Szerző: Tina | 2016. április 7. | Blog, rajzmeditáció, rajztippek, útinapló
Miután a Rajzmeditáció tanfolyamokon és az Akvarell/vázlatrajz tanfolyamon az útinaplózáshoz is ezt használjuk, gyakran kérdezitek tőlem, hogy melyik vékony hegyű fekete filctollat ajánlom?
Aki jól ismer, tudhatja, hogy nagyon nem vagyok “márkasznob”: sokkal inkább kísérletezős típus vagyok és arra esküszöm, hogy mindenki azzal az eszközzel, alapanyaggal dolgozzon, ami neki személy szerint legjobban beválik – persze, ehhez ki kell próbálni többet, ami pedig nem mindig egyszerű…
Ezt a kísérletezést szeretném most megspórolni Nektek, ezért találtam ki ezt a blogbejegyzést. 🙂 Én elég sokféle eszközt összegyűjtöttem és próbáltam már az elmúlt évek során, vékony hegyű fekete filctollakat rendszeresen használok, ezen kívül az ICO jóvoltából még pár, számomra eddig nem próbált márka a birtokomba jutott néhány héttel ezelőtt, így a dolog könnyen adta magát.
6 féle márkát és összesen 10 darab tollat próbáltam ki, mégpedig kétféle papíron: a Rajzmeditációnál egyszerű rajzfüzetbe, rajzlapra dolgozunk, ehhez az ICO Sketchbook blokkját választottam (180 g/m2); az útinaplózás pedig az akvarellfestés miatt akvarell papírra történik, így a Koh-i-noor popAquarell watercolour pad (250 g/m2) tömbje volt a másik alap.
Lássuk hát a medvé(ke)t! 🙂
Uni Pin fine line 0.2 (water and fade proof, pigment ink) – vízálló, nem fakul
A rajzlapon könnyen siklik, könnyű vele dolgozni, finom egységes vonalakat ad. Akvarell papíron is az egyik kedvencem volt, éppen annyira rajzolt, amennyire rányomtam, ott sem hagyott ki, csak finomodott az enyhébb nyomatéknál. Mindkét fajta rajzoláshoz ideális. Nem Magyarországon vettem, 1,6-2 font körüli áron webáruházakból szerezhető be.
Shinhan TOUCH Liner 0.2 – permanent/vízálló, pigment ink, acid free/savmentes, archival quality/archiválásra alkalmas, tartós
Új felfedezettem, ezzel rajzolok most, az óbudai Pantonban vettem legutóbb 670 forintért. Rendkívül finom vonalakat ad, ideális útinaplózáshoz. Rajzmeditációhoz is kiválóan alkalmas, bár leheletnyivel szürkésebbre szárad a többihez képest a rajzlapon (ezt csak a többi mellett vettem most észre). Elegáns és kényelmes a fogása, fényesen sima a toll fogófelülete (a fenti képen jobbról a második). Légies, könnyen kezelhető, ajánlom.
Q-Connect Fine Liner 0.4 mm
A 0.4 vastagságához képest meglepően vékony vonalakat ad, precízen lehet használni. Útinaplózáshoz nagyszerű VOLNA, HA vízálló volna. De nem az sajnos, ez nagy hibája – de valójában az egyetlen hibája. Rajzmeditációhoz – amennyiben azt nem szeretnéd kifesteni – kitűnő, szép, fekete, pontos vonalakat ad, könnyű használni, szépen siklik a rajzlapon, kisebb nyomatéknál egyáltalán nem hagy ki, hanem vékonyabb vonalakat ad, így ezzel jól lehet variálni, játszani rajzolás közben. Angliai vétel, 3 font körüli áron.
Stabilo point 88 fine 0,4
Őt ajánlom mindig elsőként a kezdő rajzmeditációsoknak, mert ár-érték aránya ma itthon az egyik legjobb. Szinte mindenhol elérhető papírboltokban és nyomtatványboltokban, könnyű beszerezni. Rajzmeditációhoz egyértelműen beválik, a rajzlaphoz találták ki: amíg ki nem fogy, egységes, szép vonalakat ad, könnyű vele rajzolni. Akvarell papíron viszont nem túl előnyös a használata, világosra, szürkésre szárad és neki is nagy hátránya, hogy sajnos nem vízálló. Egyébként szép vonalképet ad a strukturáltabb papíron is, ezzel nincs gond. (Amikor Pozsonyban jártam húsvétkor, egy utcai rajzművész ezt használta, pedig ő kávéval festett is a képeire, a vonalak elmosódását ő kihasználta a kívánt hatások eléréséhez.) Ezen kívül aki vékonyabb vonalakra vágyik, az ezzel való begyakorlás után egy másik márkától kénytelen vékonyabbat választani, mert ebből sajnos nincs olyan. 145-180 forint körül van mindenhol, kifejezetten olcsó, de jó termék.
Edding 1880 0.7/0.5/0.3/0.1 és Eddig 89 office liner EF
Egyértelműen kiválóak, ezért nem is vettem külön a vastagság és típus szerint őket. Ha valaki biztosra szeretne menni és univerzálisan használható vékony hegyű fekete filctollat keres, őt válassza! Ugyanakkor a 0.5 vastagság (számomra) okafogyott, a 0.3 Rajzmeditációhoz és egyéb rajzlapos rajzokhoz kitűnő, egységes a vonalkép, könnyű a vonalvezetés, a 0.1 vastagság (vékonyság) pedig nagyon precíz, finom vonalakat ad és mindkét papíron gyönyörű. Az Edding 89 office liner képe talán a legfeketébb mind közül, nekem nagyon tetszik a határozott végeredmény – pedig külsőre egy egyszerűbb tollnak tűnik (a legfelső fotón balról a második, fehér-fekete csíkos), az egyik legjobb az itt kipróbáltak közül. Fajtától is függően 400-650 forint között már hozzá tudunk jutni, szintén nagyon előnyös ár-érték szempontból, az ICO is forgalmazza.
OHP Permanent Marker, Alkoholbázisú rostirón (ICO) 0,5 mm és 1-1,5 mm
Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy ő a teszt vesztese több szempontból is. A vékonyabb verzió dinamikusabb rajzolásnál vagy kisebb nyomatéknál a rajzlapon kihagy, filctollas hatást kelt. Akvarell papíron még rosszabb a helyzet – filctollas hangon rajzol és gyakran elhalványul. Egyértelműen más minőségű benne a tinta, valószínűleg egyszerűen nem rajzolásra találták ki, mint rostirónt (a fenti pigment tintás tollakkal szemben). A 1-1,5 mm-es változatnak a hagyományos filctoll vastagsága van, Rajzmeditációs rajzok sötét felületeinek színezésére jó lehet, de többször át kell menni egy felületen az egységes hatásért. 130 forint körül már elérhető.
Bízom benne, hogy tudtam segíteni a fenti kis összefoglalóval, további alkotókedvvel teli hetet kívánok Neked! 🙂
Mucsi Tina
Szerző: Tina | 2016. február 25. | alkotószoba, Blog, hétköznapi tippek, kreativitás
Tegye fel a kezét, akinek egy saját helyiség, egy egész szoba vagy műhely áll rendelkezésére – “csak” arra, hogy amikor úgy hozza a kedve, nyugodtan alkothasson!
Nos, bátran állíthatom, hogy (ma, Magyarországon) ez a ritkább.
Jártam az elmúlt években – még Feng Shui tanácsadói koromban és azóta privát csoportoknak tartott rajztanfolyamok okán – rengeteg lakásban és nagyon érdekes volt megfigyelni azt is, ki hol és hogyan alkot a szabadidejében. A legtöbben a nappali egy sarkában vagy az étkezőasztalon ülünk neki rajzolni-festeni-ragasztgatni, ha elkap az ihlet – ahol persze ritkán tudunk zavartalanul egyedül lenni, ha körülvesz egy család is. Ahol a felemelő alkotói káoszt össze is kell pakolni, ha aznap vacsorázni szeretne a jónép. Ahol ne essen le, ne folyjon ki, ne ragadjon oda, ne csússzon mögé, mert akkor gond van. Ahol óvatoskodni és figyelni kell folyamatosan és sokszor még csak el sem férünk rendesen…
Láttam alkotószobákat is. A legtöbbje még tágas, kényelmes ház esetén is a tetőtérbe szorítva vagy a szuterénba száműzve, apró, sötét helyen – sokszor még a mosókonyha léte is előbbre való, mint egy alkotókuckó.
Annak most nem másznék a mélyére, vajon miért is bánunk ilyen mostohán az életünk egy fontos részével (már akinek a festés és rajzolás, egyéb kézműves tevékenység az) – viszont miután én a szerencsésebbek közé tartozom, aki éppen most rendezi be az alkotószobáját (ami egyben azért vendégszoba is lesz, a történet így teljes :-)), szeretnék megosztani veletek néhány tapasztalatot és ötletet alkotósarok kontra alkotószoba témákban.
A kettő között ugyanis óriási különbségek vannak!
Ha csak egy átmeneti asztalod, sarkod van az alkotásra…
1. … akkor a legeslegfontosabb a rendszerezés!
Mappák, dobozok és ha van hely nekik, akkor polcok (akár egy szekrényben, csak ezeknek a cuccoknak fenntartva). Fehér dobozban a szalagok, türkizben a maradék papírok, pirosban kizárólag a festéshez szükséges kellékek, csíkosban a rajzeszközök – és így tovább.
Egy nagyon alapos leltárt és rendszerezést egyszerűen nem úszhatsz meg, ha ezentúl időspórolósan és zavartalanul szeretnél hódolni a hobbijaidnak. Ha összeadod, szó szerint drága órák telhetnek el azzal, hogy keresel valamit – ismerős? Hol az ecset, a fekete akrilfesték, hová is tettem a múltkor vett pasztellpapírt? Ez az, ami nem hiányzik, amikor éppen időd és ihleted is van egyszerre.
Hanem hopp, elő a piros dobozt és már festhetsz is! 🙂
Az alkotói káoszt pedig a dobozon belül kiélheted, nekem ezekben mindig össze-vissza volt beledobálva minden – de ők maguk szépen felcímkézve és a helyükre téve minden alkalommal. Az én dobozaim évekig a kanapé alatt laktak – nem a legelegánsabb, de működő megoldás volt.
Ha gyermekeid vannak, érdemes egy olyan dobozt is rendszeresíteni, amelyben a nekik szánt ill. közös alkotáshoz alkalmas cuccok vannak – hiszen biztosan vannak saját kincseid, amelyeket nem gyermekkézbe szánsz, így ezekben nem esik majd kár.
kép: findinghomeonline.com
kép: writeclickscrapbook.com
2. Csak kreatívan!
Zseniális ötleteket lehet találni a neten, pl. Pinteresten szerkénybe vagy akár csak egy falidobozba rejtett alkotókuckókról, lenyitható asztalokról. Ezek aztán tényleg bárhol elférnek, bennük pedig egy csomó kellék is. Ügyes kezű, barkácsolós családtag a mi segítségünkkel akár egy régi bútordaraból is hamar és bizonyosan örömmel készít nekünk ilyesmit, de jófej asztalosok is örülnek egy efféle megbízásnak. Felcsukva csak egy vékony doboz és egy szép kép vagy tábla látszik az egészből.
Azért jobb egy ilyen szekrényke, mint az étkezőasztalon szétpakolni, mert egyrészt csak a mienk, másrészt egy helyen vannak a kellékek és az asztal – még ha az állandó összepakolást így sem spóroljuk meg. Ami a hátránya, hogy az asztallap nem túl nagy, helyigényes hobbikhoz ez nem biztos, hogy elegendő.
kép: http://www.zulily.com/
kép: countryliving.com
3. Ahol csak jól esik!
A sehol-alkotószobának megvan az az előnye, hogy bárhol “jogod van” alkotni a lakásban, hiszen nincs hol. 🙂 (Mondjuk olyan ez, mintha nem volna ágyad, így bárhol aludhatnál a lakásban, ahol csak aznap jól esik.)
Úgyhogy kísérletezz bátran! Kipróbálhatod, melyik asztalnál és melyik széken a legkényelmesebb, mikor hová esik kedvező fény és kihasználhatod ennek az előnyeit. Rajzolj törökülésben, hasalva, az erkélyen, a konyhapultnál, a fürdőszobában! Szerintem legalább olyan izgalmas mindezt kipróbálni, mint maga az alkotás. 🙂
Mindehhez pedig jó szolgálatot tehet egy ilyen, kis helyen elférős és bárhova magaddal húzhatós zsúrkocsi, kreatív kocsivá átlényegülve:
kép: buzzfeed.com
Ha pedig megadatott Neked egy alkotószoba…
1. … akkor is kezdd a rendszerezéssel!
Ám van egy nagy a különbség a fenti dobozolós-technikához képest: itt ugyanis – bár van, amit érdemes továbbra is dobozban tartani, mondjuk szétpotyogós sokféle-apróságokat – a legtöbb mindent érdemes szem elé tenni, nyitott tartókba és kisebb polcokra pakolni.
Ha mindennek megvan a helye, mindent hamar megtalálsz és még rendetlenség-érzésed sem lesz.
Amúgy meg: na és ha lesz…? 😀
kép: http://www.apartmenttherapy.com/
kép: sfgate.com
2. Szóval mégis: legyen rendetlenség!
Véééégre nem kell minden nap elpakolni! Végre készülhet egy alkotás napokon, heteken keresztül is! Végre kihasználhatom, hogy zseni vagyok és átlátok a káoszon
Egy tisztességes műhely foltos és ragad és néha szellőztetünk csak, hogy kimenjen (vagy inkább kicserélődjön) a por. Ennyi. 🙂
Mégis: gondolj ki helyet a félkész és kész alkotásaid számára, figyeld meg Magad az elején, miért merre nyúlsz az asztalon és rendezd át az alkotó környezetedet, hogy a leg-ergonómikusabb legyen! Erre nincsenek szabályok, nagyon egyedi, az alkotás fajtájától és az alkotó személyiségétől is függ, kinek hogyan gördülékeny és kényelmes kibontakozni.
kép: naindejardin.blogs.marieclaireidees.com
kép: http://www.theguardian.com/
3. Éljen az egész falat betöltő inspirációs tábla!
Mit “tábla”: falra fel mindennel, ami inspirál! Hát itt már nem érdemes parafatáblákkal bajlódni: az egész falat használd bátran egy nagy inspirációs felületnek!
Szedj elő mindent, amit eddig mappákban dugdostál, vagy amit a család leparancsolt a falról, pedig Te szeretted, a nagyi emlékeivel, a gyermekkori kedvencekkel, a barátok kedves ajándékaival, újságból kivágott szépségekkel, idézetekkel, saját alkotásokkal – mind-mind a falra kívánkozik!
Erre találták ki a “gallery wall”-t, avagy az olyan falfelületet, ahová minden felkerülhet, ami személyes kedvenc, nem csak fotók és képek, de feliratok, régi szekérkerék, fémfogasok (csak mert szépek), könyvből kitépett oldal, képeslapok (akár az írott felükkel), préselt virág (keretben vagy anélkül), legyező, sőt, ruhadarabok, egy kalap, egy pár kesztyű – egyszóval bármi, ami a szívünknek kedves és örömmel tekintünk rá.
Ezek segítségével tényleg egy teljesen személyes szobát tudunk berendezni, olyat, mintha a szoba a mi egyfajta”folytatásunk” lenne – így pedig nagyobb örömmel és ihlettel használhatjuk azt.
kép: lynnehoppe.blogspot.com
kép: thedesignfiles.net
+ 1. Végezetül pedig egy nagyon praktikus, személyes kedvenc: az asztali szemétledobó! 🙂
kép: http://www.neathousesweethome.com/
kép: http://www.neathousesweethome.com/
A fenti rövid (és még bőőőven bővíthető) összefoglaló után azt gondolom, hogy az átmeneti alkotókuckónak és egy alkotószobának is megvannak a saját előnyei – még fontosabb, hogy mindkettő jól használható és nem kifogás a nem-alkotásra egy alkotószoba hiánya a lakásban.
Mint életünk szinte minden területén, itt is kár A Tökéletes Körülményekre várni, mert rengeteg időt és lehetőséget, kiteljesítő pillanatot elszalaszthatunk vele, ha csak várunk.
További alkotószoba-ötleteket a Pinterest táblámon ITT találsz >>> https://hu.pinterest.com/martina75/alkotoszoba/
Alkoss, ahol tudsz, használd, amid van! 🙂
További ihlettel teli tavasz-várást kívánok Neked, sok szeretettel!
Mucsi Tina
Szerző: Tina | 2015. február 19. | Blog, művésznapló, önismeret
“Adj neki egy maszkot és igazat fog mondani neked!” (Oscar Wilde)
Éppen ezen a héten ért véget a minden évben vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak: a farsangi szokások gyökere az ókorba nyúlik vissza, alapvetően a tél távozását és a tavaszt, a kikeletet és a vele járó kinyílást, kifelé fordulást, az érkező meleget és Fényt ünnepeljük a Világ sok pontján hangos zenével, tánccal és jellemzően harsány színekkel.
A farsang elengedhetetlen kelléke az álarc (vagy nemzetközi nevén a maszk) és a jelmez, amelyeknek a szimbolikája és a használatuk elég sokrétű lehet – bár jellegükben mégis egyfelé mutatnak ezek a lehetőségek.
Egy félelmetes álarccal lehet ijeszteni, így elijeszteni a hideg telet, ellenséges erőket, démonokat (a farsanghoz kötődő “hangosság” is ehhez köthető), ugyanakkor egy színpompás, díszes maszk kifejezheti a szenvedélyt és a világi örömök élvezetét is. A maszk mögött elrejthetjük az igazi arcunkat vagy éppen ellenkezőleg, megmutathatjuk az igazi önmagunkat, esetleg magunkra vehetjük valaki más személyiségét vagy bizonyos személyiségvonásait, “belebújhatunk” egy jelmezzel valakinek a bőrébe, akik egyébként nem vagyunk…
Így pedig természetesen nagyszerűen használható a maszk aktuális életproblémák feldolgozására, megoldására is – ehhez hoztam Neked most néhány kreatív gyakorlati tippet, fogadd szeretettel! 🙂
1. Kívül-belül
fotó: http://www.awiseretreat.com (kattintással nagyítható!)
Érdemes ehhez életnagyságban (avagy arc-nagyságban) kreatív boltból beszerezni vagy elkészíteni egy papírmasé maszkot, de végső esetben megfelel az is, ha sima A4-es papírból vágunk ki egy ovális formát és erre berajzoljuk majd kivágjuk a szem, esetleg még a száj helyét.
A maszkot a külső oldalán aszerint dekoráljuk, “amilyennek mások látnak”, a belső oldalát pedig úgy, “ahogyan legbelül érezzük magukat”. Eszközök tekintetében azt használhatjuk, ami csak tetszik: festhetjük akrillal vagy temperával, ragaszthatunk rá újságból, dekorációs papírokból és kiegészítőkből is, decoupage technikával is dolgozhatunk. Érdemes már a folyamat közben megfigyelni magunkat, milyen érzéseket kelt az egyik és milyet a másik oldal készítése? Majd lehet a végeredményt immáron külső szemlélőként megnézni, a két oldalt összehasonlítani, akár néhány nap vagy hét múlva újra elővenni, mindig újabb válaszokat kaphatunk belőle. Ha pedig kíváncsi vagy és szívesen teszed, akár minden előzetes kommentár nélkül megkérdezni családtagokat, barátokat arról, ők mit látnak az egyik és másik oldalon. Önmagunktól és másoktól is tanulságos válaszokat kaphatunk.
2. Agyagmaszkom
A legutóbbi Tündérliget Alkotócsoport foglalkozáson mindenki elkészítette a saját agyagmaszkját…
Végy a kezedbe egy akkora agyagdarabot, amely éppen kitölti az összefordított két markodat és készítsd el a saját maszkodat!
Amíg előkészíted, melegíted és megdolgozod az agyagdarabot, figyelj csak arra, mi jut eszedbe erről a kifejezésről, hogy “a saját maszkom”, majd egy tömbből (tehát csipkedés, darabolás és összeragasztgatás nélkül) dolgozz, hadd formálódjon szinte magától a szobor a kezed alatt! A kész mű aztán megszárítható, utólag akár ki is festhető.
3. Múltam és jövőm
Ezúttal egy kész papírmasé vagy saját készítésű alapot a külső, elülső oldalán függőlegesen megfelezünk egy ceruzavonallal és a bal oldalára a múltat, a jobb oldalára pedig a vágyott jövőnket alkotjuk meg.
Kiváló lehetőség nagyobb változások után vagy küszöbén, segít átlendülni a jövő kihívásaiba, a kész maszkot akár szem elé is tehetjük, hogy sokat pillanthassunk rá napközben.
4. Maszk a művésznaplódban (art journal tipp)
fotó: http://jazzgoil.blogspot.hu (kattintással nagyítható!)
Válassz egy újságból egy női arcot és ragaszd be a naplódba! Utána fesd le fehér akril festékkel vagy gessoval (kreatív alapozó festék) annyira, hogy átlátsszanak a legfőbb kontúrok, a szemek, a száj, a haj vonala! A festék száradása után rajzold újra az arc kontúrjait vékony hegyű filctollal és fesd, dekoráld az arcot akrilfestékkel, filctollal, zsírkrétával, montázzsal!
Sokszor egészen meglepően alakítja magát egy ilyen alkotás is – azt hiszed, hogy tudod előre, mi lesz belőle, aztán meg végül nem is az lesz… És persze soha nem véletlen, hogy végül mi lesz. 😉
5. Termésekből, kövekből, levelekből…
A korábban gyűjtött vagy jelenleg, tél végén a parkokban, erdőkben, természetben fellelhető kincsekből is kollázsolhatunk egy maszkot magunknak – de készülhet akár kollektív “családi maszk” is, a gyerekek imádni fogják! 🙂 Ha a kamránkban talált kisebb magvakkal, termésekkel dolgozunk (lencse, mák, napraforgómag…), akkor kemény rajzlapra fel is ragasztható a mű, ha nagyobb kövekkel, ágdarabokkal operálunk, akkor a – vélhetően mindenképpen rendkívül izgalmas – kész munka ugyan maximum csak fényképen konzerválható, a (közös) alkotás viszont mindenképpen értékes, felemelő kreatív folyamat lesz!
Változat: mindenféle otthon tárolt apró kincset előszedhetünk, így gombokat, anyagmaradékokat, fémdobozkákat, gemkapcsokat, szalagokat, apróra hegyezett ceruza-maradékokat, bármit, ami a kezünk ügyébe kerül és beépíthető a műbe – ezek jellegétől és nagyságától függően kerülhetnek ezek is rajzlapra vagy a művésznaplódba, de az sem baj, ha utána szédszedjük az alkotást, hiszen ugye leginkább “az út tesz boldoggá, nem a cél!”
Sok szeretettel kívánok Neked örömteli alkotást!
Tina
~~~
Tavaszi színekre vágysz?
Szerző: Tina | 2015. január 10. | Blog, rajztippek, stresszoldás
Az alkotás, létrehozás már önmagában terápia, felszabadít, sikerélményt ad, a hasznosság és a „valamihez értek” felemelő érzését nyújtja. A művészetterápia azon a meggyőződésen alapszik, hogy önmagunk kifejezése segít a gyógyulásban vagy egyszerűen a kikapcsolódásban, a feltöltődésben. Különlegessége, hogy míg a legtöbb fajta terápia elsősorban kommunikáción alapszik, a művészetterápiában – legyen az mozgáson alapuló vagy képzőművészeti jellegű – szavak nélkül is gyógyul a lelkünk. (tovább…)
Szerző: Tina | 2014. október 26. | Blog, hétköznapi tippek, önismeret, stresszoldás
Évek óta kérdezgetik tőlem, hogy “hogy lehet, hogy mindig annyi mindenre van időd”…? Írtam már időbeosztásról több alkalommal is, de most megosztom Veled azt a legfontosabb “titkot”, ami nekem legtöbbet segít a hétköznapokban.
~
Azt szokták mondani, hogy “a szennyeskosár soha nem ürül ki”, mindig van benne utánpótlás – tehát a mosás ez alapján egy végtelen hajsza. Mintha hiába dolgoznánk, még akkor is, ha közben azért mindig van tiszta ruha – a kosár egyszerűen sosem üres. (Ami elég szép teljesítmény tőle, ha meggondoljuk, hogy ez az egész életünket végigkíséri.)
De ha jobban belegondolsz, a mindennapi teendőkkel is így van ez: sohasem fogynak el. Sosincs vége. “Mindig van valami”, ezt sokszor még mondjuk is, jóra-rosszra egyaránt.
A legnagyobb hiba, amit sokan elkövetnek (Te is…?), hogy azt várják, hogy egyszer vége lesz. Hogy eljön az az idő, amikor varázsütésre egyszerre nem lesz tennivaló. “Majd ha a gyerekek felnőnek, majd ha máshol fogok dolgozni, majd nyáron, majd télen, majd ha süt, majd ha esik…” Majd akkor. És a legnagyobb önbecsapás: a “majd a szabi alatt” – érted: nyáron, a 365-ből éppen abban a 14 napban…
Rossz hírem van: ennek sosem lesz vége. (Illetve persze de, de azt szerintem inkább egyelőre még ne várjuk.) Nem lesz olyan, hogy nincs mit – vagy ha már kevesebbet kell, akkor az azt jelenti, hogy idősebbek lettünk és kevesebbet is bírunk… (Érdekes ez is: amikor kevesebbet bírunk már, akkor kevesebbet is vállalunk, kevesebbet teszünk és mégis jól működik minden.)
Akkor pedig mikor? És hogyan?
Szerintem bármikor.
És kizárólag úgy fog ez menni, ha saját magadat és a kikapcsolódásodat, pihenésedet és vágyaidat legalább annyira fontosnak tartod, mint a kötelező(nek kikiáltott) tennivalókat és mások elvárásait. Vagy inkább annál még többre.
Ha “sosincs vége” és Te a végét várod, az öngól. Egyetlen megoldás van: mindeKÖZBEN KELL időt teremtened Magadra!
Nálam évek óta (értsd: pici gyermekek mellett is) ugyanolyan napi-hetirendi pont az is, hogy ÉN. Amikor beírom, hogy postára menni, bevásárolni, gyerekeket hozni-vinni, ügyfeleknek leveleket megválaszolni, akkor azt is beírom bizonyos időközönként 1-2 órára, hogy ÉN. Ez az Én-idő. Ami szent és sérthetetlen, ugyanannyira, mint a családra mosás-teregetés, a kéményseprő fogadása vagy akár a tanfolyamaim megtartása. Igen, szervezni kell, segítséget kell kérni, meg kell oldani. Ugyanúgy, mint minden egyéb “nagyon fontosat”, azokat is valahogy mindig sikerül, ha nagyon akarjuk. Ahogyan ezt is. HA nagyon akarjuk. (És nem vagyunk éppen mártír-játszmában… Ha abban vagy, inkább lépj ki belőle, hosszútávon nagyon nem éri meg!)
Egy ÉN-napomon készült naplóoldal. Nem terveztem el előre, hogy aznap rajzolni-festeni fogok – talán nem is sikerült volna ilyen jól, ha “muszájból” készült volna…
Ezt aztán idővel odáig dédelgettem, hogy kétheti egy nap, majd heti egy nap – ez utóbbin dolgoznom kell, még nem mindig sikerül betartani. (Ez egyéni, de nekem, úgy tűnik, ezt kell még “fejben megugrani”: hogy igen, mostmár akár ez is lehetséges… :-))
Ilyenkor nem is tervezek előre vagy ritkán. (Lehet persze ilyenkor mindig edzeni, futni, rajzolni vagy valami egyéb hobbinak is élni.) Számomra maga az iszonyatosan pihentető, hogy nincs “kell”, nincs magam szabta terv és menetrend, amit be KELL tartani, végig KELL csinálni. Ez az egyik legfontosabb lényege az egésznek: amihez akkor és ott kedvem van.
Csak sétálgatok naphosszat, ücsörgök egy padon? Rendben van. Rajzolok? Gyerekruhákat válogatok? Tortát sütök? Megnézek egy kiállítást? A polcomat átpakolom? Teázni hívok egy barátnőt? Végigalszom a napot? Ez is mind-mind rendben van!
Ez nagyon fontos pont: RENDBEN van, bármi történik is az ÉN-időben. Nincs olyan, hogy “valamit nem csináltam meg, pedig kellett volna, mert lehetett volna, jajmiértisnem, delustavagyok”… Lelkiismeret-furdalás szigorúan kizárva! (Hiszen nem stressz-napot tartottam, ugye.) Nincs terv, nem sikerülhet félre, nincs mit megbánni.
Vannak persze élethelyzetek és vannak családok, amikor és ahol szépen rá kell szoktatni a családtagokat arra, hogyha ezt szeretnéd bevezetni. Hogy jogod van hozzá. Sőt: létszükséglet, ha nem szeretnél bepörögni vagy depresszióba esni. Ez elég erős érv lesz nekik is. 🙂
Időt nem kell csinálni, időd mindig van. Te osztod be. Azt teszel bele, ami fontos Neked.
Legyél fontos saját magadnak! Ennyi a “titok”.:-)
Sok szeretettel:
Tina
~~~
***EZ most végre RÓLAD szólhat!***
Legutóbbi hozzászólások