Kis kihagyás után folytatom tavaly megkezdett sorozatomat a Hős Útjáról, azaz Rólad, kedves olvasóm!:-)
De miről is volt szó idáig?
A bevezetőben mindenekelőtt arra jutottunk, hogy mindannyian hősnek születünk: születésünkkor kaptunk egy testet, egy elmét, kaptunk tehetséget és megkaptuk a lehetőséget, hogy ezeket fejlesszük, ezekkel éljünk (vagy sem). Ezen kívül vannak az életnek olyan szakaszai, (tovább…)
Nagy örömömre ma egy fantasztikus rajzot kaptam a legutóbbi, 3 hónappal ezelőtti jobb agyféltekés rajztanfolyamom egyik résztvevőjétől. Az illető “kutyabolond”, így a kutyájukat rajzolta le a feleségének ajándékba. Az alkotás több nekifutásos, tehát nem néhány órás vagy akár párnapos projektre kell gondolni, annál több ideig készült – az eredmény pedig megáért beszél, rendkívül büszke vagyok rá!
Szeretettel osztom meg Veletek is ezt a gyönyörű grafitrajzot!:-)
Amikor életed hőse megtette az első lépést, azaz megtörtént az a bizonyos visszafordíthatatlan, drámai változás az életében, hirtelen nagyon egyedül tudja érezni magát. Talán Te is tapasztaltad már?:-)
De szerencsére ilyenkor jön el az a pillanat, amikor valaki vagy valakik belép(nek) az életébe! Ezek a “mellékszereplők” pedig többnyire
1976-ban az amerikai Princeton Egyetemen egy bizonyos Benjamin C. Ray professzor James Bondról, mint hősi archetípusról tartott minden félévben előadást. Ezeket az alkalmakat idővel át kellett tenni egy nagyobb előadóterembe, mert mint ahogy mondani szokás, ilyenkor a csillárról is emberek lógtak. A professzor az univerzális hős mítoszáról mesélt és arról, hogy ez mindig egy előre lefektetett mintázatot követ (tovább…)
A legelső, két évvel ezelőtti rajztanfolyam óta minden tanfolyam alatt és után felmerül a folytatás kérdése. “Mikor találkozhatnánk újra, hogy együtt alkossunk, kikapcsoljunk, feltöltődjünk? Ha nem is négy napot, de legalább egyet…!”
Miután úgy tűnt, hogy a lehetőség az első fellángolás után tartósan is érdekli a végzettek egy részét, ma végre megtartottuk az első Felfrissítő Napot! A feladatok jellege ismerős lehetett, de mégis mind új kihívás volt. A bemelegítés és a készségek felelevenítése után egy új technikát sajátíthattak el a résztvevők, amelyről korábban itt már írtam. Végül levezetésként még egy egyszerűbb csendélet következett és végül némi angyalkártyázás, hogy így feltöltődve még egy kis lelki útravalót is kapjon mindenki.
Legutóbbi hozzászólások