Juj, a kedvenc témám!:-) Már csak azért is, mert mondhatni gyermekkori álmom valósult meg azzal, hogy a rajzolást és az utazást mostanság már rendszeresen együtt élem meg. Az meg külön felemelő, hogy mindezen utazási élményeket lehetséges naplózni is… De mi az, hogy lehetséges: kötelező!!:-)))
A travel journal egy olyan, “hátizsákba is beférő”, így általában max. A5-ös füzet, amely egy adott utazás, nyaralás élményeinek naplózására alkalmas. Innentől pedig már él a kreatív emberek szabadsága: van, aki ebbe csak rajzolni, festeni szeret és van, aki a rajzokat mellettük írásos formában kommentálja is; van, aki polaroid géppel vagy hordozható mininyomtatóval azonnal fotókat is beleragaszt út közben; van, aki az utazás során szerzett összes (kisalakú) prospektust, blokkot, számlát, szalvétát, belépőjegyet is ebbe gyűjti, sőt, présel bele virágokat, leveleket. És van, aki borítékokkal, uzsonnás zacskókkal, üvegcsékkel és kis dobozokkal indul el és csak később, otthon készíti el az útinaplót.
Én most elsősorban arra szeretnék kitérni, amikor valaki (ma még/már) rendhagyó módon útközben itt-ott lecsüccsen egy füzettel és rajzeszközökkel és alkot. Amikor valaki nem (csak) fotózza azt a szobrot, hanem egy gyors vázlatot rajzol róla, majd kifesti vagy amikor úgy megragadja egy egyszerű virágzó fa a parkban, hogy úgy dönt, hogy a múzeumokba való rohanás előtt/alatt/helyett leül és rajzol…
Mert miért is jó ez?
Egyrészt megadja az utazásnak az egyik legfontosabb lényegét: a pillanat megélését és a pihentető belefeledkezést.
Fotózni is nagyon jó, de utazás alatt sokszor eközben éppen a lényeg veszhet el: “gyorsan lefotózok mindent, aztán később megnézem a képről”… Ismerős?:-) De akkor miért vagyok ott? Nem pihenni, látni, tapasztalni, élmény-szerezni mentem? De. Egy szépséges természeti forma vagy épület, növény vagy állat rajzos megörökítése pedig éppen erről szól, hiszen az nem csak egy futó pillanat: hosszú percekig megélem azt, ami ott és akkor VAN. Belefeledkezett alkotás közben az alkotó eggyé válik a folyamattal és a művével, EZ pedig egy nagyon mély lelki élményt ad és azonosulást az úticéllal, a vágyott környezettel. Ha pedig a végeredmény tetszetős is lesz – és ehhez “csak” gyakorlás kell -, akkor az elkészült alkotás egy örök emlék, amiben tényleg benne vagyunk.
Én rendszeresítettem egy füzetet, amibe a családi kirándulások alkalmával rajzolgatok – ezt elkezdem, betelik, ráírok tól-ig dátumot, aztán jöhet a következő -, nyaralni pedig egy A5-ös vagy kisebb, színes papírköteggel indulok neki, amelyeket telirajzolva-festve később fűzök le a fotókkal és egyéb “lapos”, lefűzhető emlékekkel együtt. (Egy legközelebbi alkalommal ezt is megmutatom!)
Most viszont mutatok ismét néhány külföldi kedvencet!
Egy fantasztikus utazó művész képeit csodálhatjátok meg a képre kattintva:
Gyönyörű füzet-festmények:
Anita Davies
Catherine blogját azért szeretem nézegetni, mert látható, hogy milyen lelkesen gyakorol, rajzol, fest, fejleszti magát tudatosan, keresi a témákat és próbálgatja a technikákat – róla tényleg példát vehet mindenki, aki (tévesen) úgy gondolja, hogy ő nem képes ilyesmire…!
catherinestudio.blogspot.hu
Ez pedig ugyan nem rajzolgatós, hanem sokkal inkább scrapbook-jellegű kirándulós napló egy gyerkőcnek/-ről, de nem tudtam nem betenni ide! Valami bámulatos, nagyon érdemes végigmazsolázni a képeket – akit EZ nem inspirál, az tényleg fából van!:-)
Kirándulós napló
Még egy gyűjtögetős példa:
Kagylók, kövek, anyagdarabkák… Imádnivaló gyűjtemény!
Jövő héten a “MIBE alkothatunk?” témára gondoltam, jöhet?:-)
Addigis, ha múlt hét óta sikerült előhalászni néhány ceruzát és tollat, kapjatok elő egy jegyzetfüzetet is és egyszerűen RAJZOLJATOK! Sétáljatok egyet a parkban vagy kiránduljatok az őszi erdőben és próbáljátok lerajzolni csak 5-10 percben, ami megihlet!
Nyitott szemmel-szívvel járni, belefeledkezve alkotni – és közben kikapcsolódni, pihenni! Ezt kívánom Nektek a jövő hétig, akkor pedig folytatjuk!:-)
Tényleg meghozod az ember kedvét ezekkel a bejegyzésekkel és a fantasztikus illusztrációkkal…! Középiskolás korom óta nem rajzoltam, remélem, sikerül magamban előbb-utóbb újra lerombolnom a gátat, és bele merek majd fogni. 🙂