A minap kezembe került Diane Keaton újonnan megjelent önéletrajzi könyve, a “Játszd újra, Diane!”. Vizuális típusként a képekből szerettem volna egy első benyomást kapni, ezekhez lapozva pedig nagy örömmel-csodálkozással fedeztem fel, hogy a benne levő fotók alapján a színésznő előszeretettel gyárt hangulatos saját készítésű naplókat fotókkal, rajzokkal illusztrálva. Fantaszikusan néztek ki ezek egymásra halmozva, kicsit kopottan, megviselten, izgalmas titkokat sejtetve és némelyik oldalba is bepillantást nyerhetünk a könyvben.
Ha röviden kellene megfogalmaznom, hogy mi is az az “art journal”, akkor majdnem ennyi volna: egy napló, amelybe nem csak írunk, hanem rajzolunk, festünk, ragasztunk is, pillanatnyi hangulatunk szerint és az önkifejezésen kívül az átélt élmények rögzítése, sőt, feldolgozása is igen lényeges lehet ilyenkor. És itt már rögtön egy terápiás eszközről beszélünk egyben, hiszen mint minden téren, az alkotás itt is terápiává válik, egy füzetben, képekben naplózva az életünket, mintegy önismereti gyakorlatként.
Az “art journalt” én most itt önhatalmúlag összefoglaló névként használom, hiszen az ilyen naplószerű vázlatfüzeteknek sok fajtája is ismert. A teljesség igénye nélkül a következő hetekben heti egy bejegyzéssel a talán legismertebbeket szeretném gyönyörű illusztrációkkal bemutatni Nektek: most először a sketchbook-ot, utána sorban a travel journalt, a garden journalt, smashbook-ot és a klasszikus art journalt. A sorozatot kiegészítem a műfaj legfontosabb kellékeivel, technikákkal, kulisszatitkokkal – tartsatok velem!:-)
Amink már iskolásként is volt: a sketchbook
Ez tulajdonképpen egy vázlatfüzet. A legfontosabb, hogy rajzolunk bele jártunkban-keltünkben, bármikor, amikor megfog bennünket egy szép tárgy, épület, ember vagy pillanat. Egy szín, egy forma, egy hangulat. Belerajzolhatjuk a kedvenc ételeinket, italainkat, növényeinket, ruháinkat, a kedvenc könyvünk borítóját, a gyerkőcök kedvenc kabalaállatkáit, játszótéri játékait, de tervezhetünk bele születésnapi dekorációt és meghívót vagy megrajzolhatjuk a karácsonyi ajándéklistát.
Rajzolhatunk bele természetesen a saját fantáziánk alapján is, csöndesebb percekben amolyan jellemzően telefonálás közben születő öntudatlan firkákat, amelyek közben kikapcsolnak és a végeredmény aztán szintén egy érdekes tükörképe lehet a pillanatnyi lelkiállapotunknak. A téma szinte mindig az utcán, pontosabban az orrunk előtt, vagy éppen a fejünkben “hever”, rajzoljuk ki magunkból bátran!:-)
A sketchbook lehet egészen kicsi is, akár amolyan detektívjegyzet-nagyságú vagy nagy, A4-es méretű is, ez teljesen egyéni. Főként grafitceruzával vagy vékonyhegyű filctollal érdemes “szkeccselni”, melléjegyezve írásban a tudnivalókat a rajzzal, az adott helyzettel, látnivalókkal kapcsolatban. Aztán kedvünk szerint festhetjük egyszerűen vízfestékkel, színezhetjük ceruzával vagy zsírkrétával a rajzokat. Rajzoskedvű, érzékeny lelkű kamaszoknak gyakran van hasonló naplója – aztán valahogy felnőttkorunkra sokszor elfelejtjük, milyen nagyszerű dolog is egy ilyesmi. A jó hír, hogy bárkinek lehet ilyenje felnőttkorában is, egyáltalán nem kell abbahagyni a napi szintű rajzolgatást!
Mutatok néhány egyszerű, mégis szépséges példát – ebben az egyszerűségben rejlik egyébként a műfaj nagyszerűsége -, a képre kattintva megcsodálhatjátok az alkotó teljes blogját!
Ha pedig a fenti a rajzok láttán arra gondolsz, hogy “igen, igen, de én közel sem tudok így rajzolni”, akkor erre csak annyit mondhatok, hogy először PRÓBÁLD KI!
És közben mindig jusson eszedbe Diane Keaton egyik találó gondolata: „A tökéletesség a kreativitás halála”
Nem a tökéletesség, hanem az önkifejezés és az alkotás közbeni öröm, felszabadultság, relaxáció a fő cél.
A következő részben a travel journallal, azaz az úti naplóval folytatjuk – addigis tollakat, ceruzákat, festéket elő, ismerkedj meg újra a rég elfeledett rajzeszközökkel!:-)
Jaajj de jó volt ez a bejegyzés, Tina!! :)) Én is mindig firkálok, rajzolok, és párhuzamosan van vagy 2-3 füzetem is használatban 🙂 Diane könyvét pedig eddig is el akartam olvasni, de most már tuti el fogom. Alig várom a következő bejegyzésed! 🙂
De jó volt ez a bejegyzés, örülök, hogy jön a folytatás is – annak meg még inkább, hogy nemsokára december…! 🙂