Egy kedves páciens leveléből

Sok esetben a visszajelzés a stresszoldó találkozók eredményéről általában inkább az, ha családtagokat, ismerősöket küld/hoz valaki hozzám, ez mindig nagyon megtisztelő és sokatmondó a számomra.

Íme azonban egy levél! Majd’ egy évig járt hozzám az az anyuka, aki most egy ideig nem tud jönni és akitől múlt héten az alábbi levelet kaptam:

“Az előző levelemből kimaradt az, hogy elmondjam, hogy az oldásnak milyen hatását éreztem idáig meg. Kijelenthetem, hogy a gyomorgörcsök végleg elmúltak! Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára, talán ősszel. Ami megmaradt belőle, de az is lehet, hogy ez teljesen más dolog, hogy az éhségérzetet egyből követi ez a görcs, de amint eszem pár falatot, el is múlik… (…) Mindenesetre azóta észrevettem, hogy a stresszhelyzeteket sokkal jobban tudom tudatosítani magamban. Azaz, ha valamim fáj, rögtön átgondolom, hogy mitől lehet és valóban azóta sikerül is rájönnöm ezekre és könnyebben tudom kezelni. Pl. közben volt egy időszak, amikor esténként nagyon bedobogott a szívem és hajnalig nem tudtam elaludni. Rájöttem, hogy mitől lehet, több okot megjelöltem, ebből amit meg tudtam oldani, azt megoldottam (…), a többivel meg megpróbáltam nem olyan görcsösen foglalkozni, hanem kicsit elengedni… nos a szívbedobogás teljesen megszűnt már hónapok óta. Ezt ugyan nem oldottuk, de a gyomorgörcs után magától jött ennek a “kezelése”. Sajnos a fejem keményebb dió, túlzottan berögzült dolog lehet és még nem is fejeztük be, szóval az nem lesz egyszerű. Igazából azt is ide veszem, hogy pl most nem omlottam össze a sok nehézségtől. Ez olyan, mint amikor már annyira rossz minden, hogy az ember már csak nevetni tud… na,mi jön még? Szóval amikor tényleg minden ajtó bezárul, akkor érzi az ember, hogy oké, akkor most előre, mert valaminek történnie kell úgyis… valahol valamilyen ajtónak ki kell nyílnia, hiszen valahová tartunk. Szóval nehéz, nehéz, de valamiért így kellett lennie, talán enélkül nem lépnénk meg olyan lépéseket, amik aztán előbbre visznek. Csak persze a hétköznapok gondjai alatt nehéz ezeket a szép elgondolásokat szemünk előtt tartani. (…) Lényeg a lényeg, a tudatosságban és a problémák helyükön való kezelésében feltétlenül nagy szerepe van az oldásoknak (és az ezekhez tartozó beszélgetéseknek).”

Én köszönöm szépen a bizalmadat!:-)