Vannak, akiknek valami isteni kegyelem folytán akár napi szinten kijut az ihletettség érzése. De ha valaki egy élet során akár egyszer megéli ezt, már az is bőven megérte. Nem tudom másként jellemezni, ez valóban egy kegyelmi állapot.
Nem érzékelsz időt és teret, csak az alkotás számít és szinte maguktól íródnak a betűk, a hangjegyek, magától siklik a toll, a ceruza, az ecset és végül ott a kész mű (vagy annak terve). Nem tudod, mennyi idő telt el, hogy ettél-ittál-e közben, csak azt tudod, hogy “ezt muszáj volt megcsinálni”. Az emberi lét egyik csodája a kreatív alkotó elme és persze annak produktumai.
Elisabeth Gilbert, az Eat, pray, Love (Ízek, imák, szerelem) írónője az alábbi videóban a saját alkotói világába, félelmeibe és vívódásaiba vezeti be a hallgatót. Magával ragadó előadás.
(Magyar feliratot a “View subtitles” gomb alatt, a felugró menüben a Hungarian menüponttal tudsz választani.)
Köszi Tina, ez könnyít a dolgokon :-))
Hahhh én is eljutottam oda, ahova Tom Waits!! 😀
nagyon köszönöm Tina, hogy megmutattad ezt a videót! Tényleg az a legjobb szó rá, amit Te is írtál, hogy magával ragadó az egész… úgy érzem még egyszer minimum meg kell néznem (épp a napokban fejeztem be Liz könyvét, jobbkor nem is jöhetett vna a bejegyzésed ;))
Nagyon klassz volt. Köszönöm.
Azt hiszem én is meg fogom még legalább egyszer nézni és a könyvet is megveszem.
Én is köszönöm, hogy megmutattad a videót. (Olyan érdekes, amikor olvastam a könyvet, hasonló hanghordozást, gesztikulációt képzeltem az írónőnek.)