Női minták

Szerző: | 2009. február 14. | Blog, stresszoldás

Bármilyen problémával forduljanak is hozzám, az egyik legfontosabb személy, akivel kapcsolatban rengeteg blokkot szoktunk oldani az esetek többségében, az a páciens édesanyjának a személye.

Nagyon ritka eset (sőt, meglátásom szerint lehetetlen), hogy valakinek az édesanyja kapcsán nincs semmilyen múlbéli stressze. Vagy olyan tanult, hozott mintája, ami az ő esetében már nem vagy nem úgy működik és aminek kapcsán ne lettek volna elakadások, konfliktusok az életében. Igaz ez elsősorban a nők esetében, akik jó esetben (?) esetleg az édesanyjuk mintáját igyekszenek görcsösen lemásolni, követni vagy éppen ellenkezőleg, attól minél inkább távolodni igyekszenek a saját életükben. (tovább…)

Amikor “fellélegzik” a lakás

Szerző: | 2009. január 22. | Blog, hétköznapi tippek, önismeret, stresszoldás

“Ha keressük az okát annak, ami történik, rájövünk arra, ami történni fog.” (Stendhal)

A feng shui – sokak tévhitével ellentétben – nem ott kezdődik, hogy a ház tájolása és a születési idők alapján gyorsan megfelelő színekre festjük a falakat és teleaggatjuk a lakást keleti jelképekkel, kristályokkal vagy szélcsengőkkel! Ennél sokkal egyszerűbb(nek tűnő) és feltétlenül pénztárcakímélőbb megoldást fogok most megmutatni: a legelső lépést, amelyet meg kell tenniük a közvetlen környezetük harmóniája és ezáltal saját kiegyensúlyozottságuk érdekében…

Rend-rendelet

Kérem, játssz velem egy percet: csukd be a szemed és képzeld magad elé mondjuk a nappalidat (vagy hálószobádat) úgy, ahogy ebben a pillanatban kinéz! A bútorokat, a jellemző színeket, a falakat, a dísztárgyakat… Vannak olyan tárgyak, amelyek nem kerültek a helyükre használat után? Vannak esetleg olyan helyek a szobában, amelyek kifejezetten „lomsarkok”, tele ruhákkal, nylonzacskókkal, összedobált könyvekkel..? (Ha mindkét kérdésre „nem” a válasz, nagyszerű, de azért játszunk csak tovább!) Most képzeljd el a szobádat nagytakarítás után: tisztaság van, minden a helyén, friss illatok, a nap besüt az ablakon, a kedvenc zenéd szól… És most legyél őszinte Magadhoz: melyik szobába, lakásba jobb hazatérni? A szoba mely állapota sugallja azt, hogy valóban ki fogod ott pihenni magad?

takarításA kulcsszó természetesen: REND. Egy gyakorlott feng shui tanácsadó egy ismeretlen lakásba lépve (többek közt) már a kisebb-nagyobb rendetlenségek helyéből következtetni tud arra, a lakóknak életük mely területén vannak problémáik: a párkapcsolatban, a karrier építése terén, netán a gyermeknek lehetnek tanulási problémái..?

Le a tárgyak béklyójával!

A „rend” azonban nem csupán a tisztaságot és a tárgyak „élükre állítását” jelenti. A „rend” azt jelenti, hogy csupán két kategóriába sorolható tárgyakkal, bútorokkal vesszük körül magunkat:

1. Amelyeket rendszeresen (naponta, hetente, havonta,…) használunk.

2. Amelyekre mindig jó érzéssel pillantunk.

Mit csináljunk akkor a többivel? Mi legyen a nagynénitől kapott nagyon csúnya dísztányérral, az agyonőrizgetett száraz virágcsokrokkal, a kifogyott parfümösüvegekkel, a sosem hordott átmeneti kabáttal, a régi kedvestől kapott szívfájdító emlékekkel? Nehéz lesz elhinni, méginkább megtenni: MEG KELL TŐLÜK SZABADULNI! Elajándékozni, eladni, kidobni. Minden feleslegeset. Nem, nem megoldás a papírdoboz, amelybe belepakolunk és eltesszük a padlásra, „jók lesznek ezek még valamire”-felkiáltással: aki így tesz, tart a jövőtől – márpedig a felesleges tárgyaktól való megszabadulás pont azt szolgálja, hogy nyissunk a jövő felé, levetve a múlt minden kellemetlen, „visszahúzó” béklyóját, amely a további boldog életben akadályozhat bennünket! Nem elfelejteni kell a múltat – de magunkkal hurcolni sem szabad. Fontos, hogy olyan tárgyak vegyenek bennünket körül, amelyeket valóban használunk, illetve (esztétikai) örömünk telik bennük! Gondoljunk csak a „tavaszi nagytakarításra” – őseink pontosan tudták, milyen fontos ez, hogy előkészítsék környezetüket és magukat is a nyár éltető energiáira az „alvó tél” után…

Nehéz feladat, de megéri lassan, fokozatosan átnézni az egész lakást: melyek azok a dolgok, amelyektől itt az ideje megszabadulni? Kíméletlennek kell lennük, de csinálhatjuk fokozatosan: először kezdjük egy fiókkal, majd a kisszekrénnyel, a polcokkal folytathatjuk, és így tovább. Rendet rakni nem csak tavasszal érdemes – kezdd el most!:-)

Tina

(cikk részlet, teljes cikk publikálva: 2003 – Fórum hirdetési újság, 2008 – Babafalva, 2008 – Nagykermagazin)

Gyermekből családanya

Szerző: | 2009. január 13. | Blog, stresszoldás

Előfordul, hogy valaki már évek óta szülő, anyuka és a családbeli szerepe szerint, a “saját fejében” pedig még nem az.

Vendégem egy családanya, aki ötéves kisfia beszédbeli lemaradása, a vele való kapcsolata és a saját szüleivel való kapcsolata miatt keresett meg, valamint súlyproblémái miatt is. Érdekes volt, hogy “bármerre is indultunk”, mindig az édesanyjánál kötöttünk ki. Már az első alkalommal kiderült, hogy az anyukája még mindig jóformán gyermekként kezeli őt, a kisfiát pedig saját gyermekként, mintsem nagymamaként… Látszott, hogy szerepkavarodás van a családban, ami persze állandó stresszfaktor és folyamatos blokkokat okoz a családon belüli kapcsolatokban, a feladtok teljesítésében és az előrelépésben. (tovább…)

Újra a születés pillanatához

Szerző: | 2008. november 11. | Blog, stresszoldás

Ugyanis ennek a tárháza kifogyhatatlan. Gyakorlatilag kezdem azt tapasztalni, hogy aki 2-3 témával is fordult már hozzám sorban egymás után vagy akár hónapok kihagyásával, előbb-utóbb szinte biztosan előjön a születése, mint stresszelt életkor… Nagyon fontos dolgokat hozunk abból a pillanatból, gyakran ismétlődő, a személyiségünket nagyban meghatározó mintákat. (tovább…)

Miért beteg a bölcsödés?

Szerző: | 2008. október 11. | Blog, stresszoldás

Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)