Kis kihagyás után folytatom tavaly megkezdett sorozatomat a Hős Útjáról, azaz Rólad, kedves olvasóm!:-)
De miről is volt szó idáig?
A bevezetőben mindenekelőtt arra jutottunk, hogy mindannyian hősnek születünk: születésünkkor kaptunk egy testet, egy elmét, kaptunk tehetséget és megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket fejlesszük, ezekkel éljünk (vagy sem). Ezen kívül vannak az életnek olyan szakaszai, amikor kifejezetten úgy érezhetjük, mintha egy filmbe csöppentünk volna. Ilyenkor “bekapcsol” az az ősi, a kollektív tudattalanban élő hősmodell működése és felismerjük benne magunkat (nagyon helyesen): ekkor egyszerűen egy olyan állomáshoz érkeztünk, ahol változtathatunk az eddigieken, amikor valami újba foghatunk, amikor átlagemberként is hasznosíthatjuk a különleges képességeinket – és ezek máris a hős legfőbb ismérvei. Az is jellemző, hogy ilyenkor egy hirtelen változás áll be az életünkben – általában itt indul a Nagy Kaland – és felbukkannak a segítőink is, több barát és egy bölcs tanítómester, akik később, a legfőbb megmérettetés előtt majd elengedik a kezünket…
De vajon mivégre mindez? Miért áll be egy átlagos ember életében egy változás, miért kap egy különleges képességet és miért kap segítőket maga mellé? A válasz egyszerű: a hősnek mindig van egy fontos küldetése. Tulajdonképpen erről szól mindig maga a történet.
Ha most belegondoltsz a kedvenc történeteidbe, talán meglepőnek tűnik majd, de rájöhetsz, hogy a küldetés legtöbbször nem magáról a hősről szól. Pedig az volna a logikus, hiszen ő áll a középpontban, neki segítenek, hogy sikerrel járjon, de mégis: a hős küldetése szinte mindig túlmutat önmagán és egy magasztosabb célért való küzdelemről szól! Mi lehet ez a cél? Szándékosan bagatellizálom: természetesen “a Világ megmentése”!:-) Valójában azonban ez egyáltalán nem bagatell és elég elgondolkodtató. Ez volna tehát a fejlődésünk fő célja? Hogy aztán másoknak is segíteni tudjunk…? Hm.;-)
A hős a történet során fejlődik. Átlagosból átlagon felülivé válik, de figyelem: nem a különleges képessége teszi azzá, sőt, van, hogy az elején ezzel a képességgel nem is tud bánni vagy visszaél vele…! A fejlődése arról szól, hogy fokozatosan megtanulja használni a képességeit és ezáltal méltóvá válik a végső küldetés végrehajtására. Akár a Világ megmentésére.
De miért és mikor lehet ez fontos Neked?
Ha úgy érzed, hogy éppen az életed egy válság-krízis időszakába csöppentél, az első és legfontosabb, amit tudnod, kell, hogy ez azért következett be, mert változnod, változtatnod kell(ett)! Nem azért, mert “összefogott ellened mindenki”, mert “nem szeret az Isten” vagy mert “mindenki utál”, hanem éppen ellenkezőleg: azért, mert szükség van Rád és a szükséges változásodra. Érted fogott össze a Világ és nem ellened! Küldetésed van!:-) És ez utóbbit akkor tudod végrehajtani, ha feladatnak és nem problémának tekinted az adott körülményeket. Valakinek valahol a közeli vagy távoli jövőben szüksége lesz Rád és arra, amit adni tudsz.
Vállald hát fel Magadért és végeredményben másokért: fejlődj az új körülmények között, tanulj, legyél még több, mint ami vagy, hogy aztán az adott életszakasz végére érve beteljesíthesd a küldetésedet! Fogadd el az új körülményeket, sőt, légy hálás értük, vizsgáld meg, hogyan hozhatod ki ezekből a lehető legjobbat és mit tanulsz ezek által! Lehet, hogy most még nem tudod, nem látod, mi a küldetésed mindezek által, de biztos lehetsz benne, hogy létezik és fontos, hogy végig szem előtt tartsd: szükség van Rád!
Az Univerzum része vagy Te is, aki a képességei, de főként a fejlődése révén hozzáadhat egy részt az egészhez. Az, hogy itt vagy, azt jelenti, hogy feladatod van még, hogy a jelenléted fontos és előrevivő – lehet, ha ezt szem előtt tartod és dolgozol rajta. Minden egyes életnek van célja és értelme.
És legközelebb megnézzük, mivel is kell végül szembenézni ahhoz, hogy ehhez a célhoz igazán közel kerüljünk!
Legutóbbi hozzászólások