Ismét egy szezon-fazon, ez most egy ilyen hónap. “Könnyedén venni az életet” – ezt jelentheti mindkettő. Csak nem mindegy, hogy hogyan.
A könnyed ember inspirál és feltölt, eleme a levegő és a tűz. A könnyelmű ember ezzel szemben szinte mindig élősködik valakin, földi energiákkal lehúz.
A könnyed, laza ember könnyedén megoldja az életében felmerülő problémákat, nem hagyja elhatalmasodni, tengerré dagadni őket – a könnyedsége éppen abban áll, hogy lazán túljut ezeken. A könnyelmű ember pedig úgy tesz, mintha észre sem venné a gondokat, miközben azok tengerré dagadnak és magukkal rántják nem csak őt, hanem sokszor a szeretteit is.
A könnyed ember találékony, kreatív, konstruktív, az egyszerűség híve. A könnyelmű ember viszont lazának és egyszerűnek mondja magát, közben pótcselekvésként gyakran tárgy-halmozó, miközben csak vágyik arra, hogy az élete könnyű és egyszerű lesz. Hirtelen, magától. Odafigyelés, energiabefektetés, munka nélkül.
A könnyedséget sokszor komoly lelki munka és nyitottság, belső építkezés előzi meg. Ez az, ami egyszerűvé, átláthatóvá teszi végül a dolgokat a könnyed ember számára és ami által ő is építhet, létrehozhat dolgokat. A könnyelmű ember önző és manipulatív, mástól várja a támogatást, miközben ő maga “éli világát”, mit sem törődve a többiek érzéseivel. Nem épít, hanem rombol maga körül.
A nemtörődömség tehát nem lazaság, mint ahogyan a rombolás sem szeretet.
“A könnyedséget sokszor komoly lelki munka és nyitottság, belső építkezés előzi meg.” Csak ezt sajnos sokan nem tudják, és így fogják rá a könnyed emberekre, hogy “ja, könnyű neki”. Pedig a “ja, könnyű neki” mögött nagyon is sok belefektetett energia (lelki munka,ahogy írtad) áll. Csakúgy és magától nincs semmi, a könnyedség sem. Mindenért meg kell dolgozni. 🙂