Az alábbiakban Csíkszentmihályi Mihálytól idézek: a kutató azon munkájáról ír, amikor kiemelkedő tehetségű alkotókat, kutatókat, felfedezőket interjúvoltak meg a munkájukról és annak folyamatáról:
Még egy dolog jellemző a kreatív munkára, ez pedig az, hogy sosincs vége. Más szóval, mindenki, akit meginterjúvoltunk, azt mondta, hogy egyaránt igaz az, hogy pályájuk minden percében dolgoztak, és az is, hogy egész életükben egy napot sem dolgoztak. A rendkívül nehéz feladatokban való legmélyebb elmerülést is szórakozásként élték meg, üdítő és játékos kalandként.
Könnyű ajakbiggyesztve fogadni ezt a hozzáállást, a kiváltságosok előjogának tekinteni a kreatív egyének belső szabadságát. Míg többségünk unalmas munkákkal vesződik, nekik megadatott a luxus, hogy azt csinálják, amit szeretnek, nem is tudván, vajon az munka-e vagy játék. Ebben lehet némi igazság. Ám ennél sokkal fontosabb véleményem szerint a kreatív személyek által közvetített üzenet: Ön is azzal töltheti az életét, amit szeret. (kiemelés tőlem) Elvégre interjúalanyaink többsége nem született gazdagnak; sokuk szerény körülmények között nőtt fel, és megküzdött azért, hogy olyan karriert építsen, amely lehetővé tette számára, hogy továbbkutassa azt, ami érdekelte. Ha az a szerencse nem is adatik meg nekünk, hogy egy új kémiai elemet fedezzünk fel, vagy egy nagyszerű regényt írjunk, a kreatív folyamat önmagáért való szeretete mindenki számára elérhető. Nehéz ennél gazdagabb életet elképzelni.
(forrás: Csíkszentmihályi Mihály: Kreativitás – a flow és a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája)
Legutóbbi hozzászólások