Női minták

Szerző: | 2009. február 14. | Blog, stresszoldás

Bármilyen problémával forduljanak is hozzám, az egyik legfontosabb személy, akivel kapcsolatban rengeteg blokkot szoktunk oldani az esetek többségében, az a páciens édesanyjának a személye.

Nagyon ritka eset (sőt, meglátásom szerint lehetetlen), hogy valakinek az édesanyja kapcsán nincs semmilyen múlbéli stressze. Vagy olyan tanult, hozott mintája, ami az ő esetében már nem vagy nem úgy működik és aminek kapcsán ne lettek volna elakadások, konfliktusok az életében. Igaz ez elsősorban a nők esetében, akik jó esetben (?) esetleg az édesanyjuk mintáját igyekszenek görcsösen lemásolni, követni vagy éppen ellenkezőleg, attól minél inkább távolodni igyekszenek a saját életükben. (tovább…)

Gyermekből családanya

Szerző: | 2009. január 13. | Blog, stresszoldás

Előfordul, hogy valaki már évek óta szülő, anyuka és a családbeli szerepe szerint, a “saját fejében” pedig még nem az.

Vendégem egy családanya, aki ötéves kisfia beszédbeli lemaradása, a vele való kapcsolata és a saját szüleivel való kapcsolata miatt keresett meg, valamint súlyproblémái miatt is. Érdekes volt, hogy “bármerre is indultunk”, mindig az édesanyjánál kötöttünk ki. Már az első alkalommal kiderült, hogy az anyukája még mindig jóformán gyermekként kezeli őt, a kisfiát pedig saját gyermekként, mintsem nagymamaként… Látszott, hogy szerepkavarodás van a családban, ami persze állandó stresszfaktor és folyamatos blokkokat okoz a családon belüli kapcsolatokban, a feladtok teljesítésében és az előrelépésben. (tovább…)

Újra a születés pillanatához

Szerző: | 2008. november 11. | Blog, stresszoldás

Ugyanis ennek a tárháza kifogyhatatlan. Gyakorlatilag kezdem azt tapasztalni, hogy aki 2-3 témával is fordult már hozzám sorban egymás után vagy akár hónapok kihagyásával, előbb-utóbb szinte biztosan előjön a születése, mint stresszelt életkor… Nagyon fontos dolgokat hozunk abból a pillanatból, gyakran ismétlődő, a személyiségünket nagyban meghatározó mintákat. (tovább…)

Miért beteg a bölcsödés?

Szerző: | 2008. október 11. | Blog, stresszoldás

Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)

Leszek én még valaha jól?

Szerző: | 2008. augusztus 22. | Blog, stresszoldás

Aki hozzám jön, annak problémája van – és azt annak is érzi. Mindannyian szeretünk beszélni és beszélni és panaszkodni, ha valami/valaki nem tetszik a környezetünkből és azt várjuk, hogy kibeszéljük magunkból a dühöt, a fájdalmat (ami sok esetben sikerül is, ezért okos találmány a napló is) és van, hogy azt is várjuk, hogy majd a másik mond valami nagyon okosat, amivel megvált minket, amitől megvilágosodunk és hirtelen megszűnik minden bizonytalanság és fájdalom. (tovább…)