Családtagnak vagy jóbarátnak a segítségére lenni – fura módon ez bizony a legnehezebb.

Túl sok a kötődés, a közös élmény és a főleg a háttérinformáció, nagyon nehéz “kívül maradni” a témán érzelmileg, mint egy ismeretlen páciensnél vagy lazább ismeretség esetén. Ugyanakkor teljesen természetes, hogyha gond van, akkor az ember a vállán kívül a tudását is rögtön felajánlja, hogy ezzel is könnyíthessen a lelki terhein a másik. És leggyakrabban persze már ajánlani sem kell, mert a családtagok megtalálnak. A legmegtisztelőbb azonban, amikor az embernek a saját édesanyja kéri a segítségét…:-)