Trendi a felnőtt kifestőkönyv – de vajon tényleg olyan jó?

Hozzánk csak az elmúlt pár hónapban érkezett el “az új őrület”, ami Amerikában már pár éve tartja magát: a felnőtt kifestőkönyv.

A lényege nem sokban különbözik a gyermekkorunkból már jól ismert kifestőkönyvektől, azaz előre megrajzolt formákat kell színekkel kitölteni. Különbség inkább csak az elő-rajzok témájában és összetettségében van: többnyire egész oldalas mandalákat, tájképeket, absztrakt fantáziarajzokat kell a saját ízlésünk szerint színekkel befejezni.

De miért is jó a felnőtt kifestőkönyv?

  1. 20150404_135508

    Angliában is teli vannak velük a könyvesboltok, ezt éppen Chippenhamben fotóztam…

    Mindenekelőtt egy egyszerű kikapcsolódási lehetőség, amihez nem is kell egyszerre sok idő. Nem kell hozzá más, mint a kifestőkönyv (vagy egy kisebb formátumú kifestő füzet, esetleg nyomtatott, fénymásolt lapok) és színes ceruzák és már kezdődhet is az alkotás. Két megbeszélés között (vagy a megbeszélésen J), ügyintézés és várakozás közben, bármilyen hasonló unalmas “üresjáratban” előkapható a kifestő és bármikor félbehagyható, majd később folytatható.

  2. Olyan eredménye van, ami biztos sikerélményt ad. Nem lehet elrontani. Művészek alkotta rajzok adják az alapot, így a fele már készen van és szép, mi “csak” a színeket adjuk hozzá és ezzel garantált is a biztosan pozitív végeredmény. Vonzó alternatíva ez a mai teljesítmény-orientált világban, ahol jellemzően az életünk több területén is elég sok elvárásban és bírálatban van részünk.
  3. Végre valami, amit nem a mobiltelefonnal kell csinálni. Olyan örömforrás, ami egyszerű, mégis teljesen elvarázsol és a saját kezünkkel alkotunk, az ilyen tevékenység pedig mindig kiteljesítő és felszabadító.
  4. Hozzájárulunk egy nekünk tetsző, már önmagában is szép alkotás kiteljesítéséhez. Ráadásul szabadon, a saját pillanatnyi hangulatunk és ízlésünk szerint. Ez ugyancsak sikerélményt ad, önbizalmat növel, megnyugtat és felemeli a lelkünket.
  5. A színekbe való belefeledkezés közben flow-élményt élhetünk át. Ez azt jelenti, hogy maximálisan elengedünk minden egyéb gondot és gondolatot, szinte eggyé válunk az alkotással, eltűnik a tér és az idő, teljesen “a jelen pillanatba kerülünk” (vagyis automatikusan egyfajta meditatív tudatállapotot élünk át), így pedig teljes kikapcsolódásban és testi-lelki regenerálódásban van részünk. Azaz pihenünk és feltöltődünk.
  6. Az utólagos pozitív hozadéka pedig, hogy a kész alkotás – ami ugye mindenképpen sikerül – a falra tehető, másoknak is megmutatható, vagyis dicséreteket tudunk érte bezsebelni és akár folyamatosan gyönyörködhetünk benne, ami megint csak jót tesz az önbizalmunknak.

Ugye, milyen fantasztikus?

És mégis: én a fenti előnyök mellett is azt gondolom, hogy ez egy amolyan “leegyszerűsített megoldás” az alkotásra, ami első lépésként tökéletes, de igényesebbek számára némi plusz energia-befektetéssel egy sokkal magasabb szintre emelhető. Avagy: igen, egyszerűen megvehető és nagyon finom a somlói galuska egy világbajnok cukrászdában, de a Nagyi házi készítésű zserbójához semmi sem fogható. J

Hogyan lehet a kifestőkönyv-élményt fokozni?

Ha a kifestőkönyv kapcsán találkozol (újra) először gyermekkorod óta a rajzolás és színezés élményével, talán elérhetetlenül távolinak tűnhet az, hogy saját magadnak rajzold meg a kiszínezendő ábrákat.

Könnyen lehetnek negatív élményeid is a rajzolással kapcsolatban, talán egy Számodra tekintélyes felnőtt leszólt kisiskolásként, vagy voltak Nálad tehetségesebbek (azaz valaki által tehetségesebbnek tartott) osztálytársaid és mindig az ő rajzukat tették ki a falra, nem a Tiédet… De van, aki akkor keseredik el, amikor már a saját gyermeke kéri arra, hogy rajzoljon neki valamit és akkor döbben rá, hogy “nem tud olyan állatot”. Ez mind frusztráló és erősen visszatarthat a rajzolástól.

Mandalarajzolás

Egyszerű vonalak – nagyszerű minták… Mandalarajzolás és -színezés egy újra-rajzoló résztvevő által (fotó: Mucsi Tina)

Pedig ha tudsz színezni, akkor tudsz rajzolni is! Ha tudsz vonalakat húzni, akkor több vonalat is tudsz húzni egymás mellé, az pedig már rajzolás. J

A “titok” mindig csupán abból áll – főként a kifestő-típusú rajzok esetén -, hogy melyik vonalat pontosan hová kell húzni, ezt pedig meg tudod tanulni, majd utána tudod gyakorolni, míg végül magabiztosan megy. Saját minták, fantázia-formák, ezekből pedig mandalák és tájképek pedig már nagyon hamar születnek, amikor lendületbe jön az ember: a saját belső világunk, a hangulatunk és érzéseink már a legegyszerűbb, első próbálkozásainkban is mindig megjelennek. Ettől lesz igazán szép és egyedi minden egyes alkotás.

Saját tapasztalat, hogy a saját rajzokat kiszínezni ad végül igazi feloldódást, kikapcsolódást és sikerélményt, többet, mint egy kifestőkönyv, hiszen így valóban az alkotás egésze a sajátod, csak a Tied, nem csupán a színei.

Összességében úgy gondolom, hogy azoknak, akik szeretnének visszatalálni a színekhez, a saját kezű alkotáshoz, egyszerű kikapcsolódásra vágynak a hétköznapokban, azoknak első lépésként valóban kitűnő választás lehet egy felnőtt kifestőkönyv. De a mások rajzainak vagy saját alkotásunk kiszínezése közötti különbség elég jelentős – ezt annak, aki “valami többre vágyik”, feltétlenül érdemes megtapasztalnia.

További ihletett, derűs hetet kívánok Neked! J

Mucsi Tina

~~~

Ha Te is többre vágysz a kifestőkönyvnél… 🙂

Egyszer volt, hol nem volt…

Fogadjátok szeretettel Vera beszámolóját az első Csodaország tréningről!:-)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Csodaország, melyet pár bátor résztvevővel meglátogattunk, és nagyon érdekes kalandokban és felismerésekben volt részünk. Az első napon a bátor jelentkezők eleinte megszeppenten, megilletődötten nézegették Csodaország bejáratát, és azon tanakodtak, vajon belépjenek-e? Mi lesz, ha…? És egyáltalán, biztos, hogy jó ötlet belépni azon a bizonyos kapun? Vajon mi vár rájuk odabent?

Mivel az “idegenvezetőjük” nagyon is biztatta őket, így mindannyian úgy döntöttek, hogy mit veszíthetnek és beléptek Csodaországba… 🙂 (tovább…)

Csodaország© 3 napos Holisztikus Önismereti és Alkotó Terápia

“Fogta az icipici aranykulcsot, kinyitotta vele a parányi ajtót, amely a kertbe nyílt, majd kihúzta zsebéből a gombamaradékot, s addig harapdálta, amíg megint húsz centiméternyire nem törpült. Aztán lement a szűk átjárón; s végre-valahára ott volt a gyönyörű kertben, a tündöklő virágágyak meg a hűs szökőkutak között.”

(*Alice Csodaországban)

Tölts velünk egy pihenős-feltöltős-alkotós hétvégét!:-) >>>


Valami egészen más

Szeretem és nagyra értékelem a napi rutinokat, mert sokat segítenek az időspórolásban és a szabadidőteremtésben. De ezek nem tévesztendőek össze a megszokásokkal, amelyeknek valódi jelentőségük és értékük sokszor már nincs is, csak egyszerűen megkövesedett “berögzültségek”. Ez utóbbiak a hétköznapi szürkeség és unalom előidézői és a derűs, élénk, élményekkel teli hétköznapok legfőbb ellenségei. Nyilván nem mindig van lehetőségünk arra, hogy egzotikus, kalandos utazásokkal vagy extrém élményekkel fűszerezzük a hétköznapjainkat, az újabbnál újabb tárgyak beszerzése, amelyektől az felvidító, kielégítő érzéseket reméljük, pedig egyenesen tévútra visznek.

De mit tehetünk, hogy a hétköznapokban is inspiráló, újszerű érzéseket éljünk át és ezek segítségével könnyebben túllendüljünk a mindennapok feladatain és még jobban érezzük magunkat a bőrünkben?

(tovább…)

A király beszéde, más szemszögből

A méltán bőkezűen díjazott filmet az elmúlt hetekben már sokat dicsérték és kritizálták,  forgatták jobbra-balra (bár én egy kritikát sem olvastam el róla, mielőtt tegnap végre megnéztem, szándékosan), kiemeltek és szapultak benne részleteket és alakításokat. Engem egészen más is megragadott benne. Szeretném a filmet most egy kicsit rendhagyó szempontból méltatni, mint a kritikusok és az Oscar-kiosztók. (tovább…)