Kliensem egy háromgyermekes anyuka, akinek a két kisebbik gyermeke ikrek, egy fiú és egy lány. A legnagyobb, harmadik gyermek is lány, a kicsik közül pedig a lány a “középső”, a kettő közül az elsőszülött. Vele volt a gond: asztmás. (tovább…)
Olvassátok szeretettel, mekkora utat tett meg Ildi már eddig – és hogy ezt milyen életörömmel teszi továbbra is!:-) (tovább…)
Az 50 év körüli családanya úgy ült le velem szemben, hogy éppen aktuálisan előtört az allergiája, “biztosan a tavaszi mindenféle virágportól, de lehet, hogy nem is ezzel kellene foglalkozni, mert van fontosabb…” De vajon mi lehet fontosabb annál, hogy levegőt sem kap az ember, folyaik az orra, gyulladta a szeme (neki a füle is) és alig lát?? Hogy “nem aktuális”? Hát persze. Mindig az a legaktuálisabb, amit meg akarunk úszni….;-) Rögtön az elején kiteszteltem, hogy a probléma az, hogy a jelenben van egy kollegája, aki nő és aki kiváltotta ezt az allergiát nála. (tovább…)
Egy anyuka a 10 éves kisfiával érkezett hozzám. A kisfiú néha dadogással küzd, ezen kívül beilleszkedési gondjai voltak az iskolában: konkrétan szinte semmilyen közösségi dologban nem vett részt, nem játszott a többiekkel. Az is gond volt, hogy a kisfiúnak nincs hobbija, nem nagyon tudja elfoglalni magát egyedül – nekem ez azt jelentette, hogy nem képes elmélyülni, belefeledkezni dolgokba, ami egyértelműen jobb agyféltekés blokkot jelez. Ez okozhatja akár azt is, hogy ha el is határozza, hogy játszik a többi gyerekkel, nem képes ezt mégsem megtenni, mert “a másik fele” visszatartja. (tovább…)
Sok esetben a visszajelzés a stresszoldó találkozók eredményéről általában inkább az, ha családtagokat, ismerősöket küld/hoz valaki hozzám, ez mindig nagyon megtisztelő és sokatmondó a számomra.
Íme azonban egy levél! Majd’ egy évig járt hozzám az az anyuka, aki most egy ideig nem tud jönni és akitől múlt héten az alábbi levelet kaptam: (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások