Szerző: Tina | 2008. október 11. | Blog, stresszoldás
Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. augusztus 22. | Blog, stresszoldás
Aki hozzám jön, annak problémája van – és azt annak is érzi. Mindannyian szeretünk beszélni és beszélni és panaszkodni, ha valami/valaki nem tetszik a környezetünkből és azt várjuk, hogy kibeszéljük magunkból a dühöt, a fájdalmat (ami sok esetben sikerül is, ezért okos találmány a napló is) és van, hogy azt is várjuk, hogy majd a másik mond valami nagyon okosat, amivel megvált minket, amitől megvilágosodunk és hirtelen megszűnik minden bizonytalanság és fájdalom. (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. június 10. | Blog, stresszoldás
A minap egy vendégem azzal fordult hozzám, hogy már hosszú ideje gyermeket szeretne, de nem fogan meg a baba – vajon mi lehet ennek az oka? Nem ő volt az első és bizonyára nem is az utolsó, aki emiatt keres meg, ez igen fontos gond sajnos sokaknál. Elgondolkodtam a témán és előkerestem az elmúlt évek archívumából azokat a kezelési lapokat, ahol azt láttam, hogy a gyermekvállalás nehézségei voltak a fő téma – és emlékezni próbálok… Volt egy pár ilyen eset már, nagyon sajnálom, hogy a kezelések során-után közvetlenül nem írtam meg a történeteket, így csak néhányat sikerül felidézni. Aminek viszont örülök, hogy – legjobb tudomásom szerint – az esetek túlnyomó többségében megoldódott a probléma.:-) (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. május 11. | Blog, stresszoldás
Nem először volt szerencsém egy pár két tagját kezelni párhuzamosan. Furcsa és érdekes tapasztalat ugyanazt a történetet két oldalról hallani ilyenkor és – mégha konkrét tanácsot nem is adhatok, esetleg csak impulzusokat, kérdéseket tehetek fel, amelyek nyomán a páciens rávezeti magát egy lehetséges megoldásra – lehetőséget adni a két félnek arra, hogy a problémáikat egy más szemszögből megvizsgálva hatékonyabban kommunikáljanak és együtt kerüljenek közelebb a megoldáshoz.
Amiről most szeretnék mesélni, ott a házaspár két tagjának egészen más problémája volt, nem ugyanarra kapott oldást a két fél. A különös az volt mégis, hogy a közvetlenül egymás után következő két kezelés (együtt érkeztek és megvárták egymást) mégis összeért egy pontban. (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. április 15. | Blog, stresszoldás
30 éves anyuka keresett meg ma, aki 1,5 éves kisfiával van jelenleg otthon. Több jelenbeli, főleg fizikai problémát felsorolt, amelyekből a gyermeke születése óta tartó folyamatos gyomorgörcseit teszteltük ki, mint legsürgősebben megoldandó gondot. A hölgy elmondta, hogy furcsállaná, ha az anyává válásával bármiféle kapcsolatban volna a probléma, mert ebben, úgy érzi, igazán kiteljesedett és – sokakkal ellentétben – nem érzi tehernek, vagy bezárkózásnak az otthonlétet és a kisfiát, hanem ezzel csak pozitív dolgok érkeztek az életébe… Ezután már igazán érdekesnek ígérkezett a kezelés és kíváncsian vártam én is a folytatást. (tovább…)
Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások