Szerző: Tina | 2015. február 19. | Blog, művésznapló, önismeret
“Adj neki egy maszkot és igazat fog mondani neked!” (Oscar Wilde)
Éppen ezen a héten ért véget a minden évben vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak: a farsangi szokások gyökere az ókorba nyúlik vissza, alapvetően a tél távozását és a tavaszt, a kikeletet és a vele járó kinyílást, kifelé fordulást, az érkező meleget és Fényt ünnepeljük a Világ sok pontján hangos zenével, tánccal és jellemzően harsány színekkel.
A farsang elengedhetetlen kelléke az álarc (vagy nemzetközi nevén a maszk) és a jelmez, amelyeknek a szimbolikája és a használatuk elég sokrétű lehet – bár jellegükben mégis egyfelé mutatnak ezek a lehetőségek.
Egy félelmetes álarccal lehet ijeszteni, így elijeszteni a hideg telet, ellenséges erőket, démonokat (a farsanghoz kötődő “hangosság” is ehhez köthető), ugyanakkor egy színpompás, díszes maszk kifejezheti a szenvedélyt és a világi örömök élvezetét is. A maszk mögött elrejthetjük az igazi arcunkat vagy éppen ellenkezőleg, megmutathatjuk az igazi önmagunkat, esetleg magunkra vehetjük valaki más személyiségét vagy bizonyos személyiségvonásait, “belebújhatunk” egy jelmezzel valakinek a bőrébe, akik egyébként nem vagyunk…
Így pedig természetesen nagyszerűen használható a maszk aktuális életproblémák feldolgozására, megoldására is – ehhez hoztam Neked most néhány kreatív gyakorlati tippet, fogadd szeretettel! 🙂
1. Kívül-belül
fotó: http://www.awiseretreat.com (kattintással nagyítható!)
Érdemes ehhez életnagyságban (avagy arc-nagyságban) kreatív boltból beszerezni vagy elkészíteni egy papírmasé maszkot, de végső esetben megfelel az is, ha sima A4-es papírból vágunk ki egy ovális formát és erre berajzoljuk majd kivágjuk a szem, esetleg még a száj helyét.
A maszkot a külső oldalán aszerint dekoráljuk, “amilyennek mások látnak”, a belső oldalát pedig úgy, “ahogyan legbelül érezzük magukat”. Eszközök tekintetében azt használhatjuk, ami csak tetszik: festhetjük akrillal vagy temperával, ragaszthatunk rá újságból, dekorációs papírokból és kiegészítőkből is, decoupage technikával is dolgozhatunk. Érdemes már a folyamat közben megfigyelni magunkat, milyen érzéseket kelt az egyik és milyet a másik oldal készítése? Majd lehet a végeredményt immáron külső szemlélőként megnézni, a két oldalt összehasonlítani, akár néhány nap vagy hét múlva újra elővenni, mindig újabb válaszokat kaphatunk belőle. Ha pedig kíváncsi vagy és szívesen teszed, akár minden előzetes kommentár nélkül megkérdezni családtagokat, barátokat arról, ők mit látnak az egyik és másik oldalon. Önmagunktól és másoktól is tanulságos válaszokat kaphatunk.
2. Agyagmaszkom
A legutóbbi Tündérliget Alkotócsoport foglalkozáson mindenki elkészítette a saját agyagmaszkját…
Végy a kezedbe egy akkora agyagdarabot, amely éppen kitölti az összefordított két markodat és készítsd el a saját maszkodat!
Amíg előkészíted, melegíted és megdolgozod az agyagdarabot, figyelj csak arra, mi jut eszedbe erről a kifejezésről, hogy “a saját maszkom”, majd egy tömbből (tehát csipkedés, darabolás és összeragasztgatás nélkül) dolgozz, hadd formálódjon szinte magától a szobor a kezed alatt! A kész mű aztán megszárítható, utólag akár ki is festhető.
3. Múltam és jövőm
Ezúttal egy kész papírmasé vagy saját készítésű alapot a külső, elülső oldalán függőlegesen megfelezünk egy ceruzavonallal és a bal oldalára a múltat, a jobb oldalára pedig a vágyott jövőnket alkotjuk meg.
Kiváló lehetőség nagyobb változások után vagy küszöbén, segít átlendülni a jövő kihívásaiba, a kész maszkot akár szem elé is tehetjük, hogy sokat pillanthassunk rá napközben.
4. Maszk a művésznaplódban (art journal tipp)
fotó: http://jazzgoil.blogspot.hu (kattintással nagyítható!)
Válassz egy újságból egy női arcot és ragaszd be a naplódba! Utána fesd le fehér akril festékkel vagy gessoval (kreatív alapozó festék) annyira, hogy átlátsszanak a legfőbb kontúrok, a szemek, a száj, a haj vonala! A festék száradása után rajzold újra az arc kontúrjait vékony hegyű filctollal és fesd, dekoráld az arcot akrilfestékkel, filctollal, zsírkrétával, montázzsal!
Sokszor egészen meglepően alakítja magát egy ilyen alkotás is – azt hiszed, hogy tudod előre, mi lesz belőle, aztán meg végül nem is az lesz… És persze soha nem véletlen, hogy végül mi lesz. 😉
5. Termésekből, kövekből, levelekből…
A korábban gyűjtött vagy jelenleg, tél végén a parkokban, erdőkben, természetben fellelhető kincsekből is kollázsolhatunk egy maszkot magunknak – de készülhet akár kollektív “családi maszk” is, a gyerekek imádni fogják! 🙂 Ha a kamránkban talált kisebb magvakkal, termésekkel dolgozunk (lencse, mák, napraforgómag…), akkor kemény rajzlapra fel is ragasztható a mű, ha nagyobb kövekkel, ágdarabokkal operálunk, akkor a – vélhetően mindenképpen rendkívül izgalmas – kész munka ugyan maximum csak fényképen konzerválható, a (közös) alkotás viszont mindenképpen értékes, felemelő kreatív folyamat lesz!
Változat: mindenféle otthon tárolt apró kincset előszedhetünk, így gombokat, anyagmaradékokat, fémdobozkákat, gemkapcsokat, szalagokat, apróra hegyezett ceruza-maradékokat, bármit, ami a kezünk ügyébe kerül és beépíthető a műbe – ezek jellegétől és nagyságától függően kerülhetnek ezek is rajzlapra vagy a művésznaplódba, de az sem baj, ha utána szédszedjük az alkotást, hiszen ugye leginkább “az út tesz boldoggá, nem a cél!”
Sok szeretettel kívánok Neked örömteli alkotást!
Tina
~~~
Tavaszi színekre vágysz?
Szerző: Tina | 2015. január 10. | Blog, rajztippek, stresszoldás
Az alkotás, létrehozás már önmagában terápia, felszabadít, sikerélményt ad, a hasznosság és a „valamihez értek” felemelő érzését nyújtja. A művészetterápia azon a meggyőződésen alapszik, hogy önmagunk kifejezése segít a gyógyulásban vagy egyszerűen a kikapcsolódásban, a feltöltődésben. Különlegessége, hogy míg a legtöbb fajta terápia elsősorban kommunikáción alapszik, a művészetterápiában – legyen az mozgáson alapuló vagy képzőművészeti jellegű – szavak nélkül is gyógyul a lelkünk. (tovább…)
Szerző: Tina | 2014. február 13. | Blog, rajztanfolyam, rajztippek
Nem egyszerű autodidakta módon, könyvekből és az internet segítségével rajzolni tanulni – de ez egy nagyon jó kezdés és a rendszeres önképzés nagyon fontos része a fejlődésünknek!
Kezdőként sokszor belefutottam abba, hogy nem a megfelelő eszközöket használtam, vagy elcsúsztak az arányok, elszakadt, szétkenődött, összefolyt, kitört, foltos lett, maszatolódott, morzsolódott, elázott, tönkre ment… A hiba önmagában sohasem probléma, hanem inkább tapasztalat. A hiba az, ha a tapasztalatokból nem tanulunk, nem lépünk tovább, esetleg nem jó irányba indulunk.
Az alábbi kis összefoglalóval abban szeretnék Neked segíteni, ha éppen most fogsz bele a rajzolásba, esetleg újrakezdő vagy vagy éppen új technikaként ismerkedsz a grafitos rajzolással, hogy merre indulj tovább, ha máris belefutottál egy-két hibába.
Melyek tehát azok a hibák, amelyeket kezdő rajzolóként elkövethetünk – és milyen megoldások léteznek ezekre?
1. Túl kemény grafitceruza
Ha az árnyékolásod nem sikerül elég sötétre, csak szürkésen csillog a felület és karcolja a ceruzád a papírt, akkor válts rajzeszközt! Egy 2B-s ceruza már jó a vázlatoláshoz, árnyékoláshoz inkább 4B-set vagy még puhábbat használj!
2. Lerajzolandó portréfotóhoz vaku használata
A vakuval, közelről fotózott arcok “maszkszerűek” lesznek és bár egységesebbnek, fiatalabbnak tűnhet így az arc, eltűnnek a finom redők, domborulatok és ráncok, amelyek a karakterét adják. Portrérajzoláshoz – hacsak nem győzöl meg egy ismerősödet, hogy élő modelled legyen, hiszen ez volna a legjobb – válassz olyan fotót, amelyen a fények és árnyékok hangsúlyosabbak, a modell arca inkább kicsit oldalra, felfelé vagy lefelé fordul és nem pont szembe néz. Sokkal több tapasztalatot tudsz szerezni egy ilyen lerajzoláskor és hatásosabb lesz a végeredmény is.
3. A fej arányainak elcsúszása
kép forrása: vilppustore.com
A Jobb agyféltekés rajztanfolyamon több nagyon jól használható, mégis egyszerű trükköt tanulunk, amelyek segítenek a portré arányainak eltalálásában. Ezek közül csak az egyik, de talán legfontosabb mégis a fej, az arc valódi arányainak a megismerése, így nem kerülnek a szemek a homlokra vagy a fül a nyakra. A test arányainak ismerete általában is elengedhetetlen az első lépésekhez, ahogyan később az anatómia tanulmányozása pedig “kötelező” a haladó rajzosoknak.
4. Félelem a “túl sötéttől”
Saját oktató tapasztalat alapján mondhatom, hogy ez nagyon sokszor igaz. Főként, akinek nincs még önbizalma a korábbi kudarcélmények miatt a rajzolásban, sokszor kezdetben egyszerűen “nem meri használni a ceruzát”. Én ilyenkor az illető kezébe nyomok egy 8B-s ceruzát, de sok esetben a folyamatos biztatás is meghozza a hatását a negyedik nap végére. Önmagunkat is figyelmeztethetjük a merészebb árnyékolásra, ha egy darab fekete papírt teszünk a rajzolás közben a készülő alkotásunk mellé, ami folyamatosan azt jelzi: “bátrabban a feketével!” 🙂 A sötét-világos tónusok dinamikus váltakozása ugyanis sokkal élőbbé teszi a rajzunkat.
5. Erős körvonalak
Ellentétben a felületek árnyékolásával, sötét körvonalakra ritkán van szükségünk a megörökített tárgyak körül. Miután nincsenek ott a valóságban sem.:-) Az első rajzaik készítésekor sokan megrettennek attól, hogy messziről talán nem fog jól látszani pl. egy csendéletnél az alma és a hátterének elkülönülése – pedig fog, ha a kettőnek más az árnyalata. A két felület egy határozott ceruzavonallal való elkülönítése sajnos csak kétdimenziós hatásúvá, “ovissá” teszi a rajzot. Úgyhogy mindig dolgozzuk bele a körvonalat a mellette levő egyik felületbe!
6. A haj ceruzavonásokkal való megrajzolása
És végül a tipikus hiba: mert ha a haj hajszálakból áll, akkor ceruzavonalakkal kell megrajzolni! De pedig nem! 🙂 A haj egy tömeg, amelynek a bőrhöz hasonlóan szintén van több árnyalata, fényei-árnyékai, csillogása (jó esetben:-)) és ezek nagyon jól érzékeltethetőek egy satírozott felület létrehozásával, majd a világosabb szálak, felületek beleradírozásával.
Ne hidd el, próbáld ki, gyakorolj, örömteli alkotást kívánok Neked mára is! 🙂
Szeretettel:
Mucsi Tina
~~~
Rajz- és alkotóprogramok, amelyekre MOST még vannak szabad helyek:
Szerző: Tina | 2013. november 26. | Blog, hétköznapi tippek, kreativitás, művésznapló
Talán a legtöbbet feltett kérdés, amelyeket rajzolás-festés témában kapok évek óta, az az, hogy “dehát mikor van neked erre időd”…? Sokan úgy gondolják, talán Te is, hogy a rajzolás valami nagy előkészületet igényel és azután órákat kell ülni a papír fölött – pedig ez nem feltétlenül van így.
A másik az eszközszükséglet: milyen papírra, milyen ceruzával, milyen radírt és ha nekem az mégsem jön be, akkor mit csináljak – ááá, inkább hozzá sem kezdek!
Ismerős? Nos, ekkor megint van egy jó hírem (általában igyekszem ilyenekkel érkezni :-)): egy rajz elkészülhet akár öt perc alatt is, ráadásul bármire és bármivel. (tovább…)
Legutóbbi hozzászólások