Amikor kitör a nyári szünet, a szülők hirtelen azon kaphatják magukat, hogy fogalmuk sincs, mit kezdjenek a gyerekekkel…
Mármint persze, végre több időt töltünk velük, jó esetben ott vannak a nagyszülők is, aztán napsütésben otthon együtt is egyszerűbb az élet, hiszen a szabadban a gyerkőcök lefoglalják magukat és még az utolsó pillanatban is be lehet fizetni egy-egy táborra, de még így is előfordulhat, hogy egy-egy esős napon a négy fal közé szorulunk vagy egyszerűen megunjuk a pancsolást és a biciklizést és akkor otthon ülünk. De nem feltétlenül kell ilyenkor rögtön a távkapcsoló után nyúlni: készíts a gyermekednek nyári kreatív kuckót!:-) (tovább…)
Nektek megvannak még a gyermekkori rajzfüzeteitek, “ragasztós” füzeteitek, rajzos naplóitok?:-) Nekem szerencsére néhányuk megmaradt és nagyon klassz néha belelapozni vagy a saját gyerkőceimnek megmutatni őket. Nagy kincsek ezek: szavak nélkül is megmutatják, hogy éreztük magunkat akkoriban, mi foglalkoztatott bennünket és jó bennük még, hogy tartósabbak, mint a rajzlapra rajzolt, így könnyebben elkallódó alkotások. Emellett a kisgyermek önkifejezéséhez a rajzolásra, ragasztásra, maszatolásra nagy szükség van – jól érzi magát alkotás közben és levezeti az esetleges feszültséget is, az eredmény pedig sikerélményt ad.
És mit szólnátok például egy olyan mesekönyvhöz, amit a gyerkőcöd készít el saját magának – a Te segítségeddel – a kedvenc meséivel a téli szünetben?:-)
Íme, összegyűjtöttem Nektek néhány ötletet ahhoz, hogy hogyan is tudtok hozzáfogni egy ilyenhez! (tovább…)
Nem lehet elég korán kezdeni! A gyerkőcök imádnak játékosan tanulni: szeretik felfedezni a szabályszerűségeket, logikai összefüggéseket, a szabályok biztonságot adnak nekik. Örömüket lelik abban, ha kipróbálhatják magukat és a sikerélmény szárnyakat ad nekik. Vajon milyen játékokkal érdemes erősíteni a két agyféltekéjük harmóniáját, hogy minél kevesebb gondjuk és minél több sikerélményük legyen az iskolában és aztán az életben is? Erre adok most néhány tippet. (tovább…)
“Önállóságra neveljem a gyermekemet…?? De hát ő még olyan kicsi… És különben is, én azért vagyok, hogy megmondjam neki, mit szabad és mit nem és hogy mit hogyan kell csinálni!”
Ó, hát értem! És ez meddig lesz még így? Amíg óvodás, vagy később az általános iskola alatt is még és ha egyszer gimibe megy, akkor hirtelen majd tudni fogja magától, mit hogyan kell egyedül…? Vagy majd akkor is végig figyelni és felügyelni fogod…?;-)
Tájékoztatlak, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával a tájékoztatásunkat tudomásul veszed.OKNemAdatvédelmi tájékoztató
Legutóbbi hozzászólások