Ismét egy anyuka volt a vendégem, kedves ismerősöm. Majd’ 3 évet volt otthon a kislányával és szeptembertől visszament tanítani, a kislány pedig bölcsödébe került. Az anyukát megviselte a helyzet, tudta, hogy ez természetes dolog, hiszen két nagyobb gyermekével korábban már átélte ezt – mégsem tudott úrrá lenni a rossz érzésein… (tovább…)
Kliensem egy háromgyermekes anyuka, akinek a két kisebbik gyermeke ikrek, egy fiú és egy lány. A legnagyobb, harmadik gyermek is lány, a kicsik közül pedig a lány a “középső”, a kettő közül az elsőszülött. Vele volt a gond: asztmás. (tovább…)
Már évek óta “űztem” a stresszoldást, mire a tapasztalatok nyomán rájöttem arra, hogy tulajdonképpen mit is csinálok: felnőtt emberek belső gyermekével foglalkozom. A legtöbb jelenbeli stresszünk, elakadásunk, indulatunk nem elsősorban a jelenlegi felnőtté, hanem azé a kisgyermeké, aki egykor nem értette és így nem tudta feldolgozni azt, ami vele, körülötte történt. Reagált akkor és ott valahogyan (ösztönösen sértődötten, durcásan, követelőzően, félelemmel, indulatosan) és aztán felnőttként hasonló helyzetekben ugyanezt ismétli, hiszen ezt tanulta meg, ezt ismeri. (tovább…)
Olvassátok szeretettel, mekkora utat tett meg Ildi már eddig – és hogy ezt milyen életörömmel teszi továbbra is!:-) (tovább…)
Az 50 év körüli családanya úgy ült le velem szemben, hogy éppen aktuálisan előtört az allergiája, “biztosan a tavaszi mindenféle virágportól, de lehet, hogy nem is ezzel kellene foglalkozni, mert van fontosabb…” De vajon mi lehet fontosabb annál, hogy levegőt sem kap az ember, folyaik az orra, gyulladta a szeme (neki a füle is) és alig lát?? Hogy “nem aktuális”? Hát persze. Mindig az a legaktuálisabb, amit meg akarunk úszni….;-) Rögtön az elején kiteszteltem, hogy a probléma az, hogy a jelenben van egy kollegája, aki nő és aki kiváltotta ezt az allergiát nála. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások