Van, aki a színházjegyeit egyszerűen borítékokban tárolja a lakása különböző pontjain, jobb esetben egy helyen. Van, aki a fotóalbumokba teszi be ezeket a képek mellé és van, aki néha beléjük botlik, amikor a zsebeit pakolja át és akkor bedobja őket egy kéznél levő fiókba, ahonnan az majd ismét hónapok múlva kerül elő…
De mit kezdjünk a múlt év már fölösleges, mégis szép emlékeket idéző cetlijeivel januárban? Kidobjuk őket vagy ne dobjuk?
Könyörgöm, NE DOBJUK!
Jegyek, bérletek
Bizonyára nem vagyok egyedül azzal, hogy én bizony szeretem eltenni a színházjegyeket. Meg a mozijegyeket is. A múzeumi belépőket. De a dolog itt nem áll meg: van gyűjteményem (üres) teafilter-papírokból, csokiporos tasakokból, csokipapírokból. Papír teásdobozokból, gondosan lapra hajtva. Persze, a szebbekből, különlegesekből. (És a kevésbé szebbekből is.) Szépen illusztrált sütisdobozok papírjából, sőt, chipses zacskókból, amelyeken szép, korabeli fotó van. (Van ilyen, angol márka.) Ráadásként pedig a minap bukkantam rá a gyermekkori matrica-gyűjteményemre, benne egy tasak 1997-es bkv bérlet-stóccal… Igen, miközben fengshuisként fennen hirdetem, hogy “szabadulj meg a kacatoktól!”, titokban lelkes papírgyűjtő vagyok, tessék, lebuktam.
De nyugtassatok meg, hogy nem vagyok ezzel egyedül! Cserébe megmutatom, hogy mi mindent lehet kezdeni ezekkel, hogyan lehet emlékként vagy akár inspirációként tárolni ezeket egy kifejezetten erre kitalált és könnyen létrehozható emlékalbumban.
Mi ez?
A szép angol néven smash booknak nevezett füzethez hasonló albumok titkon itthon is dívnak, csak esetleg nincs külön elnevezésük. Ilyesmi akkor keletkezik, amikor kinevezünk egy füzetet és abba ragasztgatjuk a cetligyűjteményünket. A jegyek és csokipapírok sokasága ilyenkor kiegészülhet még kávézóbeli telefonszám-firkantásos szalvétákkal, cukros tasakokkal, post-it-ra vetett szerelmetes üzenetekkel, ünnepi bevásárlólistákkal, időpontokról árulkodó újságsarkokkal – jellemzően gyakorlatilag bármivel, amit ott és akkor zsebre tettünk és ami ott összegyűrődött, majd otthon mosás előtt kiesett belőle, de mi mégis eltettük.
De inspirációs naplónak is használhatjuk: beletehetünk bármit, ami a hobbinkhoz, munkánkhoz szembejön velünk egy újságban, egy szórólapon, egy névjegyen vagy bármi laposabbon, ami elfér a füzetben.
Hogyan készül?
Ez a legegyszerűbb: a smash bookban az a jó, hogy nem kell hozzá semmi különös, csak egy akármilyen füzet, egy (filc)toll és egy ragasztó (esetleg még egy olló) és díszítésnek bármi, ami a kezünkbe akad még a háztartási fiókban a cetlikáoszunkban.
Aztán persze tőlünk függ, hogy ezt ötvözzük-e egy art journallal vagy sketchbookkal (rajzfüzettel), a határok kellemes rugalmasak és akár teljesen elmoshatóak.
Mutatok szépeket, jó?:-) (linkek a kép alatt)
Egy sk. borító:
Ez a hölgy a jelek szerint egy áruházban járt és ennek utólag is nagyon örül: van itt számla, tasak, repi könyvjelző, kávéházas blokk, magazinból kivágott, örülős néni…
Az alábbi smash book tulajdonosa célirányosan szedte össze az érdeklődése szerinti cuccokat és egy halomba ragasztgatta. Íme egy tematikus példány: újságkivágások a “tetszik-kérem!”-téma körül.
Itt pedig jegyek, Párizs, hála-érzés…
És végül egy videó, az egyik kedvencem a témában. Imádom a rajzolt pudlit és mellette a madártollat, a fotókat…!:-)
Szóval:
1. Ki ne dobj semmit! Ragaszd inkább füzetbe!
2. Egy ilyen füzettel a sokszínű gyűjteményem és a fengshuis-rajzolós lelkem is abszolút kiegyezik.
Szerintem a Tietek is.:-)
A kis kitérő után – amit, bízom benne, nem bántatok – legközelebb folytatódik az art journal téma!:-)
Kapcsolódó cikkek:
- Az “art journal” (művésznapló) titkai 1. – A sketchbook, avagy vázlatfüzet
- Az “art journal” (művésznapló) titkai 2. – Travel journal, azaz rajzos útinapló
- Az “art journal” (művésznapló) titkai 3. – De pontosan MIBE művészkedjünk?
- Az “art journal” (művésznapló) titkai 4. – Gyermekünk saját mesekönyve
- Akvarell, sketchbook, art journal – egy örömalkotó hétvége képei
- Neked sincs időd már semmire karácsonyig? (sk. képeslap tippel)
Megnyugtatlak, Tina! 🙂 A téli szünetben anyukámnál megtaláltam én is a régi matricagyűjteményemet, sk emeletes polcocskákkal beépített, kidekorált papírdobozban, és a ’86-92-ig az összes havi buszbérletet, gondosan sorbarendezve. A szalvétagyűjteményem is meglett – anyukám csodálatos gyerekkori szalvétái is benne vannak. A csokipapírokat a cipősdobozból pedig most dobtam ki… Csalódtam bennük 🙂 Nem a régi magyar csokikat gyűjtöttük, hanem a nyugatiakat a ’90-es évekből, amik alig változtak… 🙂