“Ha meg tudod álmodni, meg tudod tenni.” (Walt Disney)

Egy kis történelem

A kreativitás terminusát minden jel szerint Gordon Allport vezette be a pszichológiába, de az Allport-féle kifejezés még meglehetősen homályos volt és bizonyos értelemben pedig pontatlan. A kreativitás pszichológiai fogalmát először a korábbi cikkben a definíciójával már felbukkanó J. P. Guilford (1897-1988), amerikai pszichológus határozta meg, miután bevezette a konvergens (= “összetartó”) és a divergens (= “széttartó, többirányú”) gondolkodás fogalmait. Emlékeztetőként: ő úgy vélte, hogy a kreativitás nem más, mint a divergens gondolkodás képességének megnyilvánulása a különböző problémaszituációkban.

Ma a kreativitás megannyi definíciójával, megközelítési módozatával és felfogásával rendelkezünk. Egy román szakértő egyik munkájában mintegy 35 (!) meghatározást mutat be (Munteanu Anca, 1994). Mégis egy általánosan közös elem is könnyen megfigyelhető. Ez arra vonatkozik, hogy a kreativitás az emberi személyiség azon jellege és állapota, melynek révén a tevékenység adott területén valamilyen új gondolatokon alapuló hasznos termék jön létre. A tevékenység produktumának vonatkozásában pedig szinte az összes szerző kreativitáskoncepciójában előtérbe kerül az eredetiség, az újszerűség és az értékesség. Ebben az orientációban Margaret Boden (1994) viszonylag nagy számú, különböző szótárakból kikeresett definíció elemzésének alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kreativitás általában egyes új, eredeti és értékes kombinációk, régebbi elemek alapján történő megvalósításában jut kifejezésre.

A kreativitásnak, mint alapvető személyiségbeli képességnek a társadalmi életben betöltött jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a megfellebbezhetetlen tény, hogy a tudomány és a technika összes vívmánya, az ember földi létét egyre jobb minőségben biztosító termékeinek teljes készlete, mintahogyan a művészeti alkotások összessége is az emberi kreativitás eredménye. Okkal mondhatjuk, hogy tulajdonképpen mindazt, amit az emberiség történelmi fejlődése során megcsinált vagy létrehozott, az a kreativitás eredménye.

A “szokatlan felhasználások próbája” teszt

Guilford (1950) volt az első olyan kutató, aki a kreativitás vizsgálatára felmérési módszereket dolgozott ki, s e célra mindenekelőtt a tesztmódszert javasolta. Az ő nevéhez kapcsolódik az első jelentős teszt, az ún. “szokatlan felhasználások próbája”, amelynek lényege abban áll, hogy a vizsgált személynek egy adott tárgy – például egy tégla vagy egy napilap – vonatkozásában minél több szokatlan felhasználási lehetőséget kell megjelölnie. A teszt széleskörű alkalmazásának alapján bebizonyosodott, hogy e mérőeszköz igen jól elkülöníti a kreativitást, illetve a divergens gondolkodást olyan más kognitív funkcióktól, mint amilyen az emlékezet, az észlelés, a konvergens gondolkodás vagy a következtetés.  A teszt kitöltésében elért eredmények értékelése meglehetősen egyszerű, hisz minél több felhasználási módot gondol ki a vizsgált személy, alkotóképessége annál magasabb szintűnek ítélhető. A részletes mérésbe most itt ugyan nem megyünk bele, de egy kis kreatív játék szerintem belefér!:-)

Tornáztasd meg a jobb agyféltekédet!

Hány felhasználási módot tudsz felsorolni egy egyszerű grafitceruzára 5 perc alatt? Írd le  a megoldásaidat egy papírra vagy word file-ba és ha kedved van, oszd meg velem, mennyi volt, kíváncsian várom!

Akár családi ötletversenyt is rendezhettek belőle, más tárgyakkal is (kanál, papírzacskó, egy kődarab, stb.), a gyerkőcök imádni fogják!:-)

20-30 ötlet fejenként már egészen kreatív gondolkodásra vall.

 

(Források: Dr. Fodor László kutatásai és a innovation-creativity.com)