az alkotással, eltűnik a tér és az idő, teljesen “a jelen pillanatba kerülünk” (vagyis automatikusan egyfajta meditatív tudatállapotot élünk át), így pedig teljes kikapcsolódásban és testi-lelki regenerálódásban van részünk. Azaz pihenünk és feltöltődünk.
- Az utólagos pozitív hozadéka pedig, hogy a kész alkotás – ami ugye mindenképpen sikerül – a falra tehető, másoknak is megmutatható, vagyis dicséreteket tudunk érte bezsebelni és akár folyamatosan gyönyörködhetünk benne, ami megint csak jót tesz az önbizalmunknak.
Ugye, milyen fantasztikus?
És mégis: én a fenti előnyök mellett is azt gondolom, hogy ez egy amolyan “leegyszerűsített megoldás” az alkotásra, ami első lépésként tökéletes, de igényesebbek számára némi plusz energia-befektetéssel egy sokkal magasabb szintre emelhető. Avagy: igen, egyszerűen megvehető és nagyon finom a somlói galuska egy világbajnok cukrászdában, de a Nagyi házi készítésű zserbójához semmi sem fogható. J
Hogyan lehet a kifestőkönyv-élményt fokozni?
Ha a kifestőkönyv kapcsán találkozol (újra) először gyermekkorod óta a rajzolás és színezés élményével, talán elérhetetlenül távolinak tűnhet az, hogy saját magadnak rajzold meg a kiszínezendő ábrákat.
Könnyen lehetnek negatív élményeid is a rajzolással kapcsolatban, talán egy Számodra tekintélyes felnőtt leszólt kisiskolásként, vagy voltak Nálad tehetségesebbek (azaz valaki által tehetségesebbnek tartott) osztálytársaid és mindig az ő rajzukat tették ki a falra, nem a Tiédet… De van, aki akkor keseredik el, amikor már a saját gyermeke kéri arra, hogy rajzoljon neki valamit és akkor döbben rá, hogy “nem tud olyan állatot”. Ez mind frusztráló és erősen visszatarthat a rajzolástól.
Egyszerű vonalak – nagyszerű minták… Mandalarajzolás és -színezés egy újra-rajzoló résztvevő által (fotó: Mucsi Tina)
Pedig ha tudsz színezni, akkor tudsz rajzolni is! Ha tudsz vonalakat húzni, akkor több vonalat is tudsz húzni egymás mellé, az pedig már rajzolás. J
A “titok” mindig csupán abból áll – főként a kifestő-típusú rajzok esetén -, hogy melyik vonalat pontosan hová kell húzni, ezt pedig meg tudod tanulni, majd utána tudod gyakorolni, míg végül magabiztosan megy. Saját minták, fantázia-formák, ezekből pedig mandalák és tájképek pedig már nagyon hamar születnek, amikor lendületbe jön az ember: a saját belső világunk, a hangulatunk és érzéseink már a legegyszerűbb, első próbálkozásainkban is mindig megjelennek. Ettől lesz igazán szép és egyedi minden egyes alkotás.
Saját tapasztalat, hogy a saját rajzokat kiszínezni ad végül igazi feloldódást, kikapcsolódást és sikerélményt, többet, mint egy kifestőkönyv, hiszen így valóban az alkotás egésze a sajátod, csak a Tied, nem csupán a színei.
Összességében úgy gondolom, hogy azoknak, akik szeretnének visszatalálni a színekhez, a saját kezű alkotáshoz, egyszerű kikapcsolódásra vágynak a hétköznapokban, azoknak első lépésként valóban kitűnő választás lehet egy felnőtt kifestőkönyv. De a mások rajzainak vagy saját alkotásunk kiszínezése közötti különbség elég jelentős – ezt annak, aki “valami többre vágyik”, feltétlenül érdemes megtapasztalnia.
További ihletett, derűs hetet kívánok Neked! J
Mucsi Tina
~~~
Ha Te is többre vágysz a kifestőkönyvnél… 🙂
Szerző: Tina | 2014. február 24. | Blog, hétköznapi tippek, kreativitás
Mindigis szerettem rajzolni, gyermekkorból hozom ezt a szenvedélyt. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig tudtam úgy rajzolni, festeni, ahogyan most. Nekem is tanulni kellett.
1. Az alapok
Az első és legfontosabb tapasztalatom a rajzolással kapcsolatban az, hogy ha úgy érzed és mindenki azt mondja, mondta mindig, hogy “de szépen rajzolsz!”, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy igazán tudsz.
Különböző szintű velünk született rajztehetséget hozunk magunkkal, ami elsősorban nem a kéz ügyességét, hanem a látásmódot jelenti: azt, hogy hogyan érzékeljük és adjuk vissza a bennünket körülvevő világot. Ez aztán az évek múltával sajnos nagyon könnyen a háttérbe szorulhat, megkophat akár már a kisiskolás gyermekkortól, amikor hangsúlyosan a “tanulós” bal agyféltekénké lesz a főszerep. A belső egyensúly érdekében ezt muszáj ellensúlyozni, így nagyon fontos lehet, hogy tudatosítsuk a hozott látásmódunkat és tanuljunk még hozzá: a művészi látásmód és a rajztechnikák ugyanis megtanulhatóak és ezek után bármikor tudatosan előhívhatóak, gyakorolhatóak!
Az első rajztitkom tehát, hogy félretettem a pökhendi “én már úgyis mindent tudok a rajzolásról”-hozzáállást és nyitottan, őszinte kíváncsisággal elsajátítottam az alapokat. Ami életem egyik legjobb döntése volt.
2. A gyakorlás
Amikor csak tehetem, lépten-nyomon!
Nagyon értékes tapasztalat lehet mások munkáit megfigyelni és utánozni, akár a technikáját, akár a stílusjegyeket, a gyakorlás pedig egy idő után óhatatlanul továbbvisz ennél: beleolvad a személyiséged és valami egészen egyedi lesz a végeredmény. De csak akkor, ha sokat gyakorolsz. A legnagyobb kincs az, ha saját tapasztalatokat szerzünk, saját stílust fejlesztünk ki, amikor úgy alkotunk, hogy abban már igazán benne vagyunk és nem csak másolunk.
A második rajztitkom: rajzolj, alkoss minél többet, ha teheted, akár naponta pár percet! Megbánhatatlan időtöltés és nem hízlal, nem káros az egészségre. 🙂
3. A folytatás
Van egy mondás, miszerint “ha valami nem épül, akkor pusztul”. Olyan nincs, hogy valami csak úgy “van” és nem változik. Ha dolgozunk rajta és hozzáteszünk, akkor épül, ha nem foglalkozunk vele, akkor pusztul. Így van ez a rajzolással is.
Az alapok begyakorlása után nagyon érdemes továbblépni és megnyílni az új technikák, lehetőségek felé is! A grafitceruza után elővenni a színes ceruzákat és velük is kísérletezni, vagy a külső valóság ábrázolása után “befelé” is nyúlni és a saját érzéseinket megörökíteni… Fantasztikus, felemelő felfedezőút ez, ami önmagában is izgalmas és élvezetes és egy-egy technika elsajátítása, így a kész alkotások adta sikerélmény is minden esetben életminőség-javító hatású.
A harmadik rajztitkom tehát az állandó nyitottság az újabb és újabb lehetőségek és technikák felé, a kísérletezés, a folyamatos fejlődés.
Tehát kezd el bátran az alapokkal, gyakorolj és légy nyitott – kívánok Neked is hasonlóan élvezetes utat a rajzolás és festés birodalmában! 🙂
Sok szeretettel:
Tina
~
De hogyan kezdjem el a rajzolást….?
~
Szerző: Tina | 2014. február 6. | Blog, hétköznapi tippek, kreativitás, művésznapló, rajztippek
Nem és nagyon nem! 🙂 A “vázlat” szó sokakban téves képzetet kelthet: gyorsan, gyorsan, rajzoljunk valamit, ami jól néz ki – jaj, ez nem is olyan, ronda is lett és még jól sem éreztem magam közben… Na, pont ez az, aminek nincs semmi értelme!
A vázlatrajzolás azt jelenti, hogy a látott ember vagy tárgy legfőbb vonalait örökítjük meg, többnyire valóban lendületes(ebb), nem kicentizett ceruza- vagy tollvonásokkal. Vázlatolásnál a modell lényegét szeretnénk megragadni, kicsit ahhoz hasonlíthatóan (de lehet, hogy csak számomra… :-)), mint amikor egy mérnök egy épületnél annak a “lelkét”, így főfalakat, a tartószerkezetet igyekszik a helyükre tenni – a többi pedig már csak a “körítés”.
Az idő-faktor, azaz amikor eltervezzük, hogy valamit 10, 7 vagy akár egy perc alatt szeretnénk megörökíteni, főként inkább gyakorlás, kihívás, tapasztalás. Egy vázlat elkészülhet fél vagy akár egy óra alatt is, ez nem mérvadó a dolog jellegét tekintve.
A vázlatrajzolásban a legfontosabb tehát, hogy igyekezzünk a dolog esszenciáját megragadni, a legmeghatározóbb tulajdonságát, vonalait, fényeit-árnyékait és ezt – a gyakorlással egyre magabiztosabbá váló – egyszerű vonásokkal, vonalkázással megörökíteni.
“Olyan nincs, hogy valami nem rajztéma” – kapd elő a füzetedet most és RAJZOLJ!
Sok szeretettel:
Tina
~~~
Következő rajz- és festőprogramjaim:
Legutóbbi hozzászólások