Sok szeretettel osztom meg Veletek az egyik Komplex külső-belső Megújulás Programon résztvett vendégem saját tapasztalatait!:-) (Vastag kiemelések a szerzőtől, színes kiemelés tőlem.)

Az életem elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor tökéletesen körvonalaztam azokat a problémákat, amiket meg kellene oldanom, de a tisztánlátáson túl tovább nem jutottam. Olyan érzés volt, mintha álltam volna egy kereszteződésben és toporogva fordultam volna egyik irányból a másikba: most akkor merre tovább? 

Gyermekkoromban ritkán kerültem olyan helyzetbe, hogy nekem kellett volna döntenem, s ennek minden káros következményét elszenvedem most, hiszen az élet döntések sorozata, ráadásul, ha családja van az embernek, akkor döntéseinek a gyermekeire nézve is komoly jövőbeli hatásuk van. Mivel nem döntöttem, nem éltem meg a felelősség érzését sem és a siker, magabiztosság érzését sem, amit egy sikeres döntés után érezhetek, de a kudarcot sem tanultam meg feldolgozni egy elhibázott döntés után… A konfliktusok megoldása sem volt jellemző a gyermekkoromban, amit mintaként láttam, az  inkább az elkerülés volt. Most, hogy már nekem is gyermekeim vannak, fontossá vált, hogy megpróbáljam másként felkészíteni a gyermekeimet, valahogyan úgy, ahogyan felnőtt fejjel  el tudom képzelni, hogy is lett volna jobb gyermekkoromban.

A tehetetlenség tartóssá vált és a honlapodon felfedezni véltem a segítő kezet. A megoldandó problémák közül legfontosabbnak a nagyobbik gyermekemmel való kapcsolatom javítását éreztem, a komplex külső-belső megújulás során ez volt a legfontosabb cél. Soha nem gondoltam volna, hogy a gyermeknevelés milyen komoly kihívás! Megteremteni az egyensúlyt a testvérek között, igazán nem egyszerű. Annyit adni a másfél évesnek is, amennyit a négy és fél évesnek? Nem lehet kilóra mérni az együtt töltött perceket, a szeretetet. Máshogyan közvetít az ember egy kicsi, s máshogyan egy „nagy” felé. Mindezt  mégis úgy kell tennie, hogy közben nem távolodik el egyiktől sem. Van önbizalma és tudja kezelni a konfliktusokat…

Az oldásokon mindig az elkülönültség, kitaszítottság érzését „orvosoltuk”. Találkozásaink alkalmával olyan megkönnyebbülésben volt részem egy-egy oldás során, hogy szinte légiesen hagytam el a helyszínt, olyan súlytalannak éreztem magam. Voltak tudatosan megélt és azóta rossz emlékként őrzött események s voltak jelentéktelennek tűnő, mégis a mára ható történések – mindtől megszabadultam. Hihetetlenül jó érzés volt megélni múltbéli eseményeket, „találkozni” olyan emberekkel, akik azóta is hatással vannak az életemre. A “hogyan tovább” szépen lassan és biztosan már bennem van. Jó érzés visszagondolni a találkozásainkra és megnyugvással tölt el, hogy sikerült felülemelkedni jónéhány múltbéli eseményen.

Köszönöm és hálás vagyok a segítségedért!

Á.”

Szívből gratulálok a sikereidhez és nagyon köszönöm a bizalmadat!:-)

 

(képek: planetware.com, saidaonline.com)