Gyakori félreértés a manapság oly divatos “jobb agyféltekés problémamegoldás” emlegetésekor, hogy a bal agyféltekét lefokozzuk, mintha csak az valamiféle kolonc volna a fejünkben. Pedig erről szó sincs.

A két agyfélteke más-más funkciókat lát el, ha valamire megoldást keresünk: a bal félteke összegyűjti, kategorizálja az információkat és nyelvi formába önti a megfigyeléseket, a jobb pedig ezzel egyidőben előítéletektől mentes, objektív szemmel figyeli a kutatás tárgyát és mindazt, ami a külvilágból látható. Azt figyeli, hogy mi illik bele a probléma megoldásába és megpróbál közben még többet és többet látni a valóságból, miközben a bal félteke mindenhez előző tapasztalatokból származó szavakat, emlékeket kapcsol. Az egyik gondolkodásmód nem jobb vagy rosszabb mint a másik, csak egyszerűen más a funkciójuk. Miközben a jobb félteke elképesztő mennyiségű vizuális adatot nyel le, figyeli a mintázatokat, illesztgeti az összeillő mozaikdarabkákat, nem képes azokat megállapításokká, ítéletekké alakítani. A bal pedig csak a saját feladatát képes végezni, ami a részletek elvonatkoztatása, az elnevezés, az elemzés, a kategorizálás.

Éppen ezért egy probléma megoldásához elengedhetetlen, hogy a két félteke ne egymás ellen harcoljon, hanem összedolgozzanak. Hogy egymást kiegészítve, egybefonódva tegyenek értünk, vagy amikor az egyik munkájára erőteljesebben szükségünk van, a másik önként háttérbe vonuljon.

A hétköznapok örvényében a legtöbbünknél domináns bal agyfélteke könnyedén “lenyomja” a jobbot: ez, mivel nem érti az időt, a rohanást, a határidőket, a számokat, önként és dalolva adja át az irányítást a balnak az életünk nagyobbik részében. Az ellenkező irányba viszont ez már nehezebb dió… Nem elég ugyanis a bal féltekét megkérni arra, hogy kapcsol(ód)jon ki egy kicsit, mert nem fog. Annyira megszoktunk egy (nagyrészt) bal agyféltekés mindennapi menetrendet, hogy nem is igazán tudjuk, mit tegyünk, amikor például újszerű, kreatív ötletekre van szükségünk vagy amikor egyszerűen pihenni, lazítani, belefeledkezni, “csak vizuális információt gyűjteni” (= egy Buddha nyugalmával nézni ki a fejünkből) vagy alkotni szeretnénk. Ehhez valahogyan el kell érnünk, hogy a bal is önként fújjon visszavonulót!

Arra gondoltam tehát, mutatok Neked most néhány nagyon egyszerű “művészi” trükköt arra, hogy hogyan érheted el, hogy a bal félteke egy időre önszántából pihenőre vonuljon és átadja az irányítást a jobbnak!:-)

1. Robert Henri (1865-1929) amerikai festőművész és tanár úgy érte el a saját maga által “magasabb állapotnak” nevezett ihletettséget, hogy alkotás előtt egyszerűen hosszasan a kezében tartotta az ecsetet. Thackeray és Southey angol írók érdekes módon ugyanezt tették a tollal. Valószínűleg ilyenkor a hosszasabb tétlenség az, ami a “mindennek-kell-hogy-értelme-legyen” beállítottságú bal agyféltekét pihenésre készteti egy ilyen helyzetben illetve persze egyfajta pavlovi reflex is dolgozhat a háttérben.

2. A “fejtetőre állított rajzolás” egy közkedvelt trükk, mert sokat segít az elvonatkoztatásban. Egyszerűen próbálj úgy lerajzolni egy fotót vagy rajzolt-festett műalkotást , hogy a feje tetejére állítod a képet. Ha az agy kevésbé foglakozik azzal, hogy mi látható a képen és “csak” vonalakat, absztrakt formákat ismer fel és jelenít meg a rajzolás segítségével, akkor azt a bal agyfélteke nem tudja értelmezni, így automatikusan visszavonul és átadja az irányítást a jobbnak.

3. A kisméretű, gyors, vázlatos rajzok készítése szintén “elaltatja” a bal féltekét és elmerült, ellazult állapotba hoz. Nem kell foglalkozni azzal (talán ez a legnehezebb), hogy pontos, élethű, művészileg értékelhető vázlatok szülessenek. Ennek a gyakorlatnak nincs olyan célja, hogy a végeredmény tökéletes legyen – sőt! Éppen a maximalizmus elengedése, az elvárások elengedése a célja, ami így a bal agyfélteke háttérbe vonulását eredményezi.

4. Gyermekek egyik kedvenc elfoglaltsága a felhők nézegetése és azokban felismerhető formák keresése. Ugyanezt megtehetjük egy festék vagy akár kávéfolttal, amit egy papírra löttyintünk és hagyunk megszáradni. Utána pedig kereshetünk, belerajzolhatunk ceruzával vagy tollal felismerhető alakzatokat, ember-, állat- és tárgyformákat.

5. F. D. Barrett vezetési szakértő úgy tartja, hogy “ha a test el van foglalva valamilyen egyszerű, ismétlődő tevékenységgel, akkor az elme szabadon szárnyal” – ezt tapasztalhatjuk például kertészkedés vagy kocogás közben is. Az unalmas, ritmikus elfoglaltság bekapcsolja a jobb agyféltekét és kikapcsolja a balt. Így aztán ugyanannak a vonalnak többször átrajzolása vagy ugyanannak a mintának az ismétlése is meditatív, ihletett állapotba hoz bennünket. (Ez utóbbi trükk ihlette többek közt egyébként a Rajzmeditáció© felnőtteknek program létrejöttét.:-))

A fenti trükkök közül tehát bármelyik kiválóan alkalmazható akár néhány perc alatt is, hogy gyorsabban, erőlködés nélkül elérjenek bennünket a kreatív gondolatok, ha szeretnénk megoldani, létrehozni vagy alkotni valamit vagy egyszerűen ha szeretnénk egy kicsit relaxálni.

Pihentető, ihletett tavaszt kívánok!:-)

Szeretettel:

Tina