Sokszor dobálózunk a “kreatív” kifejezéssel mostanság, de tudjuk valójában hogy mit is jelent a kreativitás, a kreatív személyiség?

Legtöbben kapásból azzal azonosítják, ha valaki gyakran alkot vagy valamilyen művészettel aktívan foglalkozik és abban tehetséges – ilyenkor azt  mondjuk, hogy “ő egy kreatív ember”. Igen, ez is ide tartozik, erről még lesz szó később, de alapvetően a kreativitás lényegét mégis máshol kell keresni.

Nézzünk meg pár megközelítést!

Alkotóképesség, alkotóerő, teremtőképzelet (Idegen Szavak Szótára)

„Divergens (= különböző irányokban való) gondolkodás a problémamegoldásban” (J.P. Guilford)

Sorolhatnék még kutatókat, akik a fentieket mind más-más szavakkal fogalmazzák meg, mégis hasonló jelentéstartalommal. Összességében elmondhatjuk, hogy a kreativitás lényege alapvetően a dolgokhoz való hozzáállásban, azok megközelítésében rejlik. A kreatív személyiség rendhagyó megoldásokat talál egy adott problémára, képes régi kérdésekre új(szerű) válaszokat adni.

Miért és kinek fontos ez?

Például igen fontos az emberiség számára, hiszen a kreativitás létezik nem csak a művészetekben, de  a tudomány számos területén is. Kreativitás nélkül nem létezne a mai, civilizált világunkból szinte semmi, nem volnának mondjuk gépek, nem volna telefon, villany, mosógép, számítógép, internet. Semmi. Ezek a dolgok mind-mind úgy jöhettek létre, hogy valaki meg szeretett volna oldani egy problémát máshogyan, mint ahogyan azt addig tették. Valaki nem szerette nézni, hogy az édesanyja vagy a felesége kézzel mos – hát kitalálta a mosógépet.:-)

És miért fontos a kreativitás nekünk a hétköznapokban?

Einstein azt mondja, hogy

“az őrület az, amikor az ember ugyanazt csinálja, amit eddig és mégis várja a változást”.

Hát igen… ez azért elgondolkodtató, nem?:-) Vagyis ha beleragadunk a megszokásainkba, a sémáinkba, amelyeket otthonról hoztunk vagy amelyeket eddig használtunk és máskor beváltak, egyszerre azt vehetjük észre, hogy már hónapok, évek óta forgunk egy vagy több probléma körül és mégis képtelenek vagyunk túljutni ezeken. Se megoldani, se elszakadni nem tudunk tőlük. Küszködünk, panaszkodunk, szőnyeg alá söprünk, vállat vonunk. Aztán már vállat se tudunk vonni, mert fáj a hátunk, a nyakunk, a fejünk, rendszeressé válnak a lábról ledöntő betegségeink, amelyeket a megoldatlan lelki konfliktusok okoztak és amelyekkel tudattalanul időről-időre kivonjuk magunkat a forgalomból, csak hogy ne kelljen szembenézni a megoldatlan gondok hegyeivel…

Azaz: szenvedünk és vegetálunk. Akár életünk végéig.

De mi a megoldás?

A kreativitás, azaz a kreatív problámamegoldó gondolkodás az, ami elsősorban abban segít, hogy az életünk bármely területén felbukkanó nehézségeket több szemszögből megvizsgálva, adott időben és adott helyen a megfelelő módon tudjuk azokat megoldani. Nincs küszködés és elodázás.

Problémamentes élet nem létezik, a harmóniát és boldogságot kutatva kár ilyenről ábrándozni. Íme a nagy titok: a boldogság forrása nem a problémamentességben rejlik, hanem a problémamegoldás hatékonyságában és persze a hozzáállásban. Az életed minőségét nagyban befolyásolja, hogy egy felbukkanó gonddal (= feladattal, kihívással) évekig nem mersz szembenézni, gyötrődsz a súlya alatt és testi tüneteket produkálsz miatta vagy esetleg pár óra (!) leforgása alatt akár túljutsz ugyanezen, megküzdesz vele és tanulsz belőle – aztán mosolyogva továbblépsz.

Mindennek az egyik nagyon fontos kulcsa a kreativitás, a kreatív problémamegoldás használata, más szóval jobb agyféltekés gondolkodás.

Hűha. És mi lesz velem, hogyha én nem vagyok elég kreatív?

Olyan nincs!:-)  Mindenkinek van két agyféltekéje és ezeket tudja is megfelelően használni. A gyermekkorunkban rögzült minták, a magunkkal hozott, számunkra vagy a mai világban már jóformán használhatatlan sémák sajnos sokszor rányomják a bélyegüket az életminőségünkre. Ugyanazokat a köröket futjuk, játszmázunk a szeretteinkkel valódi odafordulás és kommunikáció helyett, azaz tesszük gépiesen, amire a bal agyféltekénk utasít bennünket: a jobb agyféltekénk pedig tétlenül ül a babérjain, ellustul, elalszik, ahelyett, hogy tenné a dolgát és a munkájával harmóniába billentené az életünket.

A jó hír az, hogy a jobb agyféltekénk “Csipkerózsika álma” nem feltétlenül örök. A kreatív énünk felszabadítható, formába hozható, mozgásba lendíthető!

DE HOGYAN?

Munkával és odafigyeléssel. Nekünk magunknak kell tenni érte.

Ennek eredménye pedig:

• gyorsabb problémamegoldás
• kevesebb teher és gond a mindennapokban
• egyre több örömteli pillanat (megélése) a hétköznapokban
• több idő a fontos dolgokra és szeretteinkre
• “mindenre” jut időnk (ez nem vicc!:-))
• kreatív önkifejezés, alkotás (amire jut idő)
• több sikerélmény
• harmónia, kiegyensúlyozottság
• lelki és testi egészség

A következő hónapokban szeretnék egy cikksorozatot szentelni a kreativitás kérdéskörének, végigjárva ennek különböző vetületeit. Elsősorban sok-sok tippet, gyakorlatot szeretnék összegyűjteni itt, amelyek a fenti eredmények elérését szolgálják!

Ha szeretnél ezekről a cikkekről értesülni, kérlek, hogy iratkozz fel a hírlevélre az oldalsávban, ha esetleg még nem tetted meg! Kérdéseidet, javaslataidat is szívesen veszem!

Várlak szeretettel!:-)