Ugyanis ennek a tárháza kifogyhatatlan. Gyakorlatilag kezdem azt tapasztalni, hogy aki 2-3 témával is fordult már hozzám sorban egymás után vagy akár hónapok kihagyásával, előbb-utóbb szinte biztosan előjön a születése, mint stresszelt életkor… Nagyon fontos dolgokat hozunk abból a pillanatból, gyakran ismétlődő, a személyiségünket nagyban meghatározó mintákat. (tovább…)
Nyár eleje óta küzdünk kisfiammal a bölcsis első hónapokkal. Küzdünk, mert azóta szegénykém sorozatosan beteg. (Pedig a társaságot megszokta, a kis társait emlegeti, sőt, vannak napok, hogy alig akarja otthagyni a többieket és az óvónénit, ami nagyon megnyugtató…:-)) Eleinte valahogy én is természetesnek vettem, hogy elkap ezt-azt, tapasztalt anyukák mondják, hogy ez így természetes. Ráadásul a gyerekek (főként 6-7 éves korig) gyakorlatilag minden rezdülésünket átveszik és ha mi nehezebb időket élünk – ami legyen akár maga a bölcsi-kezdés okozta stressz, ami nekünk szülőnek sem egyszerű -, akkor azt ők is nehezebben élik meg, attól érzékenyebbé válnak. Azonban miután úgy éreztem, hogy én magam az első lelki megrázkódtatásokon túlestem, ami a kisfiamtól való “elszakadást” illeti, az “egy hét nyugi, egy hét takonykór” viszont nem akart alábbhagyni, így úgy döntöttem, itt az ideje, hogy a kisfiamat is oldjam végre. Hiszen a difi, úgy tűnik, innentől az “ő készülékében van”. (tovább…)
Aki hozzám jön, annak problémája van – és azt annak is érzi. Mindannyian szeretünk beszélni és beszélni és panaszkodni, ha valami/valaki nem tetszik a környezetünkből és azt várjuk, hogy kibeszéljük magunkból a dühöt, a fájdalmat (ami sok esetben sikerül is, ezért okos találmány a napló is) és van, hogy azt is várjuk, hogy majd a másik mond valami nagyon okosat, amivel megvált minket, amitől megvilágosodunk és hirtelen megszűnik minden bizonytalanság és fájdalom. (tovább…)
Napok óta forog az eszemben ez a téma, mert több helyről is – valamiért, nyilván nem véletlenül – ezzel kapcsolatos probléma-felvetéseket, kérdéseket, impulzusokat kapok, amelyek lassan egyetlen központ köré sűrűsödtek. Úgy érzem, talán másnak is tanulságos, ha leírom, mire jutottam ezzel kapcsolatban. (tovább…)
A minap egy vendégem azzal fordult hozzám, hogy már hosszú ideje gyermeket szeretne, de nem fogan meg a baba – vajon mi lehet ennek az oka? Nem ő volt az első és bizonyára nem is az utolsó, aki emiatt keres meg, ez igen fontos gond sajnos sokaknál. Elgondolkodtam a témán és előkerestem az elmúlt évek archívumából azokat a kezelési lapokat, ahol azt láttam, hogy a gyermekvállalás nehézségei voltak a fő téma – és emlékezni próbálok… Volt egy pár ilyen eset már, nagyon sajnálom, hogy a kezelések során-után közvetlenül nem írtam meg a történeteket, így csak néhányat sikerül felidézni. Aminek viszont örülök, hogy – legjobb tudomásom szerint – az esetek túlnyomó többségében megoldódott a probléma.:-) (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások