Az “art journal” (művésznapló) titkai 1. – A sketchbook, avagy vázlatfüzet

A minap kezembe került Diane Keaton újonnan megjelent önéletrajzi könyve, a “Játszd újra, Diane!”. Vizuális típusként a képekből szerettem volna egy első benyomást kapni, ezekhez lapozva pedig nagy örömmel-csodálkozással fedeztem fel, hogy a benne levő fotók alapján a színésznő előszeretettel gyárt hangulatos saját készítésű naplókat fotókkal, rajzokkal illusztrálva. Fantaszikusan néztek ki ezek egymásra halmozva, kicsit kopottan, megviselten, izgalmas titkokat sejtetve és némelyik oldalba is bepillantást nyerhetünk  a könyvben.

Ha röviden kellene megfogalmaznom, hogy mi is az az “art journal”, akkor (tovább…)

Így készül egy “úti festmény”

Az ismerőseim körében közismert, hogy nem indulok el itthonról rajz- és festőeszközök nélkül.

In medias res: most megmutatom Nektek, hogy hogyan készül egy amolyan tízperces minifestmény, amely azután otthon az aktuális vázlatfüzetembe ragasztódik-fűződik. Ezek fotók nélkül, illetve azok mellett dokumentálják a kirándulásainkat, az utazásaink állomásait – egy rajz, a vonalaink és formáink, a felhasznált színek híven tükrözik az aktuális érzéseinket, a lelkünk rezdüléseit. Úgy is hívják: művésznapló (art journal) vagy úti napló (travel journal), a füzetet megtöltő témáktól függően. (tovább…)

Nem csak rajzolás

12 éves kislány, több napig rajzoltam vele. Az utolsó napon az utolsó feladatnál, a portré rajzolásánál mutattam neki egy technikát: be kell rácsozni a rajzot 4×4-es négyzetrácsokkal, azt a lapot is, amire rajzolunk és ez segít a helyes arányok megtalálásában. A lány nagyon ódzkodott ettől (a többség szereti ezt alkalmazni) és amikor láttam, hogy elcsúsztak a kezdővonalai arányai, javasoltam neki, hogy legalább próbálja ki, de közben láttam, hogy nagyon ellenáll és szinte “lefagy”, leblokkolt teljesen. Mutattam, hogy hogyan kezdjen hozzá, de meg se mozdult, majdnem sírva fakadt. (tovább…)

Olimpia után… (kreatív játék gyerekeknek)

Biztosan stílusosabb és hatásosabb lett volna még az olimpia időtartama alatt megírni ezt a bejegyzést, de ugye akkor mi is nyaraltunk meg az olimpiával foglalkoztunk…:-)

És volt közben pár rajztábor is, ahol 8-12 éves gyerkőcök alkottak 3 napon át reggeltől délutánig. Míg a felnőttek a rajzolás közötti szünetekben kávéznak és beszélgetnek, addig a gyerekek elsősorban mozogni szeretnek: fontos nekik a fizikai levezetés, a játék, az agyuk felfrissítése. Így sokat játszótereztem velük, de vittem nekik kreatív gondolkodást fokozó, kifejezetten a jobb agyféltekét serkentő feladatokat is, ebből mutatok most egyet, amit otthon családi körben is játszhatunk vagy óvónénik az oviban, tanítónénik az osztályban is használhatnak – a gyerekek nagyon szeretik! Nálam az egyik táborban még verseny is volt belőle apró nyereményekkel, így az öröm még fokozható. (tovább…)

Miért akarom, amit nem akarok?

Nagyon sokszor találkozom az önostorozással terapeutaként. Van, aki a (vélt) lustaságát, van, aki a tehetetlenségét és van, aki a kontrollálhatatlan reakcióit ítéli el, de legtöbben az ambivalenciájukat nem szeretik magukban – azaz azt, hogy egyszerre több mindent akarnak és úgy tűnik, nem tudnak gátat szabni a vágyaiknak. Ezzel pedig sorozatosan egy-egy kísértetiesen hasonló kellemetlen helyzetbe sodorják magukat, mint amilyet már korábban többször átéltek… (tovább…)