Ezt az utóbbi időben többször is megkérdezték ezt tőlem, így most konkrét példákkal válaszolok Nektek!
Allergia
Stresszoldás. Az allergia oka szinte minden esetben lelki eredetű és egy személy (több személy) vagy helyzet elviselhetetlenségét jelzi. Az adott személy(ek) beazonosítása és a vele kapcsolatos negatív érzések feloldása után az esetek többségében az allergia egyszerűen örökre elmúlik. Hasznos lehet még az eddigi allergénnal szemben (pl. tej vagy parlagfű, stb.) is egy oldás, amely után többé nem tekintünk “mumusként” az adott dologra, mert a korábbi, sok éven át tartó negatív érzéseink (ergó téves hitrendszereink) az allergénnel szemben akár spontán is kiújíthatják az elviselhetetlenségüket. (Ahogyan például az édesség is sokkal jobban hízlal, ha közben „tudjuk, hogy bűnözünk”…:-)) (tovább…)
“A rajzolás alapvető készség, amely csak néhány összetevőt igényel.” (Betty Edwards: Jobb agyféltekés rajzolás)
Miért éppen a rajzolás az egyik legjobb út afelé, hogy megtanuljuk újra megfelelően használni a jobb agyféltekénket? Mit tudunk a rajzolás-készségünk fejlesztésével olyan gyorsan elérni, amit más úton nehezebben vagy lassabban?
Az ember történetekben gondolkodik. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a történeteink mi vagyunk, ezek segítenek definiálni a helyünket a világban. Szükségünk van történetekre és ezek továbbadására, mások történeteinek meghallgatására, értékelésére, továbbadására ahhoz, hogy lássuk, tudjuk, “hol tartunk” az életben. Többnyire ez nem egy tudatos folyamat, hanem egy öntudatlan terápiás eszöz: az ember évszázadok óta naplót ír magának, megfogalmazva, kiírva magából az átélt eseményeket és a ma divatos bloginvázió is arra utal, hogy természetes belső igényünk van leírni az átélt történéseket vagy egy témában időről-időre megfogalmazni és átadni a gondolatainkat… (tovább…)
Szeretjük a biztonságot. Ez az (egyik) oka annak, hogy sokszor láthatatlan falakkal vesszük körbe magunkat: megszokásokba, napi rutinba, bevált (?), de legalábbis a túlélésben már többször szerepet játszott mintákba kapaszkodunk és így, mondhatni nyomtatólóként “csináljuk végig” az életet. Közben pedig fel-felkapjuk a fejünket, ha olyasvalakiről hallunk, aki “már megint valami újba fogott és az is sikerült neki, vajon hogyan csinálja??”. (tovább…)
Tájékoztatlak, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.
Legutóbbi hozzászólások