Ezzel a bejegyzéssel egy interjú-sorozatot szeretnék elindítani Kreatív Nőkkel. Terveim szerint időről-időre bemutatok majd itt olyan lányokat és asszonyokat, akiknek sikerült a munkájukat-hivatásukat a magánéletükkel összehangolni, mindeközben akár egy párkapcsolaton belül, családanyaként is gondoskodónak, mégis önállónak maradni (vagy azzá válni) és arról faggatom majd őket, hogy mindezt vajon hogyan, milyen úton-módon sikerült elérniük.
Célom ezekkel az interjúkkal az, hogy élő példákon keresztül megmutassam, manapság nem kell választani a család és a hivatás között, hogy betekintést kapjunk abba, hogy “egyesek hogyan csinálják, hogy nekik minden sikerül?” és hogy ráébredjünk, hogy a mindennapok összehangolása, a harmónia és a kiegyensúlyozottság nem függ tőlünk kívülálló dolgoktól, nem függ a gyerekek meglététől vagy számától sem, hanem akár mellettük-mellőlük is meg lehet valósítani az álmainkat, mégpedig “ámokfutás” nélkül.
Amikor olyan hölgyekkel beszélgetek, akik láthatóan több fronton is sikeresen helyt állnak, mindig újra megfogalmazódik bennem, hogy a tudatos önmegismerés és a kreativitás a fenti folyamatnak bizony kihagyhatatlan része. Meg kell ismernünk magunkat ahhoz, hogy tudjuk, milyen képességekkel vagyunk megáldva, hogy tudjuk, manapság már mennyi rengeteg lehetőség közül válogathatunk, hogy a saját belső személyiségünk és változásaink tükre csak a környezetünk (nem pedig mondjuk egy bennünket szándékosan hátráltató közeg) és persze kreativitás kell ahhoz, hogy a tehetségünkkel és lehetőségeinkkel a gyakorlatban is élni tudjunk, hogy ezeket összehangoljuk vagy ha úgy tetszik, hagyjuk érvényesülni a jobb agyféltekénket is a céljaink megvalósításában.
Első interjúalanyom Simon Erika, az Örömteli Életért Alapítvány elnöke, egy szervezetfejlesztési cég vezetője és két kislány édesanyja. Erikát a legutóbbi jobb agyféltekés rajztanfolyamomon ismertem meg és rögtön feltűnt, hogy milyen nyitottan, alázattal állt hozzá az egész folyamathoz. Ennek meg is lett az eredménye: ő volt az egyik, aki a “pont-pont-vesszőcskéből” indulva a legszebb műveket alkotta a tanfolyam végére! A szünetekben beszélgetve tudtam meg tőle, hogy van egy, az emberek lelki egészségével foglalkozó alapítványa, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet…
– Mesélj kérlek egy kicsit arról, hogy hogyan született meg az alapítvány ötlete, mikor és hogyan hoztad létre és pontosan miről szól a tevékenységetek?
1999-ben, jegyesoktatás kapcsán, majd 2002-ben egy párkapcsolati tréningen annyit tanultam kommunikációról, magáról a párkapcsolatról, hogy onnantól kezdve mindig mocorgott bennem, hogy milyen jó lenne ezt mások számára is elérhetővé tenni. 2002-ben kezdtem el a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés képzését és ott magával ragadott minden, amit a lelki egészségről tanultunk. 2004-ben indult el az első párkapcsolati tréning szervezés – amiben legfőképpen valószínűleg az motivált, hogy szerettem volna, ha a saját házasságom is működőképessé válik. Ez nem történt meg, de nagyon sokat tanultam meg magamról.
Akkoriban 2 kisgyerekkel voltam otthon, szervezkedtem, egyeztettem, kapcsolatokat kerestem a lakóhelyemen és minden érdekelt, aminek ahhoz lehetett köze, hogy hogyan élhetünk boldogabban. Az Alapítvány 2005-ös alapítással ezeknek a terveknek lett a „szervezeti kerete”. A célja az, hogy segítséget nyújtson a lelki egészség megtartásában, visszaszerzésében.
– Úgy tudom, hogy van egy szervezetfejlesztéssel foglalkozó céged is. Milyen alapok kellettek ahhoz, hogy ebbe belevágj ?
Közgazdász az alapvégzettségem és már az egyetem végén tanácsadóként kezdtem el dolgozni, a két gyerekkel otthon töltött 7 év után is tanácsadóként folytattam. Mindig is alkalmazott típus voltam, soha nem terveztem saját cég alapítását. Maga az ötlet onnan jött, hogy szerettük volna egy kollégámmal, ha nemcsak a mindennapi munkavégzéstől függő bevételünk van és meg akartunk próbálkozni interneten értékesíthető szolgáltatásokkal. Az egyáltalán nem működött, de miután megalapítottuk a Simeron Consulting Kft-t, szinte az ölünkbe estek a szervezetfejlesztési munkalehetőségek. Addigra úgy alakult a helyzet körülöttem, hogy komolyan el kellett gondolkodnom azon, végre a saját kezembe veszem a „munkakörülményeimet”.
Ahhoz, hogy működtethető legyen a cég, sok újszerű megoldásra építettünk. Távmunkában dolgozunk, ami azt jelenti, hogy nem kell minden nap egy irodába beérni időre, majd 8 órát ott tölteni, hanem vagy az ügyfeleinknél vagyunk, vagy otthonról dolgozunk. Intenzíven használtuk az internet adta lehetőségeket a cég működési folyamatainak kialakításában. És persze nagyon erősnek kell lennie a Simeronnak a motiváció területén, hogy a munkatársaink magas színvonalú munkát végezzenek felügyelet nélkül, mert a folyamatos ellenőrzés kiiktatásával tudunk nagyon hatékonyak lenni.
– Valószínűleg mindkét terület teljes embert kíván, ráadásul van két kislányod is és felteszem, ott van a háztartás vezetése is… Hogyan tudod mindezeket a dolgokat összehangolni, hogyan jut időd és energiád mindenre?
Talán a legfontosabb, hogy meg kellett „engednem” magam számára, hogy ne legyek „tökéletes”. Képessé kellett válnom felismerni, hogy mi az, aminek feltétlenül benne kell lennie az életemben, hogy boldog lehessek (például a munkám általi „teremtés”) és mi az, ami az én számomra elhagyható – még ha ez olykor komoly lelkiismeret-furdalást is okoz. Sokszor van otthon rendetlenség, de én mégis a gép előtt ülök, és olyan programra írom a pályázatot, amivel szerintem lehetne segíteni a környezetemben élőknek. Nagyon ritkán főzök, és bizony könnyen előfordul, hogy koszos a gyerekeim cipője már akkor, amikor elindulnak otthonról. Tudom viszont, hogy nem hagyhatom ki az esti mesét, mert az számomra létfontosságú. Bár sokat dolgozom, de egyik legfontosabb visszajelzés volt számomra, amikor azt mondta a nagyobbik lányom, hogy ő is ilyen munkát szeretne, mint én, hogy ilyen sokat lehessen a családjával. Persze ő azért érzékeli ezt, mert például azon a hétvégén, amikor az apukájukkal vannak, lehet, hogy én végig dolgozom, de ez teszi lehetővé, hogy reggelenként és délutánonként lássanak.
Komoly szervezést igényel a munkavégzés, amihez nagyon sok segítséget kapok a családtól – leginkább a kedvesemtől, de még a szomszédoktól is. Nyáron például nem gond számunkra 6 gyerekre is palacsintát sütni vacsorára, de nagy időmegtakarítás, hogy egyik nap egyik szomszédban ebédelnek ugyanezek a gyerekek, másik nap a másik szomszédban.
– Mit tartasz az élethivatásodnak és mi motivál abban, hogy ezeken a területeken párhuzamosan is helyt állj?
Azt gondolom, hogy nekem is meg van a feladatom a világban, amivel segíthetem mások jólétét, és azokra a készségekre kell építenem, amiket „kaptam”. A Simeron Consulting működtetésével egy olyan céget szeretnék fenntartani, ahol jó dolgozni, és aminek jó az ügyfelének lenni, mert fejlődést hoz mindkét kör számára. Az Örömteli Életért Alapítvány feladatát szintén a szervezésben, információk továbbításában látom, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a lelki egészség megőrzéséhez.
– Hogyan és mikor tudsz kikapcsolni, lazítani, jut időd saját magadra is?
A kedvesem a legfőbb segítség a kikapcsolódásban. Egyrészt azért, mert leginkább az vezérel a munka mentes idők kialakításában, hogy mindennél jobban szeretek vele lenni; másrészt azért, mert megteremti a körülményeket a kikapcsolódásra. Gyönyörű helyekre visz el túrázni, és mindig mutat valami újat. A lazításra pedig a tőle kapott masszázsnál jobbat el sem tudnék képzelni.
– Mi az, amit a jelenlegi életedben a legfontosabbnak tartasz és milyen céljaid vannak, mit szeretnél még elérni?
Messze a legfontosabb számomra a családi harmónia, a szerelem, amiben élek. Ahhoz, hogy teljes, kiegyensúlyozott emberként lehessek része a családnak, fontos, hogy kiteljesedhessek a munkámban is. A cég küldetésének azt érzem, hogy segítséget nyújtsunk az ügyfeleinknek abban, hogy hatékonyan működhessenek, vezetőknek, hogy elérhessék céljaikat; s mindezt úgy, hogy a munkatársaink egyre közelebb kerülnek igazi önmagukhoz. Szeretném, ha folyamatosan nőne az a munkatársi kör, akikkel együtt dolgozunk, továbbra is ennyire jó szervezetfejlesztési munkákat végeznénk, ilyen jó ügyfeleknél.
– Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik a családanya- és feleség-szerep mellett szeretnének sikeresek lenni a hivatásukban is?
Nagyon fontos önmagunk ismerete, szembenézés a saját magunkkal szemben támasztott elvárásainkkal, félelmeinkkel, saját korlátainkkal. Ráadásul ez egy folyamatos munka. Máig vannak krízisek az életemben, de ezek mindig magukban hordozzák a lehetőséget, hogy valami másképp, jobban történik, ha sikerül megtalálni a megoldást, kilépve az addigi keretekből.
A sikeres hivatást szerintem akkor lehet felépíteni, ha meg tudjuk találni a „küldetésünket”. Érdemes számba venni, ki mit hoz a tarsolyában, milyen tudása, késztetései, képességei, tapasztalatai vannak – mert arra biztosan szükség van valahol!
Érdekességképpen: a szervezetfejlesztési, vezetési munkámhoz a legfontosabb dolgokat nem az egyetemen, és nem is korábbi munkahelyeimen tanultam meg, hanem a gyerekekkel otthon töltött évek során – és ma elsődlegesen ezekre építek.
Legutóbbi hozzászólások