Allergia

Az 50 év körüli családanya úgy ült le velem szemben, hogy éppen aktuálisan előtört az allergiája, “biztosan a tavaszi mindenféle virágportól, de lehet, hogy nem is ezzel kellene foglalkozni, mert van fontosabb…” De vajon mi lehet fontosabb annál, hogy levegőt sem kap az ember, folyaik az orra, gyulladta a szeme (neki a füle is) és alig lát?? Hogy “nem aktuális”? Hát persze. Mindig az a legaktuálisabb, amit meg akarunk úszni….;-) Rögtön az elején kiteszteltem, hogy a probléma az, hogy a jelenben van egy kollegája, aki nő és aki kiváltotta ezt az allergiát nála.

Itt álljunk meg egy pillanatra. Az allergia oka sohasem a biológiailag kiváltó anyag vagy ételfajta, az csupán egy anyag, ami a lobbanásra kész szervezetet fizikailag “aktiválja”. Allergiásak mindig egy személyre, egy élethelyzetre vagyunk, amit rossz esetben már évek óta ismétlünk és bevonzunk, újra és újra – vagy sohasem szakadtunk el tőle igazán. Valamikor a múltban, legjellemzőbben kisgyermekkorban egy energiahiányos állapotban átéltünk egy számunkra nagyon kellemetlen lelkiállapotot és ezt kötjük aztán sokszor egy személyhez – és később minden olyan személyhez, aki valamilyen módon emlékeztet erre az elsőre…

A páciensem a vállát vonogatta először, hogy nincs különösebb konfliktusa egy kolleganőjével sem, így végignéztük izomteszteléssel az összes kolleganőt és az egyiküknél jelzett a karja. Továbbra is csak csodálkozva nézett, hogy nincs igazán közvetlen munkakapcsolata azzal a kolleganővel, akiről aztán lassan kiderült, hogy vele egykorú, vele ellentétben a korához képest kihívóan öltözik, szeret a középpontban lenni és éppen még próbaidőn vagy, így nagyon sürög-forog és bizonyítani akar és ez a páciensemet irritálja, sőt, kimondottan “libusnak” tartja a kolleganőt. (“Nincs különösebb konfliktus”…:-) Nos, igen.)

Megkérdeztem, hogy a múltban bárhol, ha visszatekint, talál-e (a számára legalábbis) hasonló személyiségű ismerőst, családtagot, volt iskolatársat vagy bárkit, aki erre a kolleganőre emlékezteti? Kis kutakodás után egyértelműen kikötött egy gyemekkori emléknél, a keresztanyjánál, akivel a szüleinek fokozatosan megromlott a kapcsolata, amikor ő 4-5 éves volt és így a szeretett két unokaöccsel ritkán találkozhatott és játszhatott… Páciensem nem volt tudatában, hogy ez milyen magas stresszfokozatot, elkülönült érzést és magára hagyottságot eredményezett nála és hogy innentől a keresztanyjához az a tudattalan érzése tapadt, hogy “elvett tőle valaki(ke)t”. Az ő személyéhez kötötte azt, hogy nem találkozhatott az unokatestvéreivel. Vagyis “allergiás lett rá” – és minden olyan nőre ezután, aki a keresztanyjára emlékeztette őt! Valójában tudattalanul fél(t) tőlük: hogy megint elvesznek tőle valakit, még ha irreális is volt az, hogy kit és hogyan – a megfoghatatlan, valójában ok nélküli félelem és ezáltal az allergia bizony dolgozott a lelkében és végül a testében is.

A fentiek tudatosítása után (ami sok esetben már önmagában terápiás hatású) gyermekkorban kapott a hölgy pár korrekciós gyakorlatot az elkülönültség érzésének egység-érzésbe való átfordítására és kapott otthoni gyakorlatot stresszoldásként és megerősítésként.

Az allergiája fő okával szembesült és a két agyféltekéjét is összehangoltuk – már ami a múltat és a jelent illeti. Innentől tiszta lappal indul, hogy valóban tudattalan előítéletektől mentesen tudjon egy újfajta, odaforduláson és szimpátián alapuló kapcsolatot kiépíteni a munkahelyén – persze, ha tényleg úgy döntött, hogy a jövőben nincs szüksége többé az allergiára, mint kapaszkodóra és kifogásra.