Ismét egy szezon-fazon, ez most egy ilyen hónap. “Könnyedén venni az életet” – ezt jelentheti mindkettő. Csak nem mindegy, hogy hogyan.

A könnyed ember inspirál és feltölt, eleme a levegő és a tűz. A könnyelmű ember ezzel szemben szinte mindig élősködik valakin, földi energiákkal lehúz.

A könnyed, laza ember könnyedén megoldja az életében felmerülő problémákat, nem hagyja elhatalmasodni, tengerré dagadni őket –  a könnyedsége éppen abban áll, hogy lazán túljut ezeken. A könnyelmű ember pedig úgy tesz, mintha észre sem venné a gondokat,  miközben azok tengerré dagadnak és magukkal rántják nem csak őt, hanem sokszor a szeretteit is.

A könnyed ember találékony, kreatív, konstruktív, az egyszerűség híve. A könnyelmű ember viszont lazának és egyszerűnek mondja magát, közben pótcselekvésként gyakran tárgy-halmozó, miközben csak vágyik arra, hogy az élete könnyű és egyszerű lesz. Hirtelen, magától. Odafigyelés, energiabefektetés, munka nélkül.

A könnyedséget sokszor komoly lelki munka és nyitottság, belső építkezés előzi meg. Ez az, ami egyszerűvé, átláthatóvá teszi végül a dolgokat a könnyed ember számára és ami által ő is építhet, létrehozhat dolgokat. A könnyelmű ember önző és manipulatív, mástól várja a támogatást, miközben ő maga “éli világát”, mit sem törődve a többiek érzéseivel. Nem épít, hanem rombol maga körül.

A nemtörődömség tehát nem lazaság, mint ahogyan a rombolás sem szeretet.