Korán jött önállóság

“A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy rózsaszínű szemüveget hordunk, és úgy teszünk, mintha minden a legnagyobb rendben volna. A ‘positum’ latin szó jelentése: az, ami van. Pozitívnak lenni tehát azt jelenti, hogy elfogadjuk, ami van, és aztán továbblépünk.” (Kurt Tepperwein)

Többször írtam már itt arról, hogy vannak időszakok, amikor jellemzően hasonló mintázatú elakadásokkal keresnek meg a pácienseim. A tavalyi ősz az önállóság jegyében telt, meglepően sokan érkeztek ehhez kapcsolódó stresszhelyzetekkel. (tovább…)

Életed hőse, Te magad – A küldetés

Kis kihagyás után folytatom tavaly megkezdett sorozatomat a Hős Útjáról, azaz Rólad, kedves olvasóm!:-)

De miről is volt szó idáig?

A bevezetőben mindenekelőtt arra jutottunk, hogy mindannyian hősnek születünk: születésünkkor kaptunk egy testet, egy elmét, kaptunk tehetséget és megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket fejlesszük, ezekkel éljünk (vagy sem). Ezen kívül vannak az életnek olyan szakaszai, (tovább…)

Életed hőse, Te magad – “Egyedül nem megy”…!

Amikor életed hőse megtette az első lépést, azaz megtörtént az a bizonyos visszafordíthatatlan, drámai változás az életében, hirtelen nagyon egyedül tudja érezni magát. Talán Te is tapasztaltad már?:-)

De szerencsére ilyenkor jön el az a pillanat, amikor valaki vagy valakik belép(nek) az életébe! Ezek a “mellékszereplők” pedig többnyire

  1. egy mentor, azaz segítő és
  2. több jóbarát. (tovább…)

Életed hőse, Te magad – A hétköznapi ember

1976-ban az amerikai Princeton Egyetemen egy bizonyos Benjamin C. Ray professzor James Bondról, mint hősi archetípusról tartott minden félévben előadást. Ezeket az alkalmakat idővel át kellett tenni egy nagyobb előadóterembe, mert mint ahogy mondani szokás, ilyenkor a csillárról is emberek lógtak. A professzor az univerzális hős mítoszáról mesélt és arról, hogy ez mindig egy előre lefektetett mintázatot követ (tovább…)

Életed hőse, Te magad – Bevezető

Már gyermekkorunkban arról álmodozunk, hogy hőssé válunk. Álmunkban mi vagyunk a kedvenc meséink főhőseinek helyében, szépek vagyunk, erősek és bátrak, de mindenképpen valamiben különlegesek és jobbak, mint a többiek. Aztán ez felnőttként sem múlik el, igyekszünk okosabbak, ügyesebbek, de főként sikeresebbek lenni másoknál, kiemelkedni valamiben, megszerezni a házat, az autót, aztán a nagyobb házat és még több autót, szomjúhozzuk az elismerést azért, hogy milyen nagyszerűek vagyunk – azaz még mindig vágyunk a hős-létre… (tovább…)