Jó, jó, de hogy is megy ez az egész…?
Ezt többen is kérdezték az elmúlt időszakban a kezelés menetéről, így felteszek egy interjút, amelyet tavaly készített velem a Babafalva. Bízom benne, hogy ebben sok kérdésetekre választ kaptok!:-) (tovább…)
Ezt többen is kérdezték az elmúlt időszakban a kezelés menetéről, így felteszek egy interjút, amelyet tavaly készített velem a Babafalva. Bízom benne, hogy ebben sok kérdésetekre választ kaptok!:-) (tovább…)
“Ha keressük az okát annak, ami történik, rájövünk arra, ami történni fog.” (Stendhal)
A feng shui – sokak tévhitével ellentétben – nem ott kezdődik, hogy a ház tájolása és a születési idők alapján gyorsan megfelelő színekre festjük a falakat és teleaggatjuk a lakást keleti jelképekkel, kristályokkal vagy szélcsengőkkel! Ennél sokkal egyszerűbb(nek tűnő) és feltétlenül pénztárcakímélőbb megoldást fogok most megmutatni: a legelső lépést, amelyet meg kell tenniük a közvetlen környezetük harmóniája és ezáltal saját kiegyensúlyozottságuk érdekében…
Rend-rendelet
Kérem, játssz velem egy percet: csukd be a szemed és képzeld magad elé mondjuk a nappalidat (vagy hálószobádat) úgy, ahogy ebben a pillanatban kinéz! A bútorokat, a jellemző színeket, a falakat, a dísztárgyakat… Vannak olyan tárgyak, amelyek nem kerültek a helyükre használat után? Vannak esetleg olyan helyek a szobában, amelyek kifejezetten „lomsarkok”, tele ruhákkal, nylonzacskókkal, összedobált könyvekkel..? (Ha mindkét kérdésre „nem” a válasz, nagyszerű, de azért játszunk csak tovább!) Most képzeljd el a szobádat nagytakarítás után: tisztaság van, minden a helyén, friss illatok, a nap besüt az ablakon, a kedvenc zenéd szól… És most legyél őszinte Magadhoz: melyik szobába, lakásba jobb hazatérni? A szoba mely állapota sugallja azt, hogy valóban ki fogod ott pihenni magad?
A kulcsszó természetesen: REND. Egy gyakorlott feng shui tanácsadó egy ismeretlen lakásba lépve (többek közt) már a kisebb-nagyobb rendetlenségek helyéből következtetni tud arra, a lakóknak életük mely területén vannak problémáik: a párkapcsolatban, a karrier építése terén, netán a gyermeknek lehetnek tanulási problémái..?
Le a tárgyak béklyójával!
A „rend” azonban nem csupán a tisztaságot és a tárgyak „élükre állítását” jelenti. A „rend” azt jelenti, hogy csupán két kategóriába sorolható tárgyakkal, bútorokkal vesszük körül magunkat:
1. Amelyeket rendszeresen (naponta, hetente, havonta,…) használunk.
2. Amelyekre mindig jó érzéssel pillantunk.
Mit csináljunk akkor a többivel? Mi legyen a nagynénitől kapott nagyon csúnya dísztányérral, az agyonőrizgetett száraz virágcsokrokkal, a kifogyott parfümösüvegekkel, a sosem hordott átmeneti kabáttal, a régi kedvestől kapott szívfájdító emlékekkel? Nehéz lesz elhinni, méginkább megtenni: MEG KELL TŐLÜK SZABADULNI! Elajándékozni, eladni, kidobni. Minden feleslegeset. Nem, nem megoldás a papírdoboz, amelybe belepakolunk és eltesszük a padlásra, „jók lesznek ezek még valamire”-felkiáltással: aki így tesz, tart a jövőtől – márpedig a felesleges tárgyaktól való megszabadulás pont azt szolgálja, hogy nyissunk a jövő felé, levetve a múlt minden kellemetlen, „visszahúzó” béklyóját, amely a további boldog életben akadályozhat bennünket! Nem elfelejteni kell a múltat – de magunkkal hurcolni sem szabad. Fontos, hogy olyan tárgyak vegyenek bennünket körül, amelyeket valóban használunk, illetve (esztétikai) örömünk telik bennük! Gondoljunk csak a „tavaszi nagytakarításra” – őseink pontosan tudták, milyen fontos ez, hogy előkészítsék környezetüket és magukat is a nyár éltető energiáira az „alvó tél” után…
Nehéz feladat, de megéri lassan, fokozatosan átnézni az egész lakást: melyek azok a dolgok, amelyektől itt az ideje megszabadulni? Kíméletlennek kell lennük, de csinálhatjuk fokozatosan: először kezdjük egy fiókkal, majd a kisszekrénnyel, a polcokkal folytathatjuk, és így tovább. Rendet rakni nem csak tavasszal érdemes – kezdd el most!:-)
(cikk részlet, teljes cikk publikálva: 2003 – Fórum hirdetési újság, 2008 – Babafalva, 2008 – Nagykermagazin)
Előfordul, hogy valaki már évek óta szülő, anyuka és a családbeli szerepe szerint, a “saját fejében” pedig még nem az.
Vendégem egy családanya, aki ötéves kisfia beszédbeli lemaradása, a vele való kapcsolata és a saját szüleivel való kapcsolata miatt keresett meg, valamint súlyproblémái miatt is. Érdekes volt, hogy “bármerre is indultunk”, mindig az édesanyjánál kötöttünk ki. Már az első alkalommal kiderült, hogy az anyukája még mindig jóformán gyermekként kezeli őt, a kisfiát pedig saját gyermekként, mintsem nagymamaként… Látszott, hogy szerepkavarodás van a családban, ami persze állandó stresszfaktor és folyamatos blokkokat okoz a családon belüli kapcsolatokban, a feladtok teljesítésében és az előrelépésben. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások