Korábban sokat csodáltam az igazán plasztikus, vonalkázás nélküli grafitrajzokat. Számomra a rajzolásban a megfelelő technika okozott sokszor dilemmát: ha satírozok, még az is vonalkás, ha elmaszatolom, akkor rossz értelemben is elmaszatolódhat, mindig pont ott van folt, ahol nem kéne lennie… Úgyhogy maradtam a vonalkázós, légiesebb, világosabb stílusnál. Aztán persze nem hagyott nyugodni a dolog, megnéztem jó sok rajzolós videót az interneten, amelyek 5 percben gyorsítva mutatják a többórás rajzolási folyamatot és “elraktároztam”, amiket láttam. Ezeknek a hatására aztán úgy döntöttem, kilépek az addigi “stílusomból” és sokkal bátrabban fogom használni a grafitot, mint eddig. Legfeljebb néhányszor elrontom, aztán majdcsak sikerül…:-) A kellemes meglepetés azonban az volt, hogy a jobb agyféltekés rajzolás technikáival felvértezve és azokat ezzel a bátrabb, újszerű eszközhasználattal vegyítve már első alkalommal sikerélmény ért! (Persze, tanuljuk, tanítjuk a különböző árnyékolási technikákat, de mindenkinek kialakul, mi az, amit szívesen használ és mi az, amit kevésbé… Én azt hittem eddig, hogy kifejezetten “antimaszatolós” vagyok…!:-))
Figyeltem magamat és pontokba is szedtem nektek, hogyan csinálom. Bízom benne, hogy ezzel több önképző amatőr művésznek nyújtok segítséget!:-)
1. Az első fázis az volt, hogy megkerestem a portré legfőbb árnyékfoltjainak a körvonalát és arányosan felvittem ezeket a lapra.
2. Következő lépésként a legsötétebb és közepesen sötét nagyobb foltokat puha (8B) ceruzával erőteljesen besatíroztam. A pontos körvonalakra itt még nem ügyeltem. Aztán egy papírtörlővel ezeket a foltokat szétmaszatoltam, áttöröltem az egész papírt.
3. Még egyszer megismételtem a műveletet. A különbség annyi volt, hogy igyekeztem figyelni a foltok széleire pontosabban, ahol kellett, satírozással korrigáltam. Radírt idáig még egyáltalán nem használtam, csak grafittal javítottam, ahol kellett. Utána ismét átmaszatoltam az egészet.
4. Következett a harmadik réteg satírozás. it tmár a kisebb részleteket is igyekeztem felvinni, szempillákat, kisebb és halványabb árnyékfoltokat és sötétíteni megint tovább, ami a legsötétebb a portrén. A radír még mindig nem került elő. Aztán ismét elmaszatoltam erőteljesen az egészet…
5. Mostmár a több réteg grafitnak köszönhetően kapott a portré egy olyan közepes alapszínt, amibe el lehetett kezdeni beleradírozni a nagyobb, világosabb foltokat: az arc világos részeit és a nagyobb füstfoltokat. Egyben elkezdtem kidolgozni részleteiben is a szemet, abba a kisebb, egészen világos foltokat is belerajzoltam és aztán maszatoltam, megint radíroztam, masztoltam. Ahol az eredeti sötétebb volt, ott pedig satíroztam és masztoltam.
6. Ezek után mondható félkésznek a rajz: én még találtam részeket, amelyeket drasztikusabban is javítani kellett, ahol az én szememnek eltolódtak az arányok vagy vonalak szögei – ezeket érdemes akár teljesen kiradírozni ilyenkor és az elejéről újrarajzolni. Ez nagyon kamikáze-dolognak tűnhet, de megéri, mert a javítás a több arcrészhez való viszonyításnak köszönhetően sokkal jobban szokott sikerülni! Innentől érdemes az apró részletekbe is belemenni, radírral és satírozással könnyű a finom átmeneteket is létrehozni. Érdemes a szemöldök szálainak berajzolását és a borostát is csak ilyenkor elkezdeni (vagy maximum egy lépéssel előbb), ezeket is el lehet még maszatolni egyszer-kétszer (ekkor már csak az adott részletnél, nem kell az egész lapot). A maszatolás miatt beszürkült egészen világos foltokat (csúcsfényeket) is érdemes mindig újra és újra beradírozni, sokkal élethűbb lesz úgy a végeredmény. Az ilyen “fehér” füstöt pedig sima ceruzaradír élével érdemes megalkotni.
A kész rajz:
Sok sikert, felemelő alkotást kívánok!:-)
Mucsi Tina
____
Legutóbbi hozzászólások