A legendás nyomozók szülőatyjuk-anyjuk leírásai szerint roppant büszkék a maguk logikus észjárására. Arra hideg fejre és racionalitásra, amivel mindig tökéletesen megoldják a bűntényeket. Kamaszkorom óta “figyelem” és csodálom őket, depláne a szerzőket, akik életre keltették ezeket a figurákat. Mindig azt hittem róluk, hogy tökéletesek és tévedhetetlenek. De most, 36 éves korom előtt néhány hónappal, íme, lelepleztem őket! Igen és igen! Ők is tévedhetnek!
Logika és racionalitás? Hideg fej? Olyan biztos ez?
A minap egy Sherlock Holmes epizódban figyeletem Jeremy Brettet. Imádom az általa alakított nyomozót. Vadászkutyaként szimatolt körbe egy szobában, cikázott ide-oda, se hallott, se látott, szinte repkedett, táncolt a bűntett helyszínén… Ez valóban a hűvös, logikus bal agyfélteke munkájának a jele volna? De nem bizony! Sherlock ott minden volt, csak “bal agyféltekés” nem. A jobb agyféltekéjét használta, hogy mindent észrevegyen, hogy összeálljon az agyában a teljes kép és ehhez öntudatlanul szinte művészi mozdulatokat hívott segítségül, mondhatni transzba esett. (Brett egy zseni volt színészként. Sajnos már 16 éve nincs közöttünk.)
Másik nagy kedvencem sokatokhoz hasonlóan Hercule Poirot, a bogaras (szerintem kissé kényszerbeteg) kis belga, aki annyira nagyra tartja “a kis szükre agysejtjeit”. Azt sejteti ezzel, hogy nála intelligensebb, akkurátusabb, pontosabb, precízebb problémamegoldó a Földön nincs (és ezt hangoztatja is szerénytelenül nem ritkán). Ugyanakkor figyeljük meg: nem egyszer jut úgy a megoldásra, hogy hátradől, behunyja a szemeit és aztán egy nagy mosoly kíséretében egyszerre “megvilágosodik”. Így csak a jobb agyfélteke képes dolgozni – természetesen a bal félteke információgyűjtése és rendszerezése után.
De megemlíthetjük a szertelen és bumfordi Colombót, aki mindig elfelejt valamit megkérdezni – tipikus “szórakozott professzor”, jobb agyféltekés zseni. Vagy Petrocellit, akinek bal agyféltekés ügyvédi munkája van ugyan, de emellett a magánéletben mégis olyan rendszertelen és szétszórt életet él, hogy évekig építi a házát, az mégsem készül el soha…:-) Legújabban pedig Monk, a flúgos nyomozó állt be a sorba.
Egyszóval ezentúl ne higyjétek el legendás nyomozóinknak, hogy ők a hűvös logikai képességeik miatt olyan zseniálisak! Sikerük titka a kivételesen jól működő jobb agyfélteke – ez látszik a kis megrögzött szokásaikon, szórakozottságukon, az átlagostól-eltérésükön -, amely a ballal együttműködve a legnagyobbak közé elemik őket. Mégha csak kitalált figurák is.:-)
Legutóbbi hozzászólások