Megszegett fogadalmak

“Cliff Arnall [britt pszichológus] képlete szerint a rossz időjárás, az ünnepek alatti túlköltekezés miatti böjt, a karácsonyi boldogság és eufória elillanása, az újévi fogadalmaink megszegése miatti önutálat tökéletes együttállása minden évben január utolsó teljes hetének hétfőjén következik be.” (2011. január 24-ről, propeller.hu)

Aztán megérkezett a február is és egyre-másra hallom ismerősöktől, hogyan dőlnek romba szépen lassan vagy egy hirtelen legyintés miatt az újévi fogadalmak. De miért olyan nehéz betartani, amit előzetesen kitaláltunk és elhatároztunk? Aminek ezek szerint szükségét látjuk ahhoz, hogy jobban ézezzük magunkat a bőrünkben? Vagy annyira mégsem szeretnénk jobban érezni magunkat…?? Összeszedtem pár jellemző hibát és a lehetséges megoldásokat, hogy hogyan lehet betartható fogadalmakat hozni – akár itt és most! Nem kell egy évet várni vele!

(tovább…)

Megalkuvás vagy elfogadás?

“Az, aki még életében áhítozza a népszerűséget, sose bölcselkedjék. Minek olyasmiről írni, ami másoknak kellemetlenséget okoz?” (Vaszary Gábor: Kislány a láthatáron)

Igaz. És így most rögtön ki is derül majd, hogy ezzel a bejegyzéssel nem a népszerűség a célom.:-)

(tovább…)

Egyedül

Egy anyuka a 10 éves kisfiával érkezett hozzám. A kisfiú néha dadogással küzd, ezen kívül beilleszkedési gondjai voltak az iskolában: konkrétan szinte semmilyen közösségi dologban nem vett részt, nem játszott a többiekkel. Az is gond volt, hogy a kisfiúnak nincs hobbija, nem nagyon tudja elfoglalni magát egyedül – nekem ez azt jelentette, hogy nem képes elmélyülni, belefeledkezni dolgokba, ami egyértelműen jobb agyféltekés blokkot jelez. Ez okozhatja akár azt is, hogy ha el is határozza, hogy játszik a többi gyerekkel, nem képes ezt mégsem megtenni, mert “a másik fele” visszatartja. (tovább…)

Születésünk pillanata

Gyakran előjön egy-egy oldási téma kapcsán a páciens születésének pillanata, ami akkor és ott valamiért komoly traumát okozott a számára és aminek a lenyomatát a mai napig hurcolja magával. Lehet ez például magazatvíz-nyelés, köldökzsinór a nyakra tekeredve, az anya egészségének a veszélyben forgása, a kitolási szakasz fájdalma, amit anya és baba együtt él át vagy akár maga az elszakadás lelki gyötrelme. Különbözőek vagyunk, már születésünk pillanatában is apró személyiségek, akik a lelki-fizikai eseményeket mind másképpen éljük át és persze nincs két egyforma szülés, születés. (tovább…)

Két tűz között

Múlt heti vendégem egy negyven körüli zenészember volt. (Hát igen, művész. Vagyis egy “lelkizős”, nyitott, érzékeny férfi.) Több problémával érkezett, elsődleges gondja, hogy pár éve elvált, otthagyva az anyjuknál a két kamaszodó gyermekét, új kapcsolatában pedig szintén vannak gyermekek a párja előző házasságából – és most úgy érzi, egyik család sem igazán a “sajátja”, hiányzik neki az, hogy valahová úgy igazán tartozzon.

A gyermekei – ő úgy érzi – haragszanak rá, neki lelkiismeretfurdalása van velük szemben, az új családja pedig még nem fogadta be igazán, de nem is tudja, mennyire viselkedjen ott “apaként”, mennyire lehet pl. szigorú velük. Az egész helyzet miatt frusztrált, feszült, saját elmondása szerint “mindenre ugrik”, ami kicsit is zavarja őt, gyakran túlreagál dolgokat a magánéletében.

(tovább…)