Már 22 éve minden évben május utolsó napja egyben a Dohányzásmentes Világnap is. A kezdeményezés és világméretű szervezkedés ellenére a statisztikák azt mutatják, hogy mégis egyre több ember fordul a nikotinfüggőség felé.
De miért is?
“Arra, hogy jobban érezzük magunkat, mindig van olyan módszer, amelyhez nem kell pénzt költeni” (April Lane Benson, pszichológus)
Amerikai kutatók úgy tartják, hogy ott a felnőtt nők 6, míg a felnőtt férfiak 5,5 százaléka ún. “vásárlás függőségben” szenved. Németországban ez a jelenség konkrétan 800 ezer (!) embert érint valamilyen szinten. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a piromániához hasonlóan ez “csupán” egyfajta impulzuskontroll-zavar vagy kifejezetten az alkohol-, játék- vagy drogfüggőségek mellé besorolható betegség.
Ezzel a bejegyzéssel egy interjú-sorozatot szeretnék elindítani Kreatív Nőkkel. Terveim szerint időről-időre bemutatok majd itt olyan lányokat és asszonyokat, akiknek sikerült a munkájukat-hivatásukat a magánéletükkel összehangolni, mindeközben akár egy párkapcsolaton belül, családanyaként is gondoskodónak, mégis önállónak maradni (vagy azzá válni) és arról faggatom majd őket, hogy mindezt vajon hogyan, milyen úton-módon sikerült elérniük.
Célom ezekkel az interjúkkal az, hogy élő példákon keresztül megmutassam, manapság nem kell választani a család és a hivatás között, hogy betekintést kapjunk abba, hogy “egyesek hogyan csinálják, hogy nekik minden sikerül?” és hogy ráébredjünk, hogy a mindennapok összehangolása, a harmónia és a kiegyensúlyozottság nem függ tőlünk kívülálló dolgoktól, nem függ a gyerekek meglététől vagy számától sem, hanem akár mellettük-mellőlük is meg lehet valósítani az álmainkat, mégpedig “ámokfutás” nélkül.
Lassan véget ér a hónap – így éppen ideje, hogy a stresszoldáson belül a kedvenc témám, az alkotás és kreativitás is terítékre kerüljön!:-)
Apró gyermekkorom óta mindig alkottam valamit, persze én is a rajzolással kezdtem, szerettem ragasztgatni, kollázsokat csinálni, meséket is írtam (és illusztráltam), aztán kamaszkoromban jöttek a romantikus regények, egészen bele tudtam feledkezni az írásba. Akkor még kézzel írtunk, kockás füzetbe, ezek persze megvannak a “kincsesládámban” ma is. Később kaptam egy elektromos írógépet (életem egyik legszebb ajándéka volt!:-)) és azon folytattam az írást, még novellák és egy (fél) krimi is kikerült a billentyűk közül…
Mindannyiunknak vannak tanult mintáink és reakcióink, amelyeket stressz esetén önkéntelenül “bevetünk”, hogy jobban érezzük magunkat. Sok esetben ezek a “megoldások” sajnos mégis inkább rombolóak, mint építőek, hiszen nem tudatosak, hanem korábbi stresszhelyzet(ek)ben önkéntelenül alakultak ki (pl. fáradtság ellen kávé, tévézés vagy egy szerelmi csalódás után sok édesség).
Szép feladat megfigyelni magunkat – ez egyébként az önismereti munka első lépése -, hogy bizonyos helyzetekben hogyan vigasztalódunk, hogyan vezetjük le a feszültséget vagy hogyan lazulunk el? Valóban hosszútávon célt érünk ezzel a módszerrel vagy csak pillanatnyi tűzoltás lesz belőle? Hiszen a cél az volna, hogy folyamatosan építsük magunkat és lehetőleg minél ritkábban, végül pedig egyáltalán ne fussunk bele bizonyos hibás reakciókba. Vegyük észre, hogy mit csinálunk rosszul és változtassunk rajta azonnal! Hiszen a Világot nem tudjuk megváltoztatni, magunkon viszont tudunk dolgozni.:-) (tovább…)
Ha egy kis tudományos háttérrrel szeretnénk kezdeni, akkor érdemes tudni, hogy maga a stressz fogalma az 1930-as években Sellye János kutatói munkássága nyomán vált ismerté. Sellye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi, vegetatív életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják szerveinket, életünket. Sellye kutatásai voltak az elsők, melyek a pszihé és a test kapcsolatát kezdték tudományosan vizsgálgatni. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások