Még egy levél

Olvassátok szeretettel, mekkora utat tett meg Ildi már eddig – és hogy ezt milyen életörömmel teszi továbbra is!:-)

“Akkor éreztem magam utoljára így, amikor a szülész orvosom kívánságára a szülésről meséltem el az élményeimet egy magnókazettára. Akkor úgy éreztem, hogy a kisfiam, az új csoda születése áll a középpontban, és nem is sejtettem, hogy az én saját életem utolsó szakaszához érkeztem. Most már le merem írni, hogy nem vagyok született „ősanya” típus, de jó anya vagyok. Azt, hogy ezt a mondatot le tudom meggyőződéssel írni, Tinának köszönhetem.

A kisfiam (5éves) beszédfogyatékos, kevesebb a szókincse, illetve a nyelvtani helyesség szempontjából sem éri el korosztályának szintjét. Miután nagyon sok vizsgálaton átesett (hallás, fül-orr-gégészet, pszichológia, neurológia) bizonyossá vált, hogy nála semmilyen pszichés, vagy fizikai elváltozás nincsen, ezek után csak magamban kereshettem az okokat. Természetesen én is éreztem, hogy a szülés óta valami nem megy úgy, ahogyan kellene. Az első 1,5 sem volt felhőtlen, depresszió, fáradtság, félelmek, bizonytalanság jellemezték ezt az időszakot.

Később gondjaim voltak a munkahelyemen, érzékeny voltam, állandóan támadási felületet adtam gyermektelen „superwoman” kolléganőimnek, és a munkám minőségével sem voltam megelégedve. Ugyanakkor állandó lelkiismeret furdalásom volt, hogy csak este érek haza az akkor 3 éves gyerekemhez. Pszichológushoz fordultam, akinek ugyan elmondtam az engem foglalkoztató problémáimat, átmenetileg ez segített is, de jelentős, tartós változás nem volt tapasztalható.

Múlt év szeptemberében jutottam el egy barátnőmön keresztül először Tinához. Emlékszem azt mondta, hogy lehet, hogy valamin szeretnék változtatni, de az más, sokkal több és jelentősebb, esetleg fájdalmas dolgokat is felszínre fog hozni. Én is meglepődtem magamon, hogy ennek még örültem is, ma már tudom, hogy a legjobb döntés volt, hogy vállaltam azt, hogy szembe nézzek önmagammal és a múltammal. Az első találkozónál Tina nem jutott szóhoz, mert annyi mindent el akartam mondani. A második már csendesebben zajlott (a részemről), de a változások így is nagy erővel bírtak. A „hatást” nem mindig érzem azonnal a foglalkozás után vagy alatt, bár ez is előfordult már. Néha napok, hetek múlnak el, mire én észlelem a változást, de ugyanakkor a környezetem már rég élvezi ennek pozitív hatásait. Ezt is Tina mondta, hogy ha én változom, akkor a környezetem is fog, és ez így is van. A legfontosabb, hogy most már több mint 5 éve vagyok édesanya, de csak az első három Tinával való foglalkozás után tudok igazán édesanyja lenni az én kicsi fiamnak. Láthatatlan falak és akadályok dőltek össze, azért, hogy a szívem és lelkem mélyébe tudjam fogadni a gyermekemet, és bízzak magamban annyira, hogy kimondhassam, hogy az én fiamnak én jó anyja vagyok.

Azóta is rendszeresen járok hozzá, és nagyon sokszor elmondom mindenkinek, hogy ha nem velem történik ez meg, akkor bizony én is nehezen hiszem el. Az első találkozónk óta kezdődött el az ÉN életem. Igen nehéz azzal szembe nézni, hogy elölről kell magamat lépésről, lépésre felépítenem, de ugyanakkor csodálatos, hogy 37év után sincs késő, nincs helyre hozhatatlan, és megint kaptam egy esélyt.

Igen változom, nagyon sok kérdésre, ami az elmúlt 15 évben történt, most kapok választ, miért fájt annyira, mit hibáztam, és ami a legfontosabb, hogyan tovább. Én változom, szó szerint most érzem magamat jól a bőrömben, tudatos, hogy én, én vagyok, és ez a tudatosság iszonyú erővel ruház fel. A kisfiammal szenzációs a kapcsolatunk, bensőséges, bizalomra épülő, baráti és társi kapcsolat. A szüleim nehezebben értik a változást, de én megtanultam kezelni a velük való kapcsolatomat, nekem már régen jobb, rajtuk most veszem észre a változást, hogy nekik is jobb, hogy el kellett engedniük. A munkám során folyamatosan jönnek az elismerések, legyen az vevő, kolléga, vagy vezető. Kapom az állásajánlatokat és én is elégedett vagyok, nagyon szeretem a munkámat.

Életemben nem kaptam ennyi mosolyt, segítőkészséget, kedvességet idegenektől, mindenki pozitívan reagál rám, mindenütt szívesen fogadnak. Most kerültem az élet napos oldalára. A párom nagyon jó ember, de nem a szavak embere. Ezért gondolom úgy, hogy van jelentősége annak, ha mond valamit. Az ő véleménye az, hogy egyenesebb derékkal és vállal állok most az életben, és ismét az vagyok, akit ő akkor nagyon régen megszeretett. Az eddigi kineziológiai foglalkozásoknak a hatása úgy érzem, kezd beérni, és egy nagy energiává alakulni.

Rádöbbentem, hogy eddig mindenki öntudatosnak, magabiztosnak tartott, de én mindig olyan emberekkel voltam körül véve (anyuka, főnök) akiknek ez a tulajdonsága valóban meg volt, de én csak az ő hajójukon utaztam. Most a saját erőimet gyűjtögetem, és sokkal klasszabb így élni. Ennek köszönhetően első projektként sikerült a párom családjában egy már 14 éve tartó gyűlölködést szító problémát úgy megoldanom, melynek sikere felülmúlta minden eddigi reményünket.

Van még min dolgoznom, soha nem leszek tökéletes, de ennél nagyszerűbb lehetőséget még nem kaptam. Kicsit olyan, mintha meghaltam volna és fentről visszaküldtek volna, kapva egy új lehetőséget.

Bármikor, bárkinek szívesen állok a rendelkezésére, ha nem tudja menjen-e kineziológushoz, vagy sem, mert a válaszom IGEN!!!! Tedd meg magadért, a családodért egy elégedettebb, boldog életért! Nem kell hinned ebben az egészben, csak legyél rá nyitott, bármikor abba lehet hagyni, és bármikor újra lehet folytatni. Hinni majd akkor fogsz, amikor az a régen vágyott első mosoly megjelenik a szád sarkában. Mindenkinek meg kell találnia az ő számára megfelelő kineziológust. Természetes, hogy nagyon fontos a személyes szimpátia, és a bizalom. A bizalom kell, hiszen levetkőzteted lelkedet.

Nagyon fontos, hogy Martináról is írjak néhány sort. Ő az, aki segít. Nem anyáskodik, nem babusgat, hanem a legjobb tudása és képessége szerint segít. Ő az eszköze annak a folyamatnak, ami az én boldogabb életemet biztosítja. Precíz, felkészült, tudatos, koncentrált, tudja, ismeri az útját. Bátran merem kezébe adni kis életem mozaikjait, hogy az ő segítségével végre összeálljon a kép. Büszke vagyok, hogy ismerhetem, és nagyon hálás vagyok Neki azért, hogy ő ennyire igényesen, felelősséggel, magas minőséggel kísér és segít az utamon.

Ui: Szóval, még ami nagyon fontos és szúrd be valahová, hogy a kisfiam is könnyebben tanul azóta, nyitottabb és magabiztosabb lett, nagyobb lépésekben halad minden fejlesztőben.”

Kedves Ildi, én köszönöm a bizalmadat és az őszinteségedet!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..