Mindigis szerettem rajzolni, gyermekkorból hozom ezt a szenvedélyt. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mindig tudtam úgy rajzolni, festeni, ahogyan most. Nekem is tanulni kellett.
1. Az alapok
Az első és legfontosabb tapasztalatom a rajzolással kapcsolatban az, hogy ha úgy érzed és mindenki azt mondja, mondta mindig, hogy “de szépen rajzolsz!”, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy igazán tudsz.
Különböző szintű velünk született rajztehetséget hozunk magunkkal, ami elsősorban nem a kéz ügyességét, hanem a látásmódot jelenti: azt, hogy hogyan érzékeljük és adjuk vissza a bennünket körülvevő világot. Ez aztán az évek múltával sajnos nagyon könnyen a háttérbe szorulhat, megkophat akár már a kisiskolás gyermekkortól, amikor hangsúlyosan a “tanulós” bal agyféltekénké lesz a főszerep. A belső egyensúly érdekében ezt muszáj ellensúlyozni, így nagyon fontos lehet, hogy tudatosítsuk a hozott látásmódunkat és tanuljunk még hozzá: a művészi látásmód és a rajztechnikák ugyanis megtanulhatóak és ezek után bármikor tudatosan előhívhatóak, gyakorolhatóak!
Az első rajztitkom tehát, hogy félretettem a pökhendi “én már úgyis mindent tudok a rajzolásról”-hozzáállást és nyitottan, őszinte kíváncsisággal elsajátítottam az alapokat. Ami életem egyik legjobb döntése volt.
2. A gyakorlás
Amikor csak tehetem, lépten-nyomon!
Nagyon értékes tapasztalat lehet mások munkáit megfigyelni és utánozni, akár a technikáját, akár a stílusjegyeket, a gyakorlás pedig egy idő után óhatatlanul továbbvisz ennél: beleolvad a személyiséged és valami egészen egyedi lesz a végeredmény. De csak akkor, ha sokat gyakorolsz. A legnagyobb kincs az, ha saját tapasztalatokat szerzünk, saját stílust fejlesztünk ki, amikor úgy alkotunk, hogy abban már igazán benne vagyunk és nem csak másolunk.
A második rajztitkom: rajzolj, alkoss minél többet, ha teheted, akár naponta pár percet! Megbánhatatlan időtöltés és nem hízlal, nem káros az egészségre. 🙂
3. A folytatás
Van egy mondás, miszerint “ha valami nem épül, akkor pusztul”. Olyan nincs, hogy valami csak úgy “van” és nem változik. Ha dolgozunk rajta és hozzáteszünk, akkor épül, ha nem foglalkozunk vele, akkor pusztul. Így van ez a rajzolással is.
Az alapok begyakorlása után nagyon érdemes továbblépni és megnyílni az új technikák, lehetőségek felé is! A grafitceruza után elővenni a színes ceruzákat és velük is kísérletezni, vagy a külső valóság ábrázolása után “befelé” is nyúlni és a saját érzéseinket megörökíteni… Fantasztikus, felemelő felfedezőút ez, ami önmagában is izgalmas és élvezetes és egy-egy technika elsajátítása, így a kész alkotások adta sikerélmény is minden esetben életminőség-javító hatású.
A harmadik rajztitkom tehát az állandó nyitottság az újabb és újabb lehetőségek és technikák felé, a kísérletezés, a folyamatos fejlődés.
Tehát kezd el bátran az alapokkal, gyakorolj és légy nyitott – kívánok Neked is hasonlóan élvezetes utat a rajzolás és festés birodalmában! 🙂
Sok szeretettel:
Tina
~
Legutóbbi hozzászólások