Sokszor hallom ismerőseimtől, hogy “én sajnos nem vagyok kreatív!”. Ez nagyrészt – azon túl, hogy nem kellene annyiszor mondogatni és ezáltal egyre jobban bevésni a tudatalattiba – egy tévedésen alapul és lehetetlen. A kreativitást sokszor tévesen azonosítják valamilyen kézügyességgel, kézműves hobbival vagy művészi alkotó munkával.
“Ha meg tudod álmodni, meg tudod tenni.” (Walt Disney)
Vannak, akiknek valami isteni kegyelem folytán akár napi szinten kijut az ihletettség érzése. De ha valaki egy élet során akár egyszer megéli ezt, már az is bőven megérte. Nem tudom másként jellemezni, ez valóban egy kegyelmi állapot.
Nem érzékelsz időt és teret, csak az alkotás számít és szinte maguktól íródnak a betűk, a hangjegyek, magától siklik a toll, a ceruza, az ecset és végül ott a kész mű (vagy annak terve). Nem tudod, mennyi idő telt el, hogy ettél-ittál-e közben, csak azt tudod, hogy “ezt muszáj volt megcsinálni”. Az emberi lét egyik csodája a kreatív alkotó elme és persze annak produktumai.
Elisabeth Gilbert, az Eat, pray, Love (Ízek, imák, szerelem) írónője az alábbi videóban a saját alkotói világába, félelmeibe és vívódásaiba vezeti be a hallgatót. Magával ragadó előadás.
(Magyar feliratot a “View subtitles” gomb alatt, a felugró menüben a Hungarian menüponttal tudsz választani.)
Sokszor dobálózunk a “kreatív” kifejezéssel mostanság, de tudjuk valójában hogy mit is jelent a kreativitás, a kreatív személyiség?
Legtöbben kapásból azzal azonosítják, ha valaki gyakran alkot vagy valamilyen művészettel aktívan foglalkozik és abban tehetséges – ilyenkor azt mondjuk, hogy “ő egy kreatív ember”. Igen, ez is ide tartozik, erről még lesz szó később, de alapvetően a kreativitás lényegét mégis máshol kell keresni.
Nézzünk meg pár megközelítést!
Lassan véget ér a hónap – így éppen ideje, hogy a stresszoldáson belül a kedvenc témám, az alkotás és kreativitás is terítékre kerüljön!:-)
Apró gyermekkorom óta mindig alkottam valamit, persze én is a rajzolással kezdtem, szerettem ragasztgatni, kollázsokat csinálni, meséket is írtam (és illusztráltam), aztán kamaszkoromban jöttek a romantikus regények, egészen bele tudtam feledkezni az írásba. Akkor még kézzel írtunk, kockás füzetbe, ezek persze megvannak a “kincsesládámban” ma is. Később kaptam egy elektromos írógépet (életem egyik legszebb ajándéka volt!:-)) és azon folytattam az írást, még novellák és egy (fél) krimi is kikerült a billentyűk közül…
… hat bátor jelentkezővel belevágtunk egy újabb nagyszerű jobb agyféltekés utazásba: ők is rajzolni tanultak. Pontosabban megtapasztalták, hogy már TUDNAK is rajzolni – csak eddig nem hittek benne, nem tudtak róla.
Köszönöm a lelkes részvételt és ezt a jó hangulatú hosszú hétvégét és további hasonló sikereket kívánok Nektek az élet minden területén!:-)
Íme a csodaszép művek és az élmények zanzásítva a résztvevőktől pár mondatban:
“Nagy szükségünk van arra, hogy elmélyüljünk egy teljesen improduktív tevékenységbe, mint a rajzolás. Nagyon érdekes volt az új látásmód, amit tanultunk.” (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások