Albumokba zárt szeretet

A Kreatív Nők interjúsorozat következő alanyával már évek óta ismerjük egymást és hasonló a szenvedélyünk: ez pedig a SCRAPBOOK, vagy magyar nevén a kreatív albumkészítés. Ennek a hobbinak – amely egy hobbin jóval túlmutat, de ez majd az interjúból ki is fog derülni – az alapja az, hogy a fotókon megörökített pillanatokat ne csupán egy egyszerű fotóalbumba “soroljuk be”, hanem a számunkra különösen kedves képeknek különböző, leginkább persze papíralapú technikákkal körítést adjunk és ezáltal magunkból és a képhez fűződő érzéseinkből is hozzátegyünk egy darabot.

Kattints a képre GIGI BLOGJÁHOZ!

Budaházi Brigitta (alias Gigi) a Scrapbook.hu közösségi oldal egyik megálmodója és tulajdonosa. Ahogyan a scrapbookozás is túlmutat egy egyszerű hobbin, az alábbi interjú is túlmutat egy egyszerű interjún, ezt már előre elmondhatom. Gigi kreativitása és kitartása példaértékű, a kérdéseimre adott nyílt, nagyon őszinte válaszai pedig mélyen meghatottak és elgondolkodtattak. Az interjú ugyan kicsit hosszúra sikeredett, de állíthatom, hogy nagyon érdemes végigolvasni, mert igen sok tanulsággal szolgálhat mindenki számára!

- Gigi, mikor és hogyan találkoztál először a scrapbook hobbival?

2005 év végén az interneten szörfölgetve találtam rá és azonnal megfogott. Még azt sem tudtam, hogy scrapbook a neve, sőt, semmit nem tudtam még róla, csak azt éreztem, valami hihetetlenül személyes, kreatív, és számomra vadiúj dologra bukkantam. Vonzott, szinte magába szívott, ezért szenvedélyesen belevetettem magam és amit csak az internet segítségével lehetett, elolvastam és igyekeztem megtudni róla. Megtudtam, hogy Amerikából és angol anyanyelvű országokból származnak az első scrapbook albumok és hogy napjainkban leginkább közösségi honlapokon tájékozódhatunk leghatékonyabban erről a tevékenységről. A 2006-os évben kezdtem el digitális, majd később hagyományos scrapbook oldalakat is készíteni.

- Mitől kivételes szerinted és számodra ez a hobbi, vagy ahogyan mindketten fogalmazni szoktunk ezzel kapcsolatban, ez az „életfelfogás”?

A scrapbookozást a személyiségfejlődés és az életminőség-fejlesztés szempontjából tartom hasznos tevékenységnek, ezen túlmenően persze a kreatív önkifejezés ennek ugyanolyan fontos eleme. A tudatos alkotás során ugyanis a mindennapi csendes csodáknak, az elillanó perceknek adhatunk hangsúlyt és értéket, ha scrapbook albumokba foglaljuk őket. Ezzel együtt olyan ajándékozási formákra ad lehetőséget, amelyekben száz százalékosan saját magunkból adhatunk egy darabot a másiknak.

Ez egy olyan komplex művészeti ág, ami gazdagítja a szellemet, hiszen a szenvedélyes alkotás közben új ismeretekkel is gazdagodunk. Megtanulhatunk bánni a különböző anyagokkal, fejleszthetjük az írás- és kifejezőkészségünket, igényünk lesz rá, hogy megtanuljunk szépen fotózni, többet akarunk majd tudni a kompozícióról és számos (kreatív) technikai ismeretet sajátítunk majd el.

Mindezeken túl a közösségi honlapokon új ismeretségekre és barátokra tehetünk szert. A különböző játékok, szavazások, a nyilvános galéria és fórum, a nyílt klubnapok és fórumtalálkozók lehetővé teszik, sőt indukálják a mai, néha elszigetelt életmódban, de mégis ugyanolyan élethelyzetben élők számára ezekbe a közösségekbe, de tágabb értelemben a társadalomba történő reintegrálódást. Ezek miatt nemcsak az egyéni fejlődés szempontjából, de közösségi szempontból is rendkívül hasznos, kivételes és végtelenül értékes tevékenységnek tartom.

Számomra pedig azért kivételes, mert minden téren kiteljesít. Segítségével megtanultam másképp szeretni a családomat, a környezetemet és az életet. Olyan hobbira találtam rá, amely hivatássá nőtte ki a szívemben magát. A helyemen érzem magamat attól, hogy nem kell mást tennem, mint önmagamat adnom és abban segíteni a többieket, hogy felszabadultabban merjék szeretni az életüket és kifejezni szeretetüket mások felé.

- Mikor jött az ötlet, hogy “főállásban” is ezzel foglalkozz és ez milyen nehézségekkel járt?

2006 májusától vettem részt aktívan az első magyarországi scrapbook közösségi portál életében, amelynek a szerkesztője lettem, ezt nagyon szerettem csinálni. 2007 szeptemberében fogalmazódott meg bennem először, hogy milyen jó lenne Magyarországon ezt a tevékenységet profi keretek között művelve elterjeszteni és mennyire szívesen tennék meg ezért minél többet, akár vállalkozóként is. Elkezdtem tervezni, gondolkodni és más szemmel nézni a külföldi oldalakat, megfejteni őket üzleti szempontból is. Óriási papírokra honlap-vázlatokat rajzolgattam és a férjemmel osztottam meg a terveimet. Mivel az ő és családom részéről maximális lelki támogatást kaptam ötleteimhez, ez szárnyakat adott nekem. Elhatároztam, hogy ha megfelelő társakat találok hozzá, létre fogom hozni Magyarországon az első olyan vállalkozást, amely külföldi mintára, de a hazai gondolkodásmódhoz igazítva, profi eszközökkel, de csak és kizárólag a scrapbookozásról fog szólni! Elterjesztjük és megszerettetjük az albumkészítést Magyarországon! Jelentkeztem egy hazai kreatív hobbikellék-forgalmazó cégnél, akik támogatásával megtehettem az első lépést a célom felé: elkezdtem dolgozni a 2007 őszén megjelent könyvemen. Ez álomszerű volt! Akkoriban történt, hogy felismerhettem egy új barátban azt az embert, aki rövidesen társam lett közös üzleti vállalkozásunk létrehozásában. Hámos Beával, akit szintén a scrapbook révén ismerhettem meg 2008 januárjában, olyan mély lelki barátságot kötöttünk, amely már több mint két éve ad mindkettőnk számára kölcsönösen erőt. Ráébredtünk, hogy közösek a céljaink és azonos lelki értékekből táplálkozunk és hogy mindketten fontosnak tartjuk, hogy a szeretetet közvetíthessük az emberek felé. Ekkor fogalmaztuk meg, hogy nem szeretnénk mást csinálni, mint egy olyan munkahelyen dolgozni, amely a scrapbook magyarországi elterjesztésére jön létre és amely néhány ember számára teljes munkaidős elfoglaltságot biztosíthat.

Mindezek eredményeként 2008-ban előbb létrehoztuk ingyenes e-magazinunkat, majd a cégünket is megalapítottuk, utána 2009-ben külföldi mintára a közösségi honlapunk és webáruházunk is megnyitott, az idei év során pedig Kreatív Stúdiónk működtetésével arra is lehetőség nyílt, hogy a Scrapbook.hu Kft az ingyenes Scrapbook Kluboknak és a különböző scrapbook tanfolyamoknak helyt adva tovább szélesítse a scrapbook hazai spektrumát.

- Igényelt valamilyen átszervezést a családi éltetekben ez a váltás? Pontosan milyen támogatást kapsz a családodtól, hogy mellettük a vállalkozásodra is elég energiád jusson?

Igen, abszolút átszervezést és változásokat igényelt. Mivel a GYES megszűnt és a munkahelyemre nem vettek vissza és én sem terveztem állást keresni, kiváltottam a vállalkozói engedélyt. Úgy gondoltuk, hogy amíg nem jön létre „az álomcég”, addig alkalmi honlaptervezési és programozási munkákat vállalok majd. A férjem húsz éve egy drogterápiás otthon terápiás munkatársa. Tulajdonképpen az ő közalkalmazotti bére képezte néhány hónappal ezelőttig négytagú családunk egyetlen stabil bevételét. Őszinte leszek: mindez sok nélkülözéssel, lemondással és áldozatokkal járt a családunk minden tagja részéről. A férjem nélkül, a tágabb családom és egy régi barát közös segítsége nélkül biztos, hogy nem ott tartanék, ahol ma. Ez egyaránt jelentett és jelent ma is lelki támogatást, időráfordítást és anyagi segítséget.

- Úgy tudom, hogy a vállalkozásoddal párhuzamosan az elmúlt években spirituális szinten is sok változáson mentél keresztül… Ha van kedved, kérlek, mesélj erről is pár szóban!

Igen, valóban! Erről még soha nem beszéltem nyilvánosan, most mégis kivételt teszek, hátha a példám mások számára is erőt adhat és tanulságot jelenthet.

2007-ben a nagy lelkes üzleti tervezgetést látszólag kerékbe törte, hogy megbetegedtem. Meglehetősen előrehaladott állapotú mellrákot diagnosztizáltak nálam. A betegségem sikeres legyőzése kemény harc volt az életemért és a családomért. Tulajdonképpen ez egy rémálom volt mindannyiunk számra. A gyógyulási folyamatom során azonban (mert hadd nyugtassam meg minden kedves Olvasódat, hála Istennek jó vége lett a dolognak), olyan új belső felfedezéseket tettem a te segítségeddel is, Tina, olyan új ismeretekhez jutottam, amelyek minőségileg jobbá tették az életemet a betegségem előtti időknél. Mertem hinni abban, hogy több adatott meg számomra itt, mint az, hogy 35 évesen befejezzem! Megnyugodva vettem át Isten kezéből ezt a helyzetet és csendesen harcolva „a konvencionális szokásjog ellen” a férjemmel együtt legyőztük a betegséget. Hittünk abban, hogy jó célokat választottunk, amikor egymás mellett döntöttünk, családot alapítottunk és én is hittem, hogy lehet még az álmaimból valami. Ez az időszak végtére is áldást hozott számomra. Személyiségfejlődés szempontjából egy olyan új útra léptem, amely nemcsak a betegséget segített teljesen más szemszögből kezelni, de kitartásra, céltudatosságra, életszeretetre is nevelt.

- Mi az, ami a legtöbb erőt adja Neked jelenleg a mindennapokban?

Több ilyen is van, hadd soroljam fel fontossági sorrendben!

A gyermekeim ölelése és önfeledt nevetése egy-egy közös családi kiruccanáson vagy az otthoni játék alkalmával. A férjem támogató szavai és szerető mosolya. Ha a családom tagjai büszkék a munkámra és érzem, hogy hisznek bennem. Amikor Beával elégedetten összenézünk munka közben. Végül, de nem utolsó sorban minden visszajelzés, amely a környezetemből érkezik, amely igazolja azt, hogy hasznos tevékenységet végzünk a scrapbook elterjesztésével: a csillogó szemek beszélgetés közben, a kézszorítások, a szép ajándékok és a kedves írott sorok, amellyel nap mint nap elhalmoznak szerető ismeretlen és ismerős barátaim.

- Eddigi tapasztalataid alapján mit gondolsz, mi az, ami elsődlegesen a munka és a család összehangolását szolgája a mindennapokban egy nő számára? Vannak esetleg lazító, stresszoldó “trükkjeid”?

Nem könnyű kérdés. Az internetet mindenképp ide sorolnám, hiszen lehetővé teszi otthon is végezhető munkahelyek megteremtését az édesanyák számára. Ezen kívül az online marketing tanácsadói oldalak szintén hathatós segítséget nyújtanak a kezdő vállalkozó nők számára, segítenek az eligazodásban, bátorítást vagy épp kijózanító ismereteket nyújtanak. De éppúgy ide tartozik a kiegyensúlyozott családi háttér és a békés házastársi viszony is. Hiszen, ha meg tudjuk osztani párunkkal a munkát (és itt nem csupán a házimunkára gondolok, hanem a családfenntartással összefüggő minden lelki és fizikai tevékenységre), akkor nyugodtabban és bátrabban tervezheti egy nő új szerepkörbe önmagát, hiszen maga mellett tudhatja a párját is.

Stresszoldó, lazító trükkök? Hm. Ha most humorosan válaszolhatok, akkor azt mondom, ó, én számos trükköt ismerek, csak épp nincs időm alkalmazni őket. A „vállalkozósdi” és az „álom-valóra-váltási”-időszak korántsem könnyű és felhőtlen! Mindennapi nehézségekkel kell megküzdeni, amelyek egyszerre jelenthetnek rajtunk kívül álló okokat és belső vívódásokat is, sőt, mindezt egy időben. Stresszoldásra a lelki építő témájú könyvek olvasását, instrumentális zene hallgatását, egy-egy jó beszélgetést egy baráttal, közös legozást vagy társasozást a gyerekekkel és persze az alkotást szoktam „alkalmazni”. Sőt, nemrégiben voltam egy jó barátnőmnél is, aki gyógymasszőr…

- Milyen terveid vannak az elkövetkezendő évekre?

Hát tervem, az rengeteg van! Az elsődleges célom, hogy még hatékonyabban össze tudjam hangolni a munka és a család fogalmát, hiszen én is még a tanulási folyamat elején vagyok. Szeretném, ha ez a munkahely kinőné magát és még több lehetőséget teremtene arra, hogy Magyarország alkotókész hölgyei és urai megváltoztathassák a környezetüket és belső világukat e sajátos szeretetkifejezés, a scrapbook által. Jó lenne, ha ennek a csapatnak minden tagja, amely most vállalkozásunk mögött áll, abból élhetne, amit most még egyelőre kedvtelésből végez. Hiszen azt mondanom sem kell, hogy ahhoz, hogy akár ez az interjú is létrejöhetett, pont az kellett, amit az elején mondtam: mellém álltak azok a nagyszerű emberek, akik profi szintű munkájukkal felkarolták az alapötletemet és a maguk tudását, jó szándékát, személyes céljaikat és pozitív hozzáállásukat egyesítették ebben a közös vállalkozásban.