Kis kihagyás után folytatom tavaly megkezdett sorozatomat a Hős Útjáról, azaz Rólad, kedves olvasóm!:-)
De miről is volt szó idáig?
A bevezetőben mindenekelőtt arra jutottunk, hogy mindannyian hősnek születünk: születésünkkor kaptunk egy testet, egy elmét, kaptunk tehetséget és megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket fejlesszük, ezekkel éljünk (vagy sem). Ezen kívül vannak az életnek olyan szakaszai, (tovább…)
Sok szeretettel osztom meg Veletek az egyik Komplex külső-belső Megújulás Programon résztvett vendégem saját tapasztalatait!:-) (Vastag kiemelések a szerzőtől, színes kiemelés tőlem.)
“Az életem elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor tökéletesen körvonalaztam azokat a problémákat, amiket meg kellene oldanom, de a tisztánlátáson túl tovább nem jutottam. Olyan érzés volt, mintha álltam volna egy kereszteződésben és toporogva fordultam volna egyik irányból a másikba: most akkor merre tovább?
Gyermekkoromban ritkán kerültem olyan helyzetbe, hogy nekem kellett volna döntenem, s ennek minden káros következményét elszenvedem most, hiszen az élet döntések sorozata, ráadásul, ha családja van az embernek, akkor döntéseinek a gyermekeire nézve is komoly jövőbeli hatásuk van. Mivel nem döntöttem, nem éltem meg a felelősség érzését sem és a siker, magabiztosság érzését sem, amit egy sikeres döntés után érezhetek, de a kudarcot sem tanultam meg feldolgozni egy elhibázott döntés után… A konfliktusok megoldása sem volt jellemző a gyermekkoromban, amit mintaként láttam, az inkább az elkerülés volt. Most, hogy már nekem is gyermekeim vannak, fontossá vált, hogy megpróbáljam másként felkészíteni a gyermekeimet, valahogyan úgy, ahogyan felnőtt fejjel el tudom képzelni, hogy is lett volna jobb gyermekkoromban.
A tehetetlenség tartóssá vált és a honlapodon felfedezni véltem a segítő kezet. A megoldandó problémák közül legfontosabbnak a nagyobbik gyermekemmel való kapcsolatom javítását éreztem, a komplex külső-belső megújulás során ez volt a legfontosabb cél. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyermeknevelés milyen komoly kihívás! Megteremteni az egyensúlyt a testvérek között, igazán nem egyszerű. Annyit adni a másfél évesnek is, amennyit a négy és fél évesnek? Nem lehet kilóra mérni az együtt töltött perceket, a szeretetet. Máshogyan közvetít az ember egy kicsi, s máshogyan egy „nagy” felé. Mindezt mégis úgy kell tennie, hogy közben nem távolodik el egyiktől sem. Van önbizalma és tudja kezelni a konfliktusokat…
Az oldásokon mindig az elkülönültség, kitaszítottság érzését „orvosoltuk”. Találkozásaink alkalmával olyan megkönnyebbülésben volt részem egy-egy oldás során, hogy szinte légiesen hagytam el a helyszínt, olyan súlytalannak éreztem magam. Voltak tudatosan megélt és azóta rossz emlékként őrzött események s voltak jelentéktelennek tűnő, mégis a mára ható történések – mindtől megszabadultam. Hihetetlenül jó érzés volt megélni múltbéli eseményeket, „találkozni” olyan emberekkel, akik azóta is hatással vannak az életemre. A “hogyan tovább” szépen lassan és biztosan már bennem van. Jó érzés visszagondolni a találkozásainkra és megnyugvással tölt el, hogy sikerült felülemelkedni jónéhány múltbéli eseményen.
Köszönöm és hálás vagyok a segítségedért!
Á.”
Szívből gratulálok a sikereidhez és nagyon köszönöm a bizalmadat!:-)
(képek: planetware.com, saidaonline.com)
Már több bejegyzésemben is említettem, hogy bizonyos időszakokban valahogy azonos témával, motivációval, elakadásokkal találnak meg a vendégeim. Volt több “babázós” hónap, volt, amikor sok gyerkőcöt hoztak hozzám, volt olyan is, amikor szerelmi háromszögek résztvevőit oldottam és amikor hasonló testi tünetekkel érkeztek hozzám hetekig. Ha a mostani időszak legjellemzőbb “csomagját” kellene megneveznem, akkor talán az elhagyott, magányos (vagy párkapcsolaton belül elhanyagolt), önbizalomhiányos édesanyák fordulnak hozzám legtöbben. (tovább…)
A mostani bejegyzésem rendhagyó módon kicsit hosszabb lesz, de megéri végigolvasni, mert rendkívül tanulságos. Az oldás története után ugyanis a páciensem beszámolóját is bemásoltam (rövidítve) a kezelés hatásáról, ami igen hosszasan szívet melengetően pozitív tapasztalatokról szól…:-) De nem lövöm le a poént előre! (tovább…)
Ritkán írok olyan kezelésekről, amelyekben az előző élet élményeit oldjuk. Az “effélék”:-) sokaknak még ma is idegenül hangzanak, ami érthető, hiszen amivel nincs saját tapasztalata az embernek, azzal kapcsolatban mindig szkeptikus és ez természetes. (Szerintem egyébként ezért érdemes minél több mindent kipróbálni és megtapasztalni, nyitottnak lenni, mert a “partvonalról” hitetlenkedni és tagadni kényelmes és biztonságosnak tűnik ugyan, csak úgy elég sok mindenből kimaradunk.:-)) Ezen kívül persze éppen elég élmény és stressz ér bennünket ebben az életünkben is, amivel foglalkozhatunk, amelyeknek a következményeivel gyakran szembe kell néznünk. Ha viszonylag ritkábban is, de előfordul, hogy olyan blokkokba, elakadásokba botlunk a pácienssel, ahol az izomtesztelés során egyértelműen kiderül, hogy “kicsit” messzebbre kell nyúlnunk a megoldásért. Például egy hétköznapinak tűnő makacs testi fájdalom esetén az ez előtti harmadik életig akár… (tovább…)
Korszakalkotó ötleteid vannak, aztán valahogy minden elsikkad, elhalványodik és végül a feledés homályába vész? Mindig lelkesedsz valami új iránt, de aztán elhagy a kitartásod és nem sokkal később már ismét valami más érdekel nagyon? Ha ismét előállsz egy terveddel, a környezeted csak legyint és sajnálkozva néz Rád? (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások