Szerző: Tina | 2009. június 19. | Blog, stresszoldás
Már évek óta “űztem” a stresszoldást, mire a tapasztalatok nyomán rájöttem arra, hogy tulajdonképpen mit is csinálok: felnőtt emberek belső gyermekével foglalkozom. A legtöbb jelenbeli stresszünk, elakadásunk, indulatunk nem elsősorban a jelenlegi felnőtté, hanem azé a kisgyermeké, aki egykor nem értette és így nem tudta feldolgozni azt, ami vele, körülötte történt. Reagált akkor és ott valahogyan (ösztönösen sértődötten, durcásan, követelőzően, félelemmel, indulatosan) és aztán felnőttként hasonló helyzetekben ugyanezt ismétli, hiszen ezt tanulta meg, ezt ismeri. (tovább…)
Szerző: Tina | 2009. április 22. | Blog, stresszoldás
Egy anyuka a 10 éves kisfiával érkezett hozzám. A kisfiú néha dadogással küzd, ezen kívül beilleszkedési gondjai voltak az iskolában: konkrétan szinte semmilyen közösségi dologban nem vett részt, nem játszott a többiekkel. Az is gond volt, hogy a kisfiúnak nincs hobbija, nem nagyon tudja elfoglalni magát egyedül – nekem ez azt jelentette, hogy nem képes elmélyülni, belefeledkezni dolgokba, ami egyértelműen jobb agyféltekés blokkot jelez. Ez okozhatja akár azt is, hogy ha el is határozza, hogy játszik a többi gyerekkel, nem képes ezt mégsem megtenni, mert “a másik fele” visszatartja. (tovább…)
Szerző: Tina | 2009. január 13. | Blog, stresszoldás
Előfordul, hogy valaki már évek óta szülő, anyuka és a családbeli szerepe szerint, a “saját fejében” pedig még nem az.
Vendégem egy családanya, aki ötéves kisfia beszédbeli lemaradása, a vele való kapcsolata és a saját szüleivel való kapcsolata miatt keresett meg, valamint súlyproblémái miatt is. Érdekes volt, hogy “bármerre is indultunk”, mindig az édesanyjánál kötöttünk ki. Már az első alkalommal kiderült, hogy az anyukája még mindig jóformán gyermekként kezeli őt, a kisfiát pedig saját gyermekként, mintsem nagymamaként… Látszott, hogy szerepkavarodás van a családban, ami persze állandó stresszfaktor és folyamatos blokkokat okoz a családon belüli kapcsolatokban, a feladtok teljesítésében és az előrelépésben. (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. október 11. | Blog, stresszoldás
Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)
Szerző: Tina | 2008. június 10. | Blog, stresszoldás
A minap egy vendégem azzal fordult hozzám, hogy már hosszú ideje gyermeket szeretne, de nem fogan meg a baba – vajon mi lehet ennek az oka? Nem ő volt az első és bizonyára nem is az utolsó, aki emiatt keres meg, ez igen fontos gond sajnos sokaknál. Elgondolkodtam a témán és előkerestem az elmúlt évek archívumából azokat a kezelési lapokat, ahol azt láttam, hogy a gyermekvállalás nehézségei voltak a fő téma – és emlékezni próbálok… Volt egy pár ilyen eset már, nagyon sajnálom, hogy a kezelések során-után közvetlenül nem írtam meg a történeteket, így csak néhányat sikerül felidézni. Aminek viszont örülök, hogy – legjobb tudomásom szerint – az esetek túlnyomó többségében megoldódott a probléma.:-) (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások