Kis kihagyás után folytatom tavaly megkezdett sorozatomat a Hős Útjáról, azaz Rólad, kedves olvasóm!:-)
De miről is volt szó idáig?
A bevezetőben mindenekelőtt arra jutottunk, hogy mindannyian hősnek születünk: születésünkkor kaptunk egy testet, egy elmét, kaptunk tehetséget és megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket fejlesszük, ezekkel éljünk (vagy sem). Ezen kívül vannak az életnek olyan szakaszai, (tovább…)
Amikor életed hőse megtette az első lépést, azaz megtörtént az a bizonyos visszafordíthatatlan, drámai változás az életében, hirtelen nagyon egyedül tudja érezni magát. Talán Te is tapasztaltad már?:-)
De szerencsére ilyenkor jön el az a pillanat, amikor valaki vagy valakik belép(nek) az életébe! Ezek a “mellékszereplők” pedig többnyire
1976-ban az amerikai Princeton Egyetemen egy bizonyos Benjamin C. Ray professzor James Bondról, mint hősi archetípusról tartott minden félévben előadást. Ezeket az alkalmakat idővel át kellett tenni egy nagyobb előadóterembe, mert mint ahogy mondani szokás, ilyenkor a csillárról is emberek lógtak. A professzor az univerzális hős mítoszáról mesélt és arról, hogy ez mindig egy előre lefektetett mintázatot követ (tovább…)
Már gyermekkorunkban arról álmodozunk, hogy hőssé válunk. Álmunkban mi vagyunk a kedvenc meséink főhőseinek helyében, szépek vagyunk, erősek és bátrak, de mindenképpen valamiben különlegesek és jobbak, mint a többiek. Aztán ez felnőttként sem múlik el, igyekszünk okosabbak, ügyesebbek, de főként sikeresebbek lenni másoknál, kiemelkedni valamiben, megszerezni a házat, az autót, aztán a nagyobb házat és még több autót, szomjúhozzuk az elismerést azért, hogy milyen nagyszerűek vagyunk – azaz még mindig vágyunk a hős-létre… (tovább…)
Fogadjátok szeretettel Vera beszámolóját az első Csodaország tréningről!:-)
—
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csodaország, melyet pár bátor résztvevővel meglátogattunk, és nagyon érdekes kalandokban és felismerésekben volt részünk. Az első napon a bátor jelentkezők eleinte megszeppenten, megilletődötten nézegették Csodaország bejáratát, és azon tanakodtak, vajon belépjenek-e? Mi lesz, ha…? És egyáltalán, biztos, hogy jó ötlet belépni azon a bizonyos kapun? Vajon mi vár rájuk odabent?
Mivel az “idegenvezetőjük” nagyon is biztatta őket, így mindannyian úgy döntöttek, hogy mit veszíthetnek és beléptek Csodaországba… 🙂 (tovább…)
Már több bejegyzésemben is említettem, hogy bizonyos időszakokban valahogy azonos témával, motivációval, elakadásokkal találnak meg a vendégeim. Volt több “babázós” hónap, volt, amikor sok gyerkőcöt hoztak hozzám, volt olyan is, amikor szerelmi háromszögek résztvevőit oldottam és amikor hasonló testi tünetekkel érkeztek hozzám hetekig. Ha a mostani időszak legjellemzőbb “csomagját” kellene megneveznem, akkor talán az elhagyott, magányos (vagy párkapcsolaton belül elhanyagolt), önbizalomhiányos édesanyák fordulnak hozzám legtöbben. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások